Hogyan szoktassuk le a kisgyerekünket, hogy ne a szülővel aludjon, hanem egyedül? (tudásbázis kérdés)

Egyetértek Veled abban, hoyg nem kell a gyereket mindenáron kitiltani a szülői ágyból. DE: az alvás igenis lehet kényelmetlen, ha a gyerek ott alszik, ezt tanúsíthatom.

Mindenki csinálja úgy, ahogy neki és a gyerekének a legjobb, abból biztosan nem lesz baj!:)

A mi esetünkben a szülő lelkének is kell a gyerek közelsége :))) Én élvezem. Nem szándékoztam rászoktatni a velünk alvásra, csak így alakult. Nem bánom. Általában nagyon jól ki tudjuk pihenni magunkat, a nyűgös éjszakákon, ha külön aludnánk sem lenne több alvásban részünk.

Gondolom, meglesznek a magunk kis csatái a külön ágy miatt, de talán, ha várunk, amíg megérik rá, akkor megoldódik magától is.

Erdekes a kerdes. A nevelesi konyvek szerint aludjon a gyerek kulon, a pszichologiai temajuak szerint jo a gyerek lelkenek a szulo kozelsege, aludjanak nyugodtan egyutt. Mindegyikben van logikus erv.

Kovezzetek meg, de szerintem abszolut nem KELL kulon aludnia a szuloktol a gyereknek. Ez a modern, nyugati vilag "talalmanya", pusztan kenyelmi oka van, hogy a szulok tudjanak szexelni. :))) Na jo, biztos masert is, de azt nem hiszem, hogy ha a gyerek a szulok agyaban alszik, kenyelmetlen az alvas. Miert, az nem kenyelmetlen, hogy a ferjjel/feleseggel egyutt kell aludni?

Japanban a mai napig 1 eves koraig a vilag legtermeszetesebb dolga, hogy a baba az anyaval alszik. A csecsemohalal is jelentosen kevesebb, a baba erzi az anya kozelseget, hallja a legzeset es ez osztonzi arra, hogy ne "felejtsen el" o is lelegezni.

A Merei fele gyermeklelektan konyv szerint pl. kimondottan jo hatassal van a gyerekek szellemi fejlodesere is az egyuttalvas. Revusz majmokon vegzett kiserlet szerint az anyaval levo kismajmok kesobb onallobbak voltak mint a kulonvalasztottak.

Persze ez nem torvenyszeru az embergyerekre, en csak mondom, amit olvastam. :)

Szerintem nem kell feltetlen, mindenaron kitiltani a szulok agyabol a gyereket. 50 eves koraig meg senki sem aludt az anyjaval. ;)

Szerintem is jobb, ha a gyerkőc a saját ágyában alszik. Mi se tudnánk magunkat kipihenni (ahogy win írta,főleg a dolgozó apák...), mert mindig azon görcsölnék(álmomban is,tudat alatt), hogy nehogy ráfeküdjek, ráhúzzam a takarót és valami baja legyen.

Az más, hogy amikor 5 órakkor felébred, oda veszem magam mellé szopizni, és akkor ott még alszunk 1-másfél órácskát együtt. Volt, hogy áttettem a kiságyba és már nem akart vissza aludni. Ha beteg, akkor természetes, hogy a szülő(k) mellette vannak-alszanak, csak utána lehet, nehezebb vissza szokni a régi kerékvágásba.

Hát, azért azt nme mondanám, hogy nem fontos aszülő kényelmes alvása-is!;) Pl. megnézem én ma du. a férjem fejét, aki a gyerek miatt ma éjszaka kb. 2 órát, ha aludt! És egész nap veszélyes gépekkel dolgozik... :(

Én még csak elzombizok itthon valahogy, de neki ugyanúgy teljesítenie kell, mint más napokon. És: nekem is sokkal több türelmem van, ha kipihent vagyok. Egy olyan sajtkukac mellett, mint a mienk, nem árt egy tehervonatnyi belőle!

Kedves Gyöngyös!

Az, hogy nem alszunk kényelmesen, egy dolog. Szerintem nem is fontos.

De, hogy mi történik a szülői ágyban és annak milyen nem látható következményei vannak.... A baj szerintem azzal van, hogy a felnőttek ágyában más "állatkák" lehetnek, mint a gyerekágy matracában. A mi ágyunkban már "felnőtt-bacik" vannak. Kell az egy gyereknek???

Én ezért vagyok inkább azon az állásponton, hogy aludjon csak a gyerek a saját ágyában.

Elvira! Jutottatok már valamire az éjszakai átmászkálással? :-)

Üdv:

Mágika

Szerintem ezt mindenki maga érzi, hogy neki jó-e, ha a gyereke vele egy ágyban alszik.

Én is leírtam már vmelyik fórumban: nálunk is volt, hogy magunk közé vettük a fiacskánkat éjszakára még csecsemőként, és annál borzalmasabb éjszakáink nem voltak! Másnap a férjemmel egyetemben úgy keltünk, mint akit félig agyonvertek, a gyerek is rengeteget mocorgott éjszaka. Mostanra annyira megszokta, hogy a saját ágyában kell aludnia, és a mi ágyunkban csak reggel van, ha kicsit korábban ébred, hogy ha éjjel felébred, és már nincs más megoldás és átvisszük, akkor játszani akar. Lehet, hogy ez később változni fog, és én annak sem vagyok ellene, ha pl. beteg a gyerek, akkor a szülő vegye maga mellé, mindenki megnyugvására. De ha valakinek kellemetlen, akkor megértem hogy nem szeretné.

Nem szeretném ha úgy éreznétek, hogy "osztom az észt", DE! Olyan nagy baj, ha átmegy éjszaka?

(Valahol egy fórumban már kifejtettem ezzel kapcsolatos nézeteimet) Ha magamra gondolok, speciel én jobban tudok aludni, ha a férjem mellettem van, igaz még ennyi év után is harmóniában élünk. Na már most egy kisgyerekben általában igen nagy a kötődés a szüleihez, a családhoz. Ha kisebb, vagy nagyobb testvérével alszik egy szobában, akkor elmagyarázhatjuk neki, hogy: mi a papával alszunk együtt, te meg a testvéreddel és így tudtok egymásra vigyázni stb.

Viszont ha egyedül alszik a szobájában, mint a legkisebb fiam, akkor ezzel nem érvelhetek! Ő meg is fogalmazza: Te is apával alszol! Ranschburg Jenő egy előadásában nagyon találóan így zárta le az együtt vagy külön alvás problémáját: Nem láttam még olyan tizenévest aki éjszaka átmászkált volna a szülei ágyába. Amint nappal annyira le lesz terhelve, hogy tökéletesen elfárad, leszokik az éjszakai kirándulásokról. Akkor fogunk rádöbbenni igazán, hogy mennyire hiányzik is az, hogy már nem olyan kicsi!!

Tökéletesen igaza van. A nagy fiaink amint iskolások lettek abbahagyták az éjszakai mászkálást. A kicsit mindezek ellenére minden este a saját ágyába fektetjük le, hogy tudja ez az ő helye, az ő szobája és ez a természetes, hogy mindenki a saját ágyában alszik, de soha nem csinálunk belőle problémát, amikor átjön! Megjelenik 2-3-4 óra körül, hangtalanul bemászik közénk, bebújik a takaróm alá és alszik tovább.

Miért olyan nagy baj?

Szia Elvira!

Hát,... sok türelmet és kitartást kívánok!

Nem fél esetleg a sötétben? Van vmilyen kislámpa vagy foszforeszkáló bigyó a szobájában?

Lehet, hogy ez most erős lesz.... Mi lenne, ha simán visszaküldenétek az ágyába? Nem durván, de határozottan és mindig. A következetesség nem lehet célravezető? Csak ötletelek... Nem akarok okoskodni. :-)

Bocs, hogy kibicelek, de nem az a baj, hogy akkor jöttök ki, amikor azt hiszitek, hogy alszik?

Szerintem "egyszerűen" meg kell értetni vele, hogy ő már olyan nagy lány, hogy simán tud a saját szobájában egyedül aludni, mint a többi barátja (akik még talán kisebbek is nála).

Ha megvárod, hogy elalszik és kiosonsz, akkor ne csodálkozz, hogy keres, amikor észreveszi, hogy nem vagy ott. Lehet, hogy nem is nagyon akar elaludni, mert tudja, hogy ha azt hiszitek, hogy alszik, akkor kijöttök a szobájából.

Szerintem fontos, hogy egyenlő partnerként kezeljétek, ne akarjátok becsapni, de ugyanakkor a saját kis szintjén legyen elmondva neki, hogy mit szeretnétek tőle.

Nem, nem! Nem akartam "ízé" lenni....

Csak kíváncsi vagyok, hogyan lehet rávenni, hogy ezekszerint visszamenjen a helyére.

Eleve NEM SZOKTATTAM RÁ... :-)

Sok szerencsét hozzá! Várom a beszámolód, hogyan is sikerült végül... :-)))