Hogyan vezetitek a háztartást ordító baba mellett? (tudásbázis)

Én nem mondtam,hogy ne hurcold,hajrá,mindenki csinálja azt amit akar.

Csak míg az ősanyák az én "fajtámat" leköpködik,addig én is derülhetek kedvemre rajtuk,úgy gondolom.

Nehezen megoldhato, de muszaaaaj. A ferjem latta, hgy megszakadok, ezert megajandekozott egy robotporszivoval, tobb kismamat ismerek, akinek igy segitett a parja. Amellett,hgy mosogatogep van, mosogep,szaritogep, stb, igy is nehezen kivielezheto, de probalom akkor, mikor alszik a kicsi. Szoros napirendunk van ahhoz, hgy mnden klappoljon. Eleinte meg tornazni is volt idom, de miota elindult...

Kitartaaaas :)

Épp 20 kiló a gyerekem de nem igényli,hogy cipeljem!

Ő is tápszert evett és mi sem a sztyeppén élünk sőt tvnk is van és eb is szoktuk kapcsolni és ha szeretné nézheti.

Nem kell folyton cipelni 6 hónap kb,eddig igényli utána felfedezi a világot nélküled is.

És én meg értem,hogy te rosszul vagy,de én nem voltam rosszul,kifejezetten jól esett,hogy közel van a babám!

És akinek jól esik és nincs rosszul az cipelje!

Így van,ha a gyerek azt szokja meg,hogy míg anya főz,addig ő a járókában,pihenőszékben,szőnyegen játszik,akkor az lesz.

Majd bolond lenne ott maradni,ha az anyja mindig magára köti.

Ebből lesz ez a:"jajj,hát pisilni sincs időm,főzni,viccelsz?,felöltözni,hajat mosni meg pláne"

Majd ha nagyobb lesz és egy 20 kilós gyereet kell állandóan cipelni,mert 2 percet nem bír az anyja nélkül,megtudod:-)

Amúgy meg simán csak szeretek kötekedni ebben a témában,én anti ősanya vagyok,tehát nem biotápláltam,urambocsá'tápszert evett,sőt odáig merészkedtem,hogy tévét is nézhet a gyerekem és szerintem ocsmány és nevetséges öszes hordozókendő:-)

Vannak menő kengrurk,meg ilyesmik,de rosszul vagyok ettől a hurcoljuk magunkon a gyereket folyton divattól.

Nem a szavannán élünk,hogy ne lehessen letenni a gyereket,mert elviszi az oroszlán,vagy egyéb ragadozó.

Én nem kötöm magamra, egyrészt mert nagy baba, másrészt meg nem hiszem, hogy sokat használ a mozgásfejlődésnek. Egy 5 hónapos babát én már semmiképp nem kötnék magamra, egy kisebb csecsemőnél megértem, ha valaki így oldja meg - bár én kerültem ezt a megoldást.

De ez egyéni, kinél mi válik be, az a jó, ami babának ÉS mamának is jó.

A fiamnak van egy Adamo jellegű rugós hintája, ami a konyha mellé van rögzítve, abba beleteszem időnként, de szívesebben teszem le a földre a mozgásfejlődés miatt; egyszerűen leterítek neki egy plédet vagy egy játszószőnyeget, és miközben mosogatok stb énekelek, verselgetek neki. Ő közben játszhat, mozoghat, nézelődhet kedvére.

Igen, van, hogy így is sír, akkor kicsit dajkálgatom, de visszateszem. Egyre hosszabb időt tud így eljátszani, egyre könnyebb lekötni.

Az én kisfiam elég sokat elvolt játszószőnyegen, pihenőszkben ekkortájt. Járókánk nem volt.

Mikor kúszni kezdett 6 évesen akkor tényleg egy hangja nem volt, csak a biztonságos terepet kellett neki megteremteni.

Én hordozópárti vagyok, de azt csak végszükség esetére ajánlom. Otthonra nem szerettem magamra kötni, főleg hogy ő elvolt a földön is, muszáj helyzetekben, azért valljuk be, nem olyan jó gyerekkel a hátadon porszívózni, próbáltam és mondhatom, hogy 2szer annyi idő és fáradás.

De volt olyan is hogy másfél évesen csücsült a hátamon miközben főztem, mert elkezdtem, de közben nyűgös volt, sírt, ölbe kéreszkedett és így kényelmesebb volt.

A kritikus időszakot vészeld át ebérendeléssel, vagy próbálj délután főzni, mikor otthon van a férjed, nekem akkor kifejezetten kikapcsoló volt, hogy nyugiban eltöltöttem 1 órát a konyhában, gyerek nélkül.

1 évessel tudod, mit kell csinálni?

Kislábast, fakanalat a kezébe, nagyszemű babot kavargasson melletted - naná, hogy veled akar lenni, hát ő is főzni akar!

Nem jó sokáig sírni hagyni, de majd egy idő után észreveszed, hogy sírás és sírás között van különbség. Ha csak nyafog, unatkozik, de különben semmi baja, akkor valami érdekes dologgal el lehet terelni a figyelmét. Nem kell örökké ölben lennie.

Pl. porszívózni akkor kell, amikor a legjobban ordít, akkor a kétféle zajkibocsátás megvan egy füst alatt. Az ő szobájában nyugodtan lehet takarítani, amikor sír, közben beszélgethettek és elmesélheted, mit csinálsz.

Egyébként pedig a háztartást olyan mértékben el kell hanyagolni, amennyire csak lehet!

Főzés mirelit gyorskaja, konzerv, zacskós leves.

Szerintem meg ilyeneket kijelenteni egy nagy marhaság!

Mindenki próbálja ki ami az ő babájának a legjobb.

És ha valakinek nem az válik be amit "én" mondok attól még nem marhaság!

Pl nekünk nincs akkora lakás,hogy minden helyiségbe be tettem volna a járókát.

De nem lett elkényeztetett a lányom,és lelki sérült se!

Sőt elég bensőséges kapcsolatunk van.

Járóka,vagy pihenőszék,utóbbit én mindig oda vittem,ahol voltam.A járóka fixen a nappaliban,de ráláttam a konyhából.

Ez a magunkra kötögetés egy nagy marhaság,csak ront a helyzeten.

Hát bizony!Nagyon hiányzik az az időszak.

Már 4 éves és az óvodában van...

És egyre önállóbb,egyre kevesebb szüksége van a közelségünkre!

Ha nem vesszük magunkhoz amikor igényli amíg pici csak azt tanulja meg,hogy az anyukájára se számíthat mikor szüksége van rá.

Nekünk is kendő, később a csatos hordozó jött be.

Vagy egyszerűen megvártam, míg hazaér a férjem, akkor rittyentettem valami vacsit, mosogattam el, takarítottam fel.

Ugyancsak a hordozókendőt javasolnám első lépésként. Szinte mindent meg tudtam így oldani, hogy rajtam volt a kicsi.

Nálunk a konyha és a nappali között nincs ajtó. Amikor már forgott, stb. akkor a nappali szőnyegére terítettem még plédet. Színes játékokat és üres flakonokat raktam köré. Azon kívül, hogy jót tudod mozgolódni, látott, mert ott voltam a közelében és hallotta a hangomat is.

Aztán volt olyan is, hogy az etetőszékben játszott. Nekünk dönthető volt, amibe be is tudtam csatolni. Szóval amíg nem tudott stabilan ülni, addig is tudtam használni. A tálcájára raktam érdekes dolgokat és azzal játszott. Közbe persze beszéltem és énekeltem neki. Az nagyon fontos, hogy folyamatosan beszélj neki.

Én az ikreimet elektromos hintában vagy a hordozóban vittem mindig magammal.

Ha meg nagyon sírtak, akkor félbehagytam a házimunkát, az megvárt, inkább foglalkoztam velük.

Én is magamra kötöttem egészen addig amíg el nem kezdett mászni! :)

Együtt csináltunk mindent!

És nyugodt volt így!

Szerintem egyáltalán nem baj!Olyan gyorsan el telik ez az időszak,és nem kapod ezt vissza.

Lesz mikor már nem fogja igényelni,hogy a szoros közeledbe legyen.Az is elég fura ám... :)

Az én fiam régen volt pici, de én a járókát pakoltam mindig oda, hol voltam.

Ha nem fért be, akkor maradt ott ahol a legközelebb volt ahhoz a helyiséghez.