Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » 40 év felett barátság, avagy hova lettek a barátok? fórum

40 év felett barátság, avagy hova lettek a barátok? (beszélgetős fórum)


1 2
32. a364b6393b (válaszként erre: 31. - Eviana)
márc. 13. 20:48

a gyerekkori barátságokról nekem az a benyomásom, hogy:


találkoztunk, visszaemlékeztünk a múltra, jókat röhögcséltünk, de mondjuk 40-45 év kimaradását már nem lehet pótolni...


mások a gondjai, és mindenki politizál...

meg akarnak győzni valamiről amiről semmit sem tudsz..

én ezt tapasztaltam...

31. Eviana (válaszként erre: 30. - Roxána)
márc. 13. 17:06
Én is tartom velük, de 200 km-re lakom, így inkàbb csak online. Évi 1-2x találkozunk. Így persze azért nem olyan, de a gyerekkori baràtsagok szerintem tartósabbak.
márc. 13. 15:54

Nagyon kevés barátság állja ki az idők "viharát".



A nagyfiam kivétel, mert még mindig tartja a középiskolai barátokat,pedig már ők többgyermekes családosak.Szerencsés..szerintem.


Igaz még 40-en innen van.

29. a364b6393b (válaszként erre: 28. - Eviana)
márc. 13. 15:48

a csalódás az élet nagy forgatókönyv írója...


de nem baj...


az ember mindig okosabban jön ki belőle...

28. Eviana (válaszként erre: 24. - A364b6393b)
márc. 13. 15:13
Igen, mindenhez 2 ember kell. Sajnos a világ is ilyen lett. Az a baj, hogy még hiszünk...aztán csalódunk.
27. Eviana (válaszként erre: 26. - Ettok)
márc. 13. 15:12
Szia! Igen, én is így érzem. Most végre sikerült rábeszélnem a barátaim egy kis túrázásra. Én is szeretek kirándulni. Így holnap legalább kicsit teszünk is érte. Persze ettől még amikor mèlyponton voltam 1,5 hónapja, igazából senki nem volt ott...és ez fájt. Nekem is hiànyoznak a csajos beszélgetések, de feladtam, hogy erőltessem.
26. Ettok
márc. 10. 21:26
Sziasztok! Így van velem is. 41 éves vagyok, imádok kirándulni, dumálgatni, vicces is vagyok, elfogadó, de valahogy ha én nem keresem a barátaimat, akkor ők sem. Annyira igényelném a csajos napokat, a nagy beszélgetéseket, de nagyon nehéz hasonszőrű emberekkel találkozni. Mindenki csak akkor keres, ha gondja van...
25. GabiH (válaszként erre: 1. - Eviana)
márc. 6. 14:37
szia :) ugyanebben a helyzetben vagyok én is 42 évesen....mindenki bír, segítőkésznek és humorosnak tartanak, de valahogy mindig én keresek mindenkit....ugyanez igaz, mint nálad, hogy mindenkinek segítek, de valahogy nekem senki sem, ha én kerülök nehéz helyzetbe. Szeretném ha lenne 2-3 olyan közelebbi barátnőm, akikkel meg tudjuk vitatni az élet nagy dolgait, segíteni egymásnak akár lelkileg, akár tettekkel, de akikkel hülyéskedni is lehet :) sajnos nekem sincs gyerekem, jelenleg párom sem, és emiatt is azt érzem, hogy a gyerekes-páros társaságokból kiszorulok.....és engem is bánt, hogy nem a személyiségem, hanem ezen tények alapján "kategorizálnak". Olyan barátnőket szeretnék, akikkel nem csak előre leegyeztetett időpontban tudok x havonta összefutni fél percre, és szinte darálni kell az életünk eseményeit, hanem kicsit belefolyunk egymás hétköznapjaiba is, és pár naponta akár telefonon is el tudjuk érni egymást, vagy csak váltunk néha egy-egy üzenetet, ha valami olyasmi történik.....tehát kölcsönösen van igény egymás életében résztvenni :) Ha gondolod írj, és beszélhetünk is akár.
24. a364b6393b (válaszként erre: 23. - Eviana)
márc. 1. 20:34

állítólag az ember minél öregebb lesz, annál bölcsebbé válik.

ez alól talán én vagyok az egyetlen kivétel...-((

én nem léptem a bölcsek útjára.

nem tudok mit kezdeni a mi lett volna ha... kezdetű dolgokkal, mindenki a legjobb tudása szerint él, próbálja ápolni a dolgait, a kapcsolatait, de néha azért a falnak szalad mindenki.

Fogalmam sincs, hogy mi ebből a tanulság...

egy biztos, mindenhez két ember kell...

23. Eviana (válaszként erre: 17. - A364b6393b)
márc. 1. 20:15
Igen, àpolni kell a barátságokat, de nincs azzal gond, ha ritkán találkozunk vagy elsodor az élet. A baj azokkal van, akik ott vannak közel, de valahogy mégsem. Igazad van, változik az ember. Talán már nincs is miért ragaszkodni olyanhoz, ami már nincs.
22. a364b6393b (válaszként erre: 19. - Birebora)
márc. 1. 15:19
Bocs, ha rosszul fogalmaztam, senkit nem akartam megbántani.
21. Eviana (válaszként erre: 20. - Eviana)
márc. 1. 14:27
200-250km-most olvasom mit írtam. 😄
20. Eviana
márc. 1. 14:26
Egyetértek itt a hozzászólok többségével. A gyerekkori baràtaimmal tartom a kapcsolatot. Nem csak a gyerekkori emlékekről beszélgetünk, de 200-250-es távolság, az azért sajnos sok. Nyilván én most a felnőtt korban kötött barátságokra gondolok. 15-17 éves barátságokról. Nyilván változunk, és van olyan életszakasz, hogy nincs szükség a másikra. Itt most pl. nincs szó gyerekekről (mert kvázi felnőtt), a többieknek nincs.Kert, ilyesmi inkább nekem van, de ettől meg lenne időm vagy igényem a barátságot àpolni. Nyilván nem emiatt szakítok meg barátságot, de azt tapasztalom màsoknál is, hogy elmaradoznak az emberek egymás életéből. Sokan csak magukkal, illetve a családjukkal (ami természetes) foglalkoznak.
19. birebora (válaszként erre: 18. - A364b6393b)
márc. 1. 14:03
"Magyarba", jaj de rosszul hangzik:(
18. a364b6393b (válaszként erre: 1. - Eviana)
márc. 1. 13:21

Pontosan ilyen az élet, egyetértek a leírtakkal.

A távolság elszakít embereket egymástól, főleg, ha ezt a dolgot arra az időre tesszük mikor nem volt handy, mobil, internet...

Más a közeg amiben élsz, mások a problemaid, változik a világ, s az ember ahhoz alkalmazkodik amiben, amilyen mikroklímában él.

Így nehéz megtartani a régi barátokat...

Ha valaki idejön magyarba sok kihagyás után, a gyerekkori barátokkal már csak a gyerekkorról tudsz beszélgetni..

márc. 1. 13:07

Hello, sorry, hogy reagálok.

a barátságokat tényleg ápolni kell.

de ha valaki például 10-20-30-40 évet mondjuk Australiaban élt, akkor a barátai már ott vannak,ha visszajön öregen magyarba, akkor az itteni gyerekkori barátok megmaradnak szép emléknek.

Az emberek rém sokat változnak a lelkükben.

16. Tamas7
márc. 1. 10:16

Család mellett tényleg nehéz a barátságokat ápolni és ugye itt vannak a korlátozások is.

Három férfi és egy nő közelebbi barátom van. Idén személyesen csak az egyikkel tudtam találkozni, pedig március van már. Igényem is lenne rá..

Igaz egy közeli baráttal pár év után is ott folytatjátok ahol anno valamiért abbamaradt.

15. Érdekes73 (válaszként erre: 1. - Eviana)
febr. 28. 23:34
Szerintem idő és energia a barátságok fenntartása. De van amikor nem érdemes ezt vkire rászánni...
14. michelle.r (válaszként erre: 10. - Eviana)
febr. 28. 21:39
Elmondtad már nekik is mindezt? Mit válaszoltak, mi történik, lesz változás?
febr. 28. 20:45

Amennyiben régi barátok, azaz nem a múlt évben ismerkedtetek meg, akkor kellene annyira ismernetek egymást, hogy tudjátok mi történik most...


Nekem nagyon régi barátnőim vannak.

Van aki közel 45 éve a barátnőm, van aki 40 éve, van aki 20 éve, stb., és bár a kovid miatt nagyon ritkán találkozunk, de hetente tuti, hogy beszélünk telefonon, illetve azért össze is futunk.


Ez mindig így volt. Nem számított, hogy nekem vagy a másiknak épp kisgyereke van, az sem, ha betegség vagy bármilyen tragédia érte bármelyikünket, illetve akkor is ha épp valakinek jobbam futott a szekere, mint a többieknek.


Van amikor csak én keresem őket, van amikor engem keresnek ők. Ez nagyon változó, de ebből sosincs sértődés.


A kovid azért rátett egy lapáttal a kapcsolatok milyenségére, mi sem tudunk beülni egy kávézóba, nem tudunk elmenni tornázni együtt, vagy színházba, bulizni, de egymásnál azért szoktunk találkozni, csak ritkábban.


Én azt gondolom, hogy most mindenkinek stresszesebb az élete, így nem csoda, ha kicsit megfeledkezünk egymásról és éljük az életünket, ahogy épp sikerül. Igazán nem most kell megsértődni azért, mert nem keresnek, majd ha rendeződik a helyzet, mindenki nyugodtabb, akkor meglátod, hogy kell e foglalkoznod ezzel...

12. birebora (válaszként erre: 11. - Birebora)
febr. 28. 17:18
Nem olvastam vissza, van benne 1-2 hiba, de remélem értelmezhető voltam:)
11. birebora (válaszként erre: 10. - Eviana)
febr. 28. 17:16

Aki nem úgy viszonyul hozzád, zárd le, enged el. Ne kapjanak elő a sarokpolcról.

Írod, hogy nincs gyereked. Hidd el akinek van családja, 1-2-3 gyereke az örül ha a nap végére ágyba esik. Főleg ha még dolgozik és és tágabb családdal is tartania "kell" a kapcsolatot. Már életük van nekik és más nekik.

Az, hogy nem törődnek veled és nem veszik észre, hogy magad alatt vagy és magányos az ne szép, de nem tudsz vele mit kezdeni.

Fel a fejjel, lesz még jobb és lesz még másként.

Már én is szeletálok. Mindenki életében vannak mérgező emberek, energia vámpírok. Próbáld őket leépíteni vagy minimálisra csökkenteni velük a kontaktot.

10. Eviana (válaszként erre: 8. - Enissa)
febr. 28. 15:56
Van, akinek nincs vagyis bonyolult. A másik kettő pasi eljár, szóval....Én tényleg megértő voltam eddig, de elfogy a lelkesedésem, ha csak azt érzem lelki szemetesláda vagyok. Ez kb. 2-3 hete jött rám, mikor ért egy kis trauma. Ugyan elmeséltem, de azóta igazából egyik se keresett emiatt. Amiatt igen, hogy meghallgathassam, hogy nekik milyen rossz. Nyilván ha mondanám, hogy most nekem lenne erre szükségem, egy kis lelkiségre, akkor talán...mert mindannyian jó emberek egyébként, de maguktól nem. És abba belefárad az ember, hogy mindent én teszek a barátságunkért. Most elengedtem az egyiküket az biztos. Nem tett már jót nekem. Azt hiszem, tudni kell elengedni.
9. Eviana (válaszként erre: 7. - Ariana)
febr. 28. 15:49
Én most nem azt látom, hogy nincs idő. Egymásra nincs az igaz. Mondjuk órákig a facebook-on lenni, arra van például. A 40-esek is. Most meg tényleg csak kiràndulni tud az ember 1-1 napokra, mert konkrétan semmi nincs nyitva. Inkább a közöny, meg az egymásra nem figyelés. Én nem ilyen vagyok, de tény, hogy már én sem vagyok lelkes, hogy ápoljam ezeket a barátságokat.
8. Enissa (válaszként erre: 4. - Eviana)
febr. 28. 15:48

Van párjuk? Lehet a párjuk nem szeretné, ha nem velük menne kirándulni, hanem vele. Nem minden pasi szeret külön fiús napokat, vagy órákatat tölteni. Van, aki inkább a párját részesíti előnyben és nem lennének feldobva, ha ők nem vehetnének mondjuk részt egy hétvégi kirándulásban.


Az viszont nagyon nem szép dolog, ha veled most rossz dolgok történtek és nem figyelnek rád, nem érdeklődnek.

febr. 28. 15:23
Szerintem az emberek egyre jobban széthúznak egymástól. Családon belül is azt látom, mindenkinek megvan a maga elfoglaltsága, be van osztva az ideje.Nincs idő egymásra.
6. Józsibirka (válaszként erre: 1. - Eviana)
febr. 28. 15:19
Na pont így vagyok én is!
5. Epresturmix (válaszként erre: 1. - Eviana)
febr. 28. 15:17
Ideális lehetnèk számodra barátnak, de én hanyag vagyok a kapcsolattartásban. Sokáig nem írok vissza ha nincsen kedvem, meg ilyenek. Szerencsére akik ismernek, elfogadtak így. Nem vagyok ez a nagyon akaszkodós vagy hogyismondjam. Êlőben jobban szeretek barátnőzni. Ott viszont 100% ott vagyok. Tudom, furi, én sem értem. 😀
4. Eviana (válaszként erre: 3. - Enissa)
febr. 28. 15:12
Teljesen megértelek, de itt nem kisgyerekes anyukákról beszélünk. Kettőnek nincs gyereke sem, egynek igen, de már felnőtt. Hívnak, írnak ha gondjuk van, de valahogy ha nekem van, akkor inkább érzem ezt egyoldalúnak. Azért a legtöbb ember társas lény, szüksége van egy nőnek, hogy megbeszélje a dolgait egy baráttal, aki nem feltétlenül a párja. Megértem ha valakinek erre nincs igénye, elég a családja, párja. Én a magam részéről szeretek beülni egy kàvézóba vagy akár kirándulni egyet vagy bármi ilyesmi. Most úgy érzem, hogy csak akkor keres bármelyik is, ha maga alatt van vagy baj van. Most nekem lenne szükségem egy jó kis beszélgetésre, de valahogy úgy érzem, hogy ez visszafele nem működik. Mindenki el van foglalva a saját bajával. Engem fel lehetett hívni éjszaka, rohantam, segítettem. A mai napig. Úgy gondolom, hogy ennek visszafele is kellene működni. Tudták, hogy magam alatt vagyok, hogy történt velem most pár dolog, ami elkeserített. Mégis valahogy nem keres egyik sem hogy vagyok, élek-e még. Persze beszélünk, meg szeretem is őket, de azt érzem ez az utóbbi időben egyoldalú. Nem tudom, már azon gondolkodtam neten keresek barátokat. Néha csak egy őszinte beszélgetés hiányzik.
3. Enissa (válaszként erre: 1. - Eviana)
febr. 28. 14:42

Nem vagyok a helyzetedben. Velem inkább barátkozni szeretnének, de hidd el néha terhes. Egy anyukának ott van a gyereke/i kisebb-nagyobb gondokkal, ha dolgozik szerintem örül, ha este beesik az ágyba. Bevásárlás, gyerekkel tanulás, játszás beszélgetés, férjével szintén megbeszélni a napi dolgokat. Általában a nő az, aki az ételt az asztalra teszi. Talán szeretne még egy jó filmet megnézni, egy könyvet elolvasni és elrahant a nap.

Attól még szeretettel gondolhat rád, csak egyszerűen nincs ideje, csak ritkán. Főleg, ha több kedves ismerőse van, akik szeretnék, ha szintén foglalkozna velük. És akkor nem beszéltünk még a családjáról. Van aki, naponta ápolja a kapcsolatot a családjával, ha csak telefonon, neten is.

Ahogy írtad, ua, ember vagy biztos, de mégsem azok a problémáid, örömeid.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook