Hogyan reagálnál, ha 21-22 éves gyereked el akarna költözni csak az önállósodás miatt, ha anyagilag nem is jönne ki jobban? (beszélgetős fórum)

Nos azért ez a 18 év nem a világ...

Én annyi idős koromban mint most az öcsém /22/, már rég önálló voltam, nagyvárosban, és normálisan éltem..persze, én is csináltam butaságokat a szerelem hevében, de pl az öcsém nálam sokkal "gyerekebb" olyan húzásai vannak, amitől az ember haja az égnek áll.. ha egyedül élne, akkor egy kupleráj lenne a lakása, és állandóan hülyeségeket csinálna... szóval attól hogy valaki betöltötte a 18-at, még nem felnőtt.. nagyon nem.. ahhoz meg kell érnie.

Imádom az öcsémet, végtelen sok szeretet van benne, okos, kedves, de a haverok jobban tudnak hatni rá, mint kellene... és a pénzzel sem tud bánni. Neki pl. jobb még otthon szerintem.

18 éves kor után már önálló ember, saját maga fele a cselekedeteiért. Amennyiben költözni akar, akkor költözik, ebben sem a pénz, sem semmi más nem akadályozza meg.

Az én gyermekem 21 volt, mikor elköltözött, mint anya, nem örültem neki, mert még nappalin tanult és az érettségijére készült. De tenni ellene nem tettem semmit. Megkérdezte a véleményünket a dologról, én és az apja is elmondtuk mit gondolunk, de azt is, ez az Ő döntése.

Én 18 évesen költöztem el teljesen.. de már gimiben is kollégiumban laktam, így ez a folyamat már akkor elkezdődött.. ez az élet rendje. Meg kellett tanulni beosztani a pénzt, jobban főzni, elintézni mindent egyedül... ez csak a javadat szolgálja. Ráadásul akkor kezdődik az igazi életed, amikor azt tehetsz amit csak akarsz.. felügyelet nélkül. Értem ez alatt, hogy ha elmész szórakozni, és csak hajnalban érsz haza, akkor nem kell lábujjhegyen közlekedned, vagy "elkéredzkedni" valamint azt viszel haza akit csak akarsz. /persze egészséges keretek között :D/

Amennyiben anyagilag valóban megteheted, és lenne olyan barátnőd esetleg akivel szívesen együtt tudnál lakni, ha kell, akkor hajrá :) Egyedül sem rossz, de anyagilag könnyebb valakivel...

Megértem anyukádat,igaza van abban,hogy legkönnyebben így tudnál félretenni pénzt.

De fiatal vagy,szeretnéd élni az életed,szeretnél önálló lenni.

Anyukád helyében én támogatnám a döntésedet.Aztán ha nem úgy sikerül a különélés,ha mégsem bírnád anyagilag,akkor gondolom visszamehetnél.

Én a helyedben megtenném ezt a lépést.

Nekem most 16 éves a lányom.Szeretném hogy önálló legyen,de erőszakkal semmiképpen sem zavarnám el otthonról.

Ha ő 18 éves kora után úgy döntene,hogy szeretne külön menni,próbálnám támogatni ahogy tudom.De attól még igyekeznék vigyázni is rá.

Én is örülnék neki, manapság nekem úgy tűnik egyre kevesebb 21-22 éves gondolja így. Sőt... még 30 évesen is a szüleikkel élnek, mert úgy olcsóbb. :-S

Én 18 évesen az egyetem miatt költöztem külön (kollégiumba - és támogattak anyagilag akkor még erősen) azóta csak 3 hetet laktunk együtt és ez így jól is van szerintem.

De! Megtanulsz egyedu:l élni, gazdálkodni, a dontseidért felelo"sséget vállalni a ko:vetkezményeivel egyu:tt...

Természetes, hogy van benned szabadságvágy...

E's bizonyos értelemben jó is, amikor az ember élete belefér 2-3 bo"ro:ndbe...

Kezdetekben csak a mosnivalót vittem haza. Késo"bb már azt sem, csak hazajártam...

Az Én gyerekem 18,5 éves volt amikor azt mondta:

"Anya Én megpróbálom", a szívem majd megszakadt, de azt mondtam "jól van kisfiam"!

Neked is azt javaslom, rajta, próbáld meg, sokkal

több leszel általa, nőni fog az önbecsülésed!!

Sok sikert a saját lábra álláshoz!! :)

Szerintem tegyél félre annyi pénzt, ami pár havi albi+rezsire elég lesz (ha most nem fogadnak el tőled a szüleid, a fizudból megteheted), aztán vágj bele. Ha folyamatosan keresel, úgyis menni fog, csak legyen egy kis megtakarítás, ha történne vmi, ne kelljen rögtön visszakullogni a szülőkhöz, ne mondhassák, hogy ugye, megmondtam. És igenis kell az az önállóság, férfival, vagy anélkül. Ráadásul hidd el, hogy a szülők akkor is ódzkodnának téged elengedni, ha pasival költöznél, úgyhogy ez ne legyen szempont. Az én anyukám se örült, mikor 22 évesen bejelentettem, hogy a páromhoz költözöm és örökké hálás leszek nagyimnak az akkori beszólásáért, amit anyunak mondott: "Lányom, fogadd el, hogy megöregedtél. A gyerekek elmennek, ez így megy."

Aztán persze hozzászokott a gondolathoz, és a te szüleid is hozzá fognak, mert ez az élet rendje. Sok sikert az elhatározáshoz!

Ez inkább arról szól, hogy a szülők nem akarnak elszakadni a gyerektől.

Nem szabad hagyni, nem egészséges állapot hosszútávon.

Szia!

Nekem 19 éves fiam van. Bár ő még tanul de abban biztos segítenék neki hogy találjon egy normális lakást de meggátolni ebben biztos nem fogom.

Te is felnőtt ember vagy és egyszer el kell költöznöd otthonról. Ha úgy érzed hogy nálad itt az idő erre akkor ülj le a szüleiddel és beszéld meg velük a dolgot, biztos ők is megértik.

Anyukád is látja hogy felnőtt és önálló a gyereke csak azt nehéz feldolgozni hogy egyszer el is kell engedni őt. Légy belátó anyukáddal szembe és próbáld meg finoman tálalni a költözési szándékodat. :)

Mindketto"to:knek igaza van részben...

Pontosabban, amit félre tudnál tenni, azt elfizetnéd albérletre... Mert az o:nállóságnak nagy ára van...

Ez hulyeseg, hogy a ferfira kell varni. Meg kell ismerned az onallo eletet, nem csak csoborbol vodorbe ugrani. Jogos, hogy tegyel felre, de ezt meg mindig megteheted, ha meggondolod magad. A penz sem minden.

Ami a sajat gyereket illeti: mindkettonknek a filozofiaja a ferjemmel, hogy kozepiskola utan gyereknek takarodo van masik varosba egyetemre (lehetoleg minel messzebbre :D), szoval 18 evesen. Mehet koleszba, johet haza hetvegere, ha akar, de tanuljon egy kis onallosagot.

Mióta itt beszélgetek a fórumon

ezt akartam írni, bocsi