Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Elhagyva kisgyerekkel. fórum

Elhagyva kisgyerekkel. (beszélgetős fórum)


1 2 3 4 5 6 7
181. lebegő
2011. aug. 23. 10:20
sziasztok! én új vagyok itt, hasonló cipőben. érdekelne, hogy mi lett a történet vége. elment a férjed? ha igen, hogy vagy azóta?
180. handyy (válaszként erre: 179. - Szaida)
2010. júl. 23. 15:02
Köszönöm! Remélem úgy lesz!
179. szaida (válaszként erre: 178. - Handyy)
2010. júl. 23. 14:58
Az idő segít és rájössz, hogy vannak még kedves emberek körülötted, akár egy új kapcsolatra gondolva, akár "csak" a barátokra, rokonokra. Az idő és a melletted álló emberek segíteni fognak, hogy ezek az érzések halványuljanak, majd végleg elmúljanak! Nagyon szorítok Neked, hogy hamar legyél túl a nehéz időszakon!
178. handyy (válaszként erre: 175. - Szaida)
2010. júl. 23. 14:37
De jó neked, hogy így megoldódott a helyzeted és most boldogok vagytok! A kétségbeesés és a nincstelenség érzés van most nálam is. Olyan kilátástalannak látszik a jövő:(
177. szaida (válaszként erre: 176. - Mágnes74)
2010. júl. 23. 13:49

Köszönöm/köszönjük! :)

Tényleg szerencsém volt és boldog lehetek a "befejezés" miatt. Ami számunkra igazából csak a kezdet. :)

176. mágnes74 (válaszként erre: 175. - Szaida)
2010. júl. 23. 13:40

Ez szomorú, de szép történet,minden jó, ha jó a vége:D

Gratulálok a kitartásodhoz!

175. szaida
2010. júl. 23. 13:07

Sziasztok!


2 hónapos volt a fiam, amikor szétmentünk az apával, egy anno szintén "magára hagyott" anyós miatt. :( Anyósom korán vesztette el a férjét, apósom meghalt, amikor párom és ikertestvére 7 évesek voltak. Anyósom nem házasodott újra, a fiaiban "élte ki magát", ami a későbbiek folyamán túlzott "birtoklási vágyban" nyilvánult meg és a már felnőtt (26 éves) fiait úgy nevelgette, mintha még mindig gyerekek lennének és nem lennének elég érettek a párkapcsolathoz. Azonban jöttem én, nagy volt a szerelem, anyós "mesterkedései" nem hatottak, együtt voltunk, boldogok voltunk a párommal. Amikor a fiúnk is megszületett anyósnál végleg "elszállt" valami és végül elérte, hogy szétmenjünk, párom nem állt ki mellettünk. A 2 hónapos babával egyedül maradtam.


Teljes kétségbeesés, nincstelenség érzés és félelem lett úrrá rajtam. Aztán eltelt 1-2 hónap, lassan kezdtem máshogy látni a világot. Megpróbáltam nyitni az emberek felé ismét. 3-4 hónap után már egész beletörődtem a sorsomba és elfogadtam azt. Az elfogadással együtt jött a megbékélés is. Ennyi a lényeg. Nem szabad keseregni, el kell fogadni, akkor is ha rossz lapokat oszt a sors. Úgy sokkal könnyebb!! Nagyon nehéz, de lehet csillapítani a fájdalmon és a rossz érzéseken. Kitartás minden egyedül maradt mamának!


Nekünk Happy End lett a vége, mert 5 hónap után párom mégis mellettünk döntött, azóta együtt vagyunk és anyós nem láttuk, nem jelentkezik. Mindent elvett páromtól (anyagiakat, családi házat) de nem baj, mert mi együtt vagyunk békében és szeretetben. Ennek ellenére tudom milyen egyedül lenni és mindenkinek kívánom, hogy legyen erős és legyen kitartása! A piciért főleg!

174. mágnes74 (válaszként erre: 173. - Anka2007)
2010. júl. 21. 18:59
Ez jó hozzáállás,nálunk is működik:)
2010. júl. 21. 18:56
Viszont,most,hogy ovis nagy gyermek így én is visszamentem dolgozni,na most én is megnézem a pasikat,persze válogatok és akárkit nem mutatok be a kispasimnak.Nem apukát keresek egy társat,akivel jó lenni és egy játszótársat egy kedves barátot,akivel a kisfiam is jól érzi magát és szeret,elfogad:))
2010. júl. 21. 18:53
Persze,teljesen igazad van de mindig volt valami amiért nem fért bele,mert a gyermekemre figyelétem.Az elején a szoptatás,amikor el sem tudtam képzelni,hogy egy idegen legyen ott,akivel éppen most ismerkedek..,aztán az első szavak,lépések..utánna meg a szobatisztaság és az ovi kezdés foglalt le és az ezek mellett járó papírozás,utánna járás..
171. mágnes74 (válaszként erre: 170. - Anka2007)
2010. júl. 21. 17:55

A történetedet olvasva felmerül bennem a kérdés, hogy neked nem hiányzik egy új kapcsolat?

Mert ugyan a gyerek sok mindent pótol, de egy felnőtt embernek szüksége van a felnőtt társaságra is.

2010. júl. 21. 16:55

Sziasztok!

Végig olvastam a hozzászólásokat...

Én egy 7 hónapos Pocaklakóval maradtam egyedül,azóta is ,mert az "apukát" többet nem láttam,nem láttuk a mai napig sem...Nem keres,nem segít... Történet,hogy megcsalt ,kiderült,vagyis a szerető tájékoztatott a terhességem 7. hónapjában kimélet nélkül a viszonyukról.Nem sírtam,nem éreztem mást csak azt,hogy elmúltak az érzelmek a kötődés ehhez az emberhez,aki ilyet tesz egy várandós szép kismamával:). Ő volt a nagy szerelem a gyűrűs vőlegényem volt és 3 évet éltünk le egymás mellett és persze nagyon de nagyon akartuk a gyereket,hát ennyi... Szomorúnak lenni ,mi az??:) Sosem voltam,van egy gyönyörű,tökéletes csimutám ,aki már 3 éves és minden percet bearanyoz és sosem keseregtem azon,hogy nincs kihez bújni esténként,mert Ő pótol nekem mindent,örülök,hogy van és sosem döntenék másképpen:)

169. mágnes74 (válaszként erre: 168. - 252690845f)
2010. júl. 21. 14:20
Szerintem csak hozzáállás kérdése, és hogy mennyire viselkedünk felnőttként, akkor is, ha a másik nem tud:)
168. 252690845f (válaszként erre: 167. - Mágnes74)
2010. júl. 21. 00:26
Akkor jól döntöttél! Szabadalmaztatnod kéne a módszert. :) Szerintem ez a ritkább.
167. mágnes74 (válaszként erre: 166. - 252690845f)
2010. júl. 20. 22:30

Nekem úgy néz ki, sikerült:)

Azóta boldogabbak:)

166. 252690845f (válaszként erre: 165. - Mágnes74)
2010. júl. 20. 22:29
Szia! Igen, valami ilyesmi szitura gondoltam én is. Valahogy ki kéne ebből hagyni a gyerekeket...
165. mágnes74 (válaszként erre: 164. - 252690845f)
2010. júl. 20. 21:55

Szia!

Én a gyerekeim és persze a saját érdekemben döntöttem úgy, hogy otthagyom a hidegháborús övezetet.

Sajnos anyám ezt nem lépte meg, így ők együtt maradtak apám haláláig. Rossz döntés volt, pedig mindkettőjüket imádtam, csak külön-külön jobb lett volna nekik.

164. 252690845f (válaszként erre: 162. - Handyy)
2010. júl. 20. 21:46

Sziasztok!


Bocsánat-bocsánat, csak határidős napom volt. Én is abban nőttem fel, csak nálunk a válás felüdülés volt. Felnőtt fejjel kezdtem érezni, mennyire hiányzik, hogy nem volt apám. De azt hiszem, egyet leszögezhetünk: talán még mindig jobb így, mintha egy feszült, veszekedésekkel tarkított környezetben nő fel egy gyerkőc. Igazából a rossz és a rosszabb között lehet csak választani. Tudom, ez sovány vigasz. Viszont azt jól teszed Handyy, hogy kiírod Magadból. Sőt az még jobb, ha kikiabálod! Most ennek van itt az ideje. Talán így hamarabb múlik. És ne azt nézd, mit mulasztasz el, hanem hogy miben részesülsz! Hidd el, az lesz a több. Fel a fejjel Nagylány! :)

163. mágnes74 (válaszként erre: 162. - Handyy)
2010. júl. 20. 14:25

Ez már az első lépés, sajnos a többin is túl kell esned, hogy rendbe jöjj.

Nem tilthatod el tőle a gyereket, mert annak te iszod meg a levét a későbbiekben. Hagyd, hogy találkozzanak, ezzel sem adsz támadási felületet neki.

162. handyy
2010. júl. 20. 09:12

Sziasztok!

Még ezt le kell írnom! Arra jöttem rá, hogy én már nem is szeretem a férjemet! A mi kettőnk kapcsolata már csak megszokás volt. Most amit érzek iránta, az a mérhetetlen düh és harag, amiért ezt tette egy kisgyerekkel. Arra gondolok, hogy már tervezgette a válást egy ideje és mégis belement a babaprojektbe. És most kilép az egészből és annak a kislánynak csonka családban kell felnőnie! Végül is én is így nőttem fel! Örülök a gyereknek, mert nagyon szerettem volna, de ha közli velem ezeket a tényeket, akkor már lehet, hogy valaki másnak szültem volna már azóta! Készültem az anyaságra régóta és most, hogy az vagyok nem tudom kiélvezni minden pillanatát. Sajna vissza kell menjek dolgozni, ezért lemaradok az első felülésről, lépésről, szóról, stb. Na ezért haragszom rá, de nagyon! És ezek után hogyan viszonyuljak hozzá? Tiltsam el tőle? Végül is azt mondta, hogy azért ment bele mert én annyira akartam. Na mindegy! Ezt még muszáj voltam kiírni magamból!

161. mágnes74 (válaszként erre: 160. - 252690845f)
2010. júl. 19. 22:25

Ahogy gondolod!

Én még maradok!:DDD

160. 252690845f (válaszként erre: 159. - Mágnes74)
2010. júl. 19. 22:24
Lehet, hogy követni kéne őket... :)
159. mágnes74 (válaszként erre: 158. - 252690845f)
2010. júl. 19. 21:54
Alszanak?
158. 252690845f (válaszként erre: 157. - Mágnes74)
2010. júl. 19. 21:53
Szegénykém nemrég jött haza a melóból. Hol vannak a többiek?? :)
157. mágnes74 (válaszként erre: 156. - 252690845f)
2010. júl. 19. 21:29

Oké, küldöm!:D

Párod nem főzött?

156. 252690845f (válaszként erre: 155. - Mágnes74)
2010. júl. 19. 21:28
Legalább a csontvégeket lerágcsálnám... Lécci!! :DDD
155. mágnes74 (válaszként erre: 154. - 252690845f)
2010. júl. 19. 21:24

Már meg is ettük!

A görög sali valami isteni volt:DDD

154. 252690845f (válaszként erre: 153. - Mágnes74)
2010. júl. 19. 21:23
Kész a töltött csirkém? Kezdek kajás lenni. :DDD
153. mágnes74 (válaszként erre: 152. - 252690845f)
2010. júl. 19. 21:18

Erre mit mondhatnék?

Tényleg nem:DDDD

152. 252690845f (válaszként erre: 149. - Mágnes74)
2010. júl. 19. 21:17
Jajj dehogy! Csak a pirulós hsz-t próbáltam überelni. De nem sikerült. :)))
1 2 3 4 5 6 7

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook