Idősek otthona (beszélgetés)

Jó lenne, ha csak írnánk, nem pedig megélnénk!

Szerintem nincs ember, aki ha eljön az idő, ne úgy szeretne távozni, mint amit a régi munkatársnőd mondott.

Ne biztasd olyasmire a fiadat, amiért aztán lecsukhatják egy életre!

Mióta megjártam a poklot a kemó idején, én is töprengek azon mit lehetne tenni ha már nagy teher az élet. Sajnos még nem találtam ki azt ami tuti biztos és fájdalommentes lehet. Illetve megvan, csak azzal egy másik embernek okozhatok életre szóló traumát mert legalább 1 ember látná az eseményt. Azt meg ugyanúgy nem akarom, mint a saját szenvedésemet. Mondom én, rohadt egy dolog megöregedni. Mással nem segíttetheted magad át a kapun, mert rájönnek és az illetőnek annyi.

Én is azt szeretném, mindenki azt szeretné. Nekem nem is kellene 90 év, bár az ma már nem ritkaság.

Csak addig éljek, amíg jól érzem magam, ellátom magam, ne szoruljak rá senkire.

Istenem, ölj meg időben.

De sajnos tényleg nem kívánságműsor, van akinek nehezen adják.

Mondtam is a fiamnak, hogy ne habozzon, lőjön le vagy dugjon otthonba, eszébe se jusson saját kezűleg pelenkázgatni. Fiúgyerek létére az elég hülyén jönne ki.

....nem véletlenül mondják h : a munka megvéd az unalomtól , a nyomortól és a bűntől..... adja az ég ! h a mindennapit ne essen nehezemre még v 20 évig ellátni ! / egyik ismerős mikor találkoztam vele a boltba mondta h ő már 30 éve nyd-as !!!! és még élt néhány évig az után a találkozás után :)

1 régi kolléganénim mesélte h a 80...éves nővére még kipacsmagolta a nyaralójában a szobát :) és volt v 6 szoba abba a nyaralóba :D

én + azért imádkozom h legyen olyan mázlim , mint Anyósomnak h 2 hétig se volt fekvőbeteg ! iszonyatos akaraterő volt benne egész 84 éve alatt ! / pedig nem keveset szenvedett , pl 1 olyan sebbel a lábán , ami 70 éves kora után gyógyult csak be , gyerekkorába eltörött a sípcsontja és nem vitték orvoshoz vele , volt 1 seb a lábán ami állandóan nyitva volt , kész csoda h nem rákosodott el :( /

az utcánkban 1 ismerős anyuja 90 felett még mindig ellátja a dolgait , valahol vidéken lakik és nem szeretne idejönni a nyugdíjas lányához-vejéhez , pedig lenne hely :) számára is :)

Mikor én is a sebészeten feküdtem az izomszakadt lábacskámmal, volt benn egy csaj, szilánkosra törte a térdét egy autó, ami még vonszolta is magával egy darabon.

Jópofa nő volt. Mesélte, hogy mindig alig várja, hogy az ura elmenjen hazulról, ő akkor elmegy csavarogni. Nem lehet mindig takarítani. Kis filigrán csaj volt, rém helyes. De a férje is. Bejött, tolicskálta a székben. :-)

Felháborodott, hogy én nem kaptam hálóinget, hát tényleg nem. Két napig anélkül voltam, aztán hozott be a sajátomból az akkori barátom. Engem ez annyira nem zavart.

El lehet távolítani egy olyan hasonló otthonba, ahol szenvedélybetegeket gondoznak. Ott gondolom, megvannak a módszerek.

Már az áthelyezés is elég nagy büntetés, mert ezt a kis közösséget évek óta megszokták.

Az én középső gyerekem is szociális otthonban él. Ő gyerekkorában, egy baleset után lett értelmi fogyatékos. Sokáig itthon volt velünk, de ahogy kamaszodni kezdett, egyre inkább szökött itthonról, majd egy alkalommal úgy nekiment egy őt megtaláló rendőrnek, hogy a rendőrség hivatalból kezdeményezte az elmeosztályi elhelyezését. Ezután még hazajöhetett, de egy idő után feladtuk és a megyei önkormányzat egyik szociális otthonába került. (mindezt azért mondtam el, hogy kicsit érthető legyen,és senki ne gondolja, hogy "bedugtuk" egy otthonba a gyereket.

Ők abban az otthonban nem szenvedélybetegek, de kicsit ismerem az ottani szabályokat.

Ők ott gondnokság alatt állnak, azaz a pénzüket más kezeli. van viszont heti kötelező zsebpénz, és abba nem szólnak bele, ki mire költi, azt kötelező kiadni. Azért hetente, mert nincsenek tisztában a pénz értékével.

Nyitott az otthon, illetve éjszakára gondolom, bezárják. De kimehetnek, habár jelezniük kell, hova és meddig lesznek távol, mert portaszolgálat is van.

Aki csak valamennyire is munkaképes, dolgozik. Van az otthon telkén is foglalkoztató munkahely, de akik enyhébben betegek, kijárnak külső munkahelyre, ha jól tudom.

Ha oda menne ittasan vissza egy lakó, nem hiszem, hogy megtűrnék.

Kár, hogy nem dolgoztatják. Érdemes lenne. Lehetőleg kőfejtőben, valami ilyen helyen, arra menjen el az energiája, ne a piára, kocsmában ücsörgésre, nők molesztálására.

Nem szeretnék összetalálkozni vele.