II.Világháborús keresés, segítsetek! (beszélgetős fórum)
Semmi, srácok, még a törvény is csak azt erősíti, elavult az igény, ne strapáljuk magunkat.Ezeket a dolgokat nem szabadna okafogyottá tenni, úgyis kihal az a nemzedék, akit személyesen érintett ez a tragédia, ez nem évülhetne el csak úgy.
Feltétlen jelzek, szép estét!
oké, azért várjuk, ha van új fejlemény :)
Abonyi jegyző nem válaszolt, Vöröskereszt se még, Nagykőrösi Levéltárban vannak Abonyi dokumentumok, oda küldtünk megkeresést, ők ígérték, hogy ha találnak valamit, szólnak, rendesek voltak.Midenesetre rendesek vagytok, sok új infót adtatok, köszönöm.
Jutottál már valamire a papa ügyében?
Totál egyetértek, erről is lehetne beszélgetni, mert sajnos ma ez a legfájdalmasabb aktualitás.Könyörtelenül véged, ha kicsúszik a lábad alól a talaj.
Régebben ez volt a borzalom, most meg az, hogy az ember egy életet végig dolgozik becsülettel, és a saját lakásában megfagy, vagy éhen hal! :(((((((((
Köszönöm, ezeket nem tudtam, fogalmam sincs, miért, de nem volt katona,lehet azért nem otthon voltak, hanem rokonoknál, hogy ne vigyék be-bújdosott?Szegény olyan idős már, hogy nehéz kibontani az események fonalát,amit mond, de az biztos, hogy az utcán lökték be a sorba, és az ostromtól 46 őszig volt kinn, orosz kórházban, munkatáborban, azért nem vitték tovább, mert jól tudott németül, a foglyok egy részének tolmácsolt is.A húga él még, azt felhívtam, ő is a közelben lakik, ott volt ő is a családdal, mikor elvitték, szegényt jól felzaklattam, sírt nagyon, szörnyű volt hogy nem tudták, meghalt-e, és mikor hazaért, nem ismerte meg az anyjuk, 38 kiló volt.Nem tudom, kapott-e valamit, nem beszélt erről eddig részletesen nekünk gyerekeinek, csak azt, hogy hadifogságban volt, és ennyi.Most hallottam részleteket először.Mindegy, kutatjuk a papírt, nála nincs meg, hátha máshol van nyom.Ez most fontos neki, hát legyen.Mindenesetre köszönöm ha valaki még ír ezekről az időkről, borzongató hallani, de igaz volt, és ezért ne hallgassunk róla.
Ha még talál olyanokat, akikkel együtt volt azok igazolhatják. Persze nem valószínű, hogy tartotta/tarja a kapcsolatot a társaival.
Amikor a háborúnak vége volt, akkor adtak egy rendelvényt (magyar és orosz nyelven), hogy semmilyen hatóság nem akadályozhatja őt a hazamenetelben (ingyen utazhatott haza). Ezzel a papírt kellett a rendőrségre menni jelentkezni, ahol megkapta az iratait, de azt az iratot visszaadták. Ezt kellene megkeresned.
A másik, hogy 1990/91-ben mindenki kapott kárpótlást. Törvényileg volt meghatározva, hogy a béke után töltött időre (egy hónapra fizettek 10.100,- forintot - kb. 16 hó számított csak a háború utáni időszaknak). Mindenkit kárpótoltak. 14 millió dollárt kapott Magyarország, azt osztották szét.
Valószínűleg ő is kapott (több százezer forint kellett legyen), csak már nem rémlik talán neki.
1944 novemberétől a sorkötelezettség minden 16-45 év közötti egészséges férfire vonatkozott.
Minden 16 éven felülieknek be kellett vonulni. Amikor bejöttek az oroszok, és találtak olyant, aki nem vonult be, akkor besorozták.
Szólok feltétlen, mindent köszönök!
azért szólj, ha sikerül valamit intézni :D
Szegénykém 38 kilósan került elő, és még a "szabaduló"papírjait is elszedték, akkor kapott személyes iratokat, ha azokat leadta, gondolom, nem volt nagyon publikus, hogy kik vitték el és hogyan.
Az öregek még nem,sajnos, mert úgy nőttek fel, hogy végig arról meséltek nekik :(
nem akárpótlásról beszéltem, a tényről és míg élnek olyanok, akiknek ez fájdalom, nem beszélve a lenyírt országrészekről,ott még most is megszenvedik :(
Aput és a nagybátyját is ott vitték el, csak ügyesek voltak, meglógtak és egy bérház padlásán töltötték az éjszakát, egy szál zakóban :(
jól teszed, unokatestvérem is megtalálta az apukája sírját, pedig azt mondták neki,, hogy "eltűnt".
Még azt sem tudták, hogy él, hal?
Most még a sírjának a helyét is megkapta :)
Papírt is küldtek róla nekik :D
Az elsőt már elfelejtettük, azért már nem kárpótolnak senkit, hisz nem is élnek.
Ő ételt vitt Budapesten a Nagykörúton a családnak, lezárták az utcát, és mindenkit vittek ki Foksányiba, akit elfogtak, szörnyű, hogy ilyen megeshetett, mindössze 20 éves volt, azért is gondolom, hogy ha már rászánta magát, én se maradhatok tétlen, mindent meg fogok tenni érte.
Megpróbálunk levéltárban, Abony jegyzőjénél, de hova jelentsem be az igényt egyáltalán??Személyesen kellene valaki fontos embernek kimenni hozzá, szegény totál idős, a gyógyszertárba meg a postára jut ki csak, maradtam én, aki meg elég elfoglalt vagyok, de tisztelem a jogait, és a kérését.Nem tudom, miért nem akart eddig tenni semmit, gondolom elbátortalanodott az egy sikertelen kísérleten, most meg már erőtlen ahhoz, hogy boldoguljon.
Vöröskereszt többet tud :)
Férjem nagynénje a rendszerváltás után, a halott párja után a saját haláláig kapott kárpótlást, több helyről is.
Próbáltam már, de csak az elhunytakat, zsidó konc,tábor fogolylistáját találtam.Nem tudnád nekem leírni, milyen címszót írjak be a Google-ba, hogy megtaláljam?Már napok óta nézegetem, de egyenlőre nem jutottam semmire.
az más, hadifoglyokról van kimutatás.
de akit az utcáról hurcoltak el, a család még azt is elhallgatta, hogy megtörtént, úgy féltek.
Nem tudom, hogy lehet a papírokat beszerezni, de lehet nem is nagyon kell semmi. Azt hiszem a nagymamámnak sem volt semmi papírja szinte és mégis megkapta a kárpótlást a férje után. Egyébként gyerek is kérheti a kárpótlást. Én azt gondolom, hogy biztos van valami nyilvántartás, ahol utána tudnak nézni, hogy tényleg volt e fogságban.
Nem tudom mikor olvasta a cikket, de nagymamám 97-ben meghalt és még ez előtt intézte...
Még az első szörnyűségét sem sikerült, gondolod hamarabb megy a másodikat elfelejteni?:(
Létezik hadifogoly adatbázis, az adataival próbálj rákeresni, mit tartalmaz róla. Én nagyapámról mindent megtaláltam benne, napra pontosan benne van, mikor, hol tűnt el, mikor értesítették a feleségét stb.
Ha ott találsz adatokat, azzal el lehet indulni.
Próbáljátok a Vöröskeresztnél, hátha ott jobban tudják.
Neki már csak ez maradt...bár az Élet kárpótolta, hogy ilyen szép kort ért meg.
Én meg azon gondolkodom, hogy mikor felejtjük már el végre a II. világháború sérelmeit?
Most volt a Szolnok megyei Néplapban valami új törvényről, ezen gondolkodott el.Egy ilyen öreg ember annyira esendő már,bennem reménykedik, hogy intézem neki, én meg totál tanácstalan vagyok, de azért próbálkozom.
Nagyon köszönöm, már írtam Abonyba a jegyzőnek, talán kitalál valamit, gondolom levéltár stb.Sajnos apukám nem hitt benne, hogy papír nélkül bármit is elérhet.Egyszer már valami bajtársi szövetséget felkeresett, de pont emiatt maradt annyiban az ügy, hogy nem volt semmi papírja.Már nagyon idős, és olyan fájdalmas hallani hidd el, hogy addig nem akar meghalni, míg...Az a baj, annyira idős már szegény, hogy már élő ember se lehet, aki ott volt.Teljesen tiszta az elméje, mindenre emlékszik, más az, hogy nem nagyon mesélt róla nekünk, mert 20 éves volt, és 2 évet borzasztó körülmények között élt, a családja meg azt hitte, meghalt, nem szereti még most se emlegetni.
Jó régen olvashatta már azt a cikket!
Szia!
Nagymamámat a magyarországi németség kollektív bűnössége miatt telepítették ki, ő életjáradékot kap, ami a nyugdíjához adódik hozzá havi szinten, ő/ők sem tudták igazolni ezt, hiszen itt egy egész sváb falut érint/érintett az ügy, és az ő korosztályából majd' minden személynek jár.
Nem tudom, hol célszerű elindulni, talán önkormányzatoknál érdeklődj, vagy keress olyanokat, akik szintén érintettek.
Mindenesetre megtaláltam a hatályos jogszabályt, hátha valami kiindulópontul szolgál.
[link]
További ajánlott fórumok: