Hova lesznek a barátok? (beszélgetős fórum)
Ez a fórum a következő íráshoz nyílt: Hova lesznek a barátok?
Szia!
Van havernőm akivel elmegyek kávézni, plázázni, dumcsizni, de ettől még nem az igaz barátom.
Szia!
Érdekes példákat soroltál fel és fura belegondolnom abba, hogy mennyire megtörténtek velem ezek a dolgok.
Most volt műtétem és az én párom még ha nem is értett vele egyet meghallgatta, hogy mit szeretnék,halálom esetén.
Minden nemű problémámat meg tudom beszélni vele, még ha ez kakukk tojásnak számít is ebben a világban.Őt igen is érdekli minden ami velem történik.
Nekem is voltak barátaim csak írtam, hogy egyoldalunak bizonyult a barátságuk és rájöttem, hogy nekem nem kell barát, hiszen van egy életre szóló kötelékem, a párom aki a legjobb barátom is egyben
Valaki írta, hogy antiszociális lennék a leírtak miatt, pedig nem vagyok az, hiszen haverjaim, ismerőseim nekem is vannak de ők igencsak nem számítanak barátnak.
Szerintem akik igazi barátok, azok megmaradnak, akik meg eltűnnek, azok nem is voltak azok!
Még valami: munkahelyi barátság nincs! Ott csakis érdek van!
Én sem értek egyet! Több, mint 7 éve vagyok a párommal. Valóban, ő a barátom, de! Vannak dolgok, amiket egy nővel sokkal inkább meg tud beszélni az ember, és úgy gondolom, igen is szüksége van mindenkinek barátokra.
Most Te ne haragudj meg, nem sértésnek szánom, de amiket leírtál kissé antiszociálisan hatnak!
Tika76! Én vagyok az első, aki nem ért veled egyet!
Már ne is haragudj, de butaságot írtál.... Nem kell más csak a párod? Én 20 éve vagyok férjnél. A férjem nagyon jó fej:-) Vicces, együttérző, gondoskodó, stb. De igen is szükségünk van barátokra, barátnőkre. Van, amit ők jobban megértenek, meghallgatnak. A társunk másképp viszonyul a cselekedeteinkhez, így nem biztos, hogy reális képek vetít rólunk.
Nekem, mint írtam már vannak barátaim és barátnőim, gyerekem és férjem. Amikor életemben először kórházba kerültem egy műtétre nagyon féltem. És igen is mindenkire szükségem volt. A férjem és a gyerekem aggódott, vigasztaltak, mindent megtettek, amit kellett csak egyet nem. Nem hallgatták meg , hogy halálom esetén mit szeretnék. A legjobb barátnőmnek mondtam el. Igaz ő sem akart róla hallani, de neki elég volt az mondani, hogy valakinek el kell mondanom...Együtt bőgtük végig a szóbeli végrendeletemet.
És még sorolhatnám: a férjemmel nem tudom megbeszélni a menstruációs problémákat, ki a jó pasi, és a csajos témákat sem, mert látom rajta, hogy nem köti le a téma. És fordítva is igaz: engem nem igen érdekel a forma 1, a foci, velem nem tud sörözni, és nem nézem meg a jó nőket:-)
Tehát igen is szükségünk van barátokra, Te kivel osztod meg azokat az élményeidet, kudarcaidat, tapasztalataidat, amelyek nem érdeklik a párodat?
Sziasztok!
Lehet, hogy sokan nem fognak egyetérteni velem, de sajnos saját tapasztalatom az, hogy csak annak az embernek van szüksége egy igaz barátra aki magányos.
Akinek van egy párja és az nem csak a férje, hanem a szeretője és a barátja és a társa és a szerelme és ő az egész élete kivel jóban rosszban együtt van, az nem áhitozik egy emberre akivel barátságban legyen.
Igaza van annak,aki azt mondja, hogy az igaz barátságban meg tudjuk találni a másik felünket ja, ha magányosak vagyunk valamilyen szinten.
Mert hát lehet családos valaki , de magányos is ha nem jó a kapcsolata.
Én mindig barátokat szerettem volna magam körül tudni , volt is egy két ember aki sokat számított, de sajnos egyoldalúnak bizonyultak ezek a barátságnak hitt érzelmek.
Majd szép lassan kialakult bennem az, hogy senki másra nem számíthatok, csak a páromra.
Ő megért és velem van , megvigasztal ha bánatos vagyok, velem örül ha boldog vagyok, észhez térít ha hisztizem ,támogat és önzetlenül szeret engem.
Jóban rosszban kitart mellettem és nekem boldogság, hogy én is viszonozhatom ezt neki.
Nincs szükségem barátokra míg ő van nekem.
Haverjaink, ismerőseink nekünk is vannak és nagyon jókat szoktunk szórakozni,bulizni ellenni.
Hát én biztos nem! Van olyan volt kolléganőm, akivel 10 éve ismerjük egymást. 4 évig dolgoztunk együtt, mióta elváltak útjain azóta is elég sűrűn találkozunk, beszélünk telefonon, mailezünk, segítjük egymást, amiben tudjuk, de még mindig nem szólítom barátnőmnek, mert nekem a gyerekkorom óta meglévő lányok a barátnőim. Sokan biztos örülnének, ha lenne egy olyan barátnőjük mint az én volt kolléganőm....
Előre elnézést kérek mindenkitől:-)Szerintem ha valakinek nincsenek barátai/női annak körül kellene néznie saját háza táján. Biztos meg van rá a magyarázat, hogy miért nem tart ki valaki mellette barátként:-(
Az ilyen típusú barátokból én is Dunát tudtam volna rekeszteni...és bizony boldog voltam, amig egészségesen, elhittem, hogy ezek a barátok, hisz nekem mennyi van! Azaz ámítottam magam!
Csak sajnos beteg lettem...és ők voltak az elsők, akik eltüntek az életemből...és hiába hívtam már őket, volt aki fel se vette vagy kinyomta a telefont! Pedig, épp ő, amikor az intenzíven kómába feküdtem, látványosan még ott sírt az ágyamon :)))
Sziasztok!
Bollerkrisz, valamit félreérthetően írtam azt hiszem. A barátaim, akikről írtam gyerekkori barátok, és valóban azt írtam, hogy sokan vagyunk és bulizunk és jó a hangulat, de csak azért sarkítottam ki e témára, mert többen írták, hogy magányosak lettek, stb....
Mi nem csak jóban, hanem rosszban is együtt vagyünk. Sajnos az elmúlt jó néhény évben nem csak jó dolgok történtek velünk, hanem rosszak is (betegség, munkanélküliség, egyéb problémák), és nem csak 1 barát tartott ki mellettünk, illetve nem csak 1 barátnak segítettünk a bajban. Mi olyan vagyunk, mint egy nagy család (a jobbikból), ha bármelyikünkkel történik valami (jó, rossz), mi együtt megyünk és próbálunk találni megoldást, támogatjuk egymást ki mivel tud problémától függően. Amikor 1,5 évig munkanélküli voltam, mindenki bedobott valamit a közösbe. Nem azt mondom, hogy így anyagilag rendbe voltam, de ugye a barátság nem erről szó. Velem voltak, vígasztaltak, segítettek. Aztán férjem betegsége, majd az enyém (mindenki ott volt, aggódott, amikor a férjem hosszú időt korházban töltött, nem hagytak magamra, nem kellett azt éreznem, hogy egyedül, kell végig csinálnom. És fordítva ugyan így. Tehát gyerekkortól jóban rosszban, esküvőn, születéskor, betegségben, halálnál valamilyen módon biztosítjuk a másikat, hogy ránk számíthat!
És igen bármelyikünk ott hagyja a családját akár több napra is, hogy tenni tudjon valakiért.
Ezeket a barátokat nem lehet pótólni! Én azóta sem szereztem új barátokat. Mindig vannak nagyon jó ismerősök, haverok, kollégák, de valahogy nem tudom beilleszteni őket e körbe.
"A barát
Azt kérded, ki az igazi, ki a valódi barát?
Az, akinek megérted minden kimondott és hang nélküli szavát, kinek szemébe nézve meglátod minden apró baját, kit csendesen megvigasztalsz, ha könny bortítja arcát. Ha ok nélkül bezárkózik, te átmászod hallgatása falát, kinek nem hagyod, hogy egyedül vívja kilátástalan harcát.
Az a barát, kinek villanásnyi mosolya apró kis öröme elűzi minden bánatod, kinek látványa szívedet és lelkedet melengeti, kivel jó a csend szavát hallgatni s együtt merengeni. Kinek nem számít, mit vétesz kis-e vagy nagy hibát, s köztetek nincs olyan, hogy alulmúlod őt vagy túlszárnyalod.
Az az igazi barát, kit szeretsz, tisztelsz, csodálsz, kivel, ha beszélhetsz, könnyebbé válik ez a nehéz világ, kinek egy kedves szava többet ér a világ összes, minden kincsénél.
Az a valódi barát, kinek öröme az örömöd, bánata a bánatod, kinek barátságát minden körülmények közt vállalod, s ha választásra kerül sor, te szó nélkül melléállsz."
Volt 2 barátnőm (nem csak iskolai, igazi), de az egyikük (15 éve barátnőm) le tudta kezelni a 3500 km-es távolságot és velem örül a boldogságomnak, míg a másik (őt 27 éve ismerem) irígy lett sajnos és már a 200 km-es távolságnál elszakadtunk egymástól. Igazán sajnálom.
FEGU!
A nagyon sokan vagyunk és bulizunk, jó a hangulat nem a barátság alapvető eleme. Azt kívánom sose tudd meg, de hidd el, ha baj lenne abból a hatalmas társaságból örülhetnél, ha 1 végig kitart melletted (nem csak az elején a bajnak, hanem VÉGIG!!) És te melyikükért mennél tűzbe akár napokra is otthagyva a családodat,vagy egyéb önfeláldozásra, ha a bajbajutott helyzete ezt kívánná?? Ezt gondold végig őszintém, mert: Ez az igaz barátság.