Ikerterhesség (beszélgetős fórum)

Szia Kislibu!

Őszintén sajnálom ami veled történt, nem hittem, hogy íilyen tragikus lesz a vége. Szerintem leírhatatlan az érzés amit érzel.:-(((((((( Aztán biztatnálak!!! Van egy pesti barátnőm, neki is volt pár vetélése és ma már két gyermekes boldog anyuka, persze nem ikrek, de attól még vannak. Úgyhogy fel a fejjel, éljétek az életet a pároddal, szórakozz és majd újból áldott állapotban leszel meglásd!!!!!!!!!! Puszillak

Nagyon sajnálom, ami veled történt. Kívánom, hogy minél előbb kezedben tarthassad a picurkáidat.

Erőt, kitartást és minden helyre jön.

Előtte vizsgáltassad ki magad, hogy mi lehet az oka. Szedjél magzatvédő vitamint és ismét próbálkozzatok.

Jó egészséget!

Még annyit, hogy így most van egy eladó iker-babakocsim. Az alábbi linken meg lehet nézni, és priviben megbeszéljük, ha valaki igényt tart rá:

[link]

Köszönöm a sok szép szót és az együttérzést. Ez is sokat segít, hogy túl tudjam tenni magam a történteken, de még nagyon nehéz.

Egyik pillanatban elterelődnek a gondolataim, és teljesen hétközapi dolgokkal foglalkozom, örülök egy csésze tejeskávénak, az otthoni ágynak, a férjem illatának, a másik pillanatban pedig rámtör a sírás és az elkeseredés. Olyan az egész, mint egy rémálom, és néha már az egész terhességem is csak egy álomnak tűnik, mintha meg sem történt volna.

A testi fájdalom elmúlik majd egyszer, bár most még az is erős, de lelkileg lesz ezen nehéz túllépni. Ha az első lett volna, akkor az ember azt gondolná, hogy ez csak egy véletlen, de harmadszorra már kétségbeejtőbb a helyzet. Ráadásul még munkahelyet is kell keresnem, és ilyen állapotban elég nehéz megnyerőnek lenni, de talán a munka segít majd és az idő is jobban telik, míg újra nem próbálkozhatunk.

Mert újra meg fogjuk próbálni, és újra és újra, amíg nem sikerül, mert máshogy nem megy. Talán nem hittem bennük eléggé, a rossz élmények miatt nem engedtem magamhoz olyan közel őket még mindig. De legközelebb, miután megerősödtem és kivizsgáltak, az első perctől kezdve lelkileg is erős kapcsolatot fogok teremteni a babámmal, mert ez is kell ahhoz, hogy megmaradjon.

Talán hihetetlen, de ez az egész csak megerősített abban, hogy babát szeretnék, mert az életben hosszú távon ez az igazán fontos dolog. És maga a szülés is egy olyan élmény, amely annak ellenére, hogy nagy fájdalmakkal jár, megerősít és igazi nővé tesz. Ne féljetek semmitől, rájöttem, hogy sokkal erősebb vagyok, mint gondoltam volna, és sokkal többet ki lehet bírni, mint amit elképzeltem.

Nem akarom most ezt az egész fórumot leblokkolni, nyugodtan írjatok magatokról, a saját örömötöktől és ne a félelem legyen bennetek.

Szia!

Válaszoltam az emailodra! Puszi

Szia!

Szívből sajnálom ami veled történt:(((

Annyit tudok írni, h remélem a sok szenvedésért ami téged és a családod ért mielőbb kárpótol az élet és a kezedben tarthatod az egészséges babád-id!

Kívánom, h minél előbb rendbe jöjjön minden!

Sok szerencsét és jó egészséget kívánok!

Üdvözlettel:Az anya

Sziasztok! Sajna búcsúzni jöttem. Én már nem tartozom ide szombat óta.

Csütörtök éjjel elkezdtem vérezni egy kicsit, és bementünk azonnal a Klinikára. Ott azt mondták, hogy a méhszáj résnyire nyitva van, és ez kezdődő vetélés, de még megállítható infúzióval. Ez hatott is, és másnap már nem véreztem, de benn kellett maradni. UH-t is csináltak, ott is minden rendben volt, csak a magzatvíz volt sok az egyik babánál.

Éjjel azonban elkezdett fájni a derekam, azt hittem wc-zni kell. A wc-n csak nem lett jobb, kb 1 órán át szenvedtem ott, de addigra már 2 percenként jöttek a fájások. Azt hittem még mindig, hogy székrekedésem van, és szóltam a nővérnek, hogy segítsen már valahogy rajtam. Hívta az ügyeletes orvost, és amikor az megvizsgált, már az egyik babának a feje teniszlabdányira kinyomta a méhszájat. Aztán beraktak egy vetélős kórterembe, ahol 2 másik beteg is hallgatta 2 méteren belül a jajgatásomat az egész folyosóval egyetemben, mert az ajtó végig nyitva volt mindenhol. Ott kaptam infúziót is, aztán a műtőbe is bevittek, mert az orvos azt hitte, már előrébb tart a dolog. Ott elfolyt a magzatvíz is, csak úgy ömlött, nagyon-nagyon sok volt: állítólag több liter, talán ez volt a baj, mert a súlya indította be a szülést.

Aztán kivittek tovább vajúdni, és 2 óra alatt meglett mind a két csöppség, de már halottak voltak sajnos. Még csak 21 hetesen esélyük sem volt, hogy megmaradjanak. Éreztem a kis meleg testüket a combomon, de már nem mozogtak... Mind a kettő fiú lett volna. Aztán a műtőben elaltattak, kitisztították a méhem, és ma engedtek haza. A kórház tapintatosságára jellemző, hogy azóta végig kellett hallgatnom még egy 22 hetes vetélést, csak az 4 napig tartott, és szegényre rá se néztek. Velem legalább ott állt végig az orvos, nélküle nem is tudom, hogy bírtam volna ki. Pedig nem volt fogadott orvosom, és máég utána is bejött kétszer hozzám: és pénzt sem volt hajlandó elfogadni.

Ideigileg teljesen a padlón vagyok... Nem is tudom, mi legyen, emiatt adtam fel mindent: vigyáztam magamra, már fél éve itthon voltam, pihentem, és ez lett a vége. Már megvoltak a kis ruháik, a babakocsi, minden. És az a legrosszabb, hogy időközben a kisebbik is összeszedte magát, és már utólérte a nagyobbat, semmi bajuk nem volt! Ez volt a harmadik vetélésem: egy volt 6 hetesen, egy 12 hetesen, ez pedig most 21 hetesen. ha még kibírtak volna 2-3 hetet, meg lehetett volna őket menteni...

Nem tudok mit mondani többet, nektek kívánok több szerencsét és egészséget, örömet a picikhez...

Sziasztok!Üdv az újaknak:)Kislibu ha késöbb észlelik a nagy különbséget akkor megszülesztik a piciket..(ismerősöm is ezért szült a 36.héten..)

kitartást jöv hétig..

Az alvásról meg annyit h szerintem ahogy haladunk előre egyre nehezebb..én 32hetes vagyok hol pisilésre hol a fordulásra hol a kézzsibbadásra ébredek fel..