Hogyan lépjek túl azon hogy nincs pasim? (beszélgetés)

Ebben lehet valami :D

Kétszer fordult elő hogy nem görcsöltem, ilyen "üresek" voltak a gondolataim, éppen senki sem mozgatott meg, nem agyaltam senkin. És akkor jött egy nap 2 próbálkozó is aki megszólított. Máskor meg egy srác. Lehet van benne valami. De az a baj hogy azok nem azok akiken görcsölök, és én pedig őket szeretném :D

Bebeszéled magadnak.

Amúgy neked pasi kell, vagy kuki?

Sajnos egyre gyakoribb, hogy a lányoknak nincs kellő tartása.

Mivel töltöd a szabadidőd?

Tereld el a gondolataid a pasi témáról, és jöjjön, aminek jönnie kell.

Ha valamit nagyon akarsz, úgyse fog bekövetkezni.

És te csak igen/nemmel válaszolgatsz nekik

Szúrd ki melyik tetszik jobban és köszönj/integess már te előre, még ha nem is illik, és ujságolj el neki valami melóhelyi akármit

Utána majd elkezdődik és egyre hosszabb lesz a beszélgetés, megváltozik a témája is.

Hidd el beszélgetni kell

A fészbukos és hasonló "irigykedést" meg felejtsd el, marhaság.

Egyik kedvenc sorozatom az "Éjjel nappal Budapest"

Szerepel benne pár nagypofájú punk csaj

A háta közepére sem kellene a legtöbb férfinek, max mint egy zoknit "felhúzni" , de tán még azt se.

Szoval csak hajrá, beszélgetni és mosolyogni :)

Fogadalom?

Ne hülyéskeggy már!

De OK legyen! Ajánlom figyelmedbe

[link]

Már megint görcsölsz!!! Tetszel Nekik és kész! Tegyen már ez is boldoggá! :) Lásd szépnek a napokat és amikor állandóan vigyorogsz, laza vagy, látszik, hogy boldog vagy, nem görcsölsz rá semmire, hidd el, elkérkezik Ő is! :) Tapasztalatból beszélek! :)

Mint írtam, volt olyan (igaz jó pár évvel ezelőtt), hogy én is rágörcsöltem, nekem kell valaki, de azonnal! :D Nem jött össze. Majd hirtelen annyi munkám, feladatom, stb. lett, hogy nem értem rá ezzel foglalkozni. És voilá, megérkezett a szerelem az életembe. Ezt még egyszer eljátszottam, és utána soha többé. Hogy miért? Utána olvastam... Rájöttem, hogy ilyenkor azt vonzom be, hogy ne is legyen senki! És hidd el! Ez tényleg így van!

Igen egyébként 24 éves vagyok.

Most van valaki, illetve 2 olyan is van aki érdekelne.

1. egy munkahelyen dolgozunk de egy másik épületben van ő. ha találkozunk mosolyog, egy sejtelmes "szia Barbi" + egy olyan csajozós mosoly mindig van az arcán mikor köszön. Ha összefutunk a köszönés után mindig mond nekem valamit. Mindig hozzátesz valami mondatot. Hogy vagy? Jaj vigyázz nehogy megfázz? Na hogy sikerült a papír? stb.

2. Mindig nagyon mosolyog rám. De tényleg ennyire feltűnően még pasi nem mosolygott rám soha. Hosszasan a szemembe néz mikor találkozunk, köszön és mosolyog hozzá. 2 napja találkoztunk utoljára, és láttam rajta hogy mennyire örül mert összefutottunk.

Nekem mindkettő tetszik, és valahogy úgy érzem mintha én is tetszenék nekik. De mégsem lépnek semmit, és attól félek csak bebeszélem magamnak. Mert ha érdekelném őket lépnének nem? Meg furcsállnám is hogy tetszem olyannak aki nekem is.

Köszönöm a válaszaitokat.

Megpróbálok változtatni legalább ezen a görcsösségen, csak nehéz. Mert pont az hogy nagyon szeretném már...

Teljesen mintha saját magamat hallanám - egy évvel ezelőtt(ig).

A lényeg: ahogy a többiek is mondták: engedd el magad, próbálj meg egy kis önbizalmat felcsípni, elvezd az életet, és értsd meg: minden apróságból a jövőben még több erőt fogsz meríteni, legyen az egy botlás, vagy egy pozitív élmény.

Én is hasonlóképp vélekedtem éveken át, és elég szar volt minden. Aztán valamikor 2013 év elején elegem volt ebből, és elkezdtem mélyebben beleásni magam az internet titkos, sötét bugyraiba, párkapcsolati témában. Ott találtam rá az önfejlesztő irodalomra. Elolvastam vagy 30-40 ilyen könyvet több témában, és elkezdtem erősebbnek érezni magam ezektől. Azt hittem, ezek segítenek. Végül rájöttem: nem tippeket/trükköket/taktikákat adnak ezek a könyvek, hanem egész egyszerűen megmutatják, hogy lazán kell venni az életet, tojni a "de mi lesz ha..." típusú túlgondolásokra, és el kell fogadni: igenis én vagyok az, akire a világnak szüksége van, és ha nem tetszek az embereknek, akkor nem bennem van a hiba, hanem egész egyszerűen rossz a társaság - le kell cserélni.

Tudod mi volt a legnagyobb problémám, ami blokkolt engem az élet minden területén? - Nem fogadtam el magam olyannak, amilyen vagyok. Túl kövérnek tartottam magam, emiatt saját magamtól is "undorodtam". Ma, ugyanolyan súllyal és testalkattal, csak önmagam teljes elfogadásával vígan, vidáman élek. Akinek nem tetszik az alkatom, az így járt.

Aztán el kezdett gurulni a szekér. A sivár, vacak munkahelyen értékeltek, pozitívabb ajtók nyíltak meg előttem. Amikor nem kaptam meg a fizetésemelést, megmondtam a főnökömnek: el fogok menni, ha ennyire nem értékel. Tudod mi a vicc? 3 évig kerestem munkát, sikertelenül. A 3 év alatt 2 állásinterjúra hívtak be. Aztán a kijelentésemtől (hogy el fogok menni) számított 2 hónap alatt jártam 6 állásinterjún, és végül egy, 1 évvel korábbi állásinterjút tartó HR-es hívott fel, hogy nem-e akarom újból megpróbálni. Nettóban dupla fizetésért el is mentem a cégtől. Az ottani munkatársakkal (pedig 110km van köztünk) még most is havonta összejárunk, mert volt 6 olyan ember, akivel nagyon jó volt viszony.

Ma mit tapasztalok? A téli szabadságom előtt az utolsó napomon főnököm hivatott egy négyszemközti beszélgetésre, aminek a kulcsgondolata a következő volt részéről: "Kérlek, legalább ne a saját beosztottaiddal, ennyire nyilvánosan flörtölj! Örülök, hogy pár hónap után ennyire kedvelnek, de ne a saját embereiddel, vagy ne ennyire nyíltan! Kösz"

Hogy miért is írtam ezt le? Mert nagyon-nagyon sokat számít a gondolkodásmód. Minden ezen dől el, hogy te hogy látod saját magadat, a körülötted lévő világot. Na meg hogy is mondják? Hogy görcsösen vágyakozol-e valamire (suli/munka/párkapcsolat/stb), vagy szimplán csak egy pont ez is a listádon mint ahogy az összes többi is. Ha az utóbbi, akkor előbb-utóbb betalál, megtalál. Ha az előbbi, akkor csak nyomasztani fog, hogy még mindig nincs, pedig mennyire akarom, és mennyire próbálkozok (és fel sem tűnik, hogy senki nem látja, hogy próbálkozol, teljesen mást kommunikálsz kifelé, mint amit szeretnél).

Remélem segítettem az iszonyat hosszú monológommal. Ha kell, túrok elő önfejlesztő könyveket, hogy legyen némi kapaszkodópont - ha szeretné változni.

Az utcán, szórakozóhelyen, könyvtárban is ismeretlenekkel találkozol :)

És pont ugyanúgy viselkednek az "élőben" megismert hapsik, mint akiket neten szedsz fel, hidd el :D

Nem kell egy-két levélváltás után találkozni... Pláne nem bedőlni a gyanús alakoknak.

Az én környezetemben sokaknak bejött a netes társkeresés, és ha más nem a sok beszélgetéssel, levelezéssel szerezhetnél egy kis önbizalmat, rutint és máris másképp éreznéd magad a bőrödben ;)

Egyetértek.A pszichológusok sem mindentudók,és azért mert valaki nem nagyszájú,még nem kell pszichológushoz mennie.

Divatos szlogen ez,hogy szeresd magad és szeretni fognak az emberek.Nem hiszek ebben,mert amennyire az egyén,annyira a külső környezet is hibás.Szeretik letiporni a félénkebb embereket,iskolában pl.

Ha saját magadat nem fogadod el , nem szereted hogy várhatod el mástól hogy meglásson bármit is benned ami felkelti az érdeklődését?

Nem szabad görcsösen akarni hogy szeressen valaki, mert az sosem működik.

Amíg ennyire tesze-tosza nyámnyílának állítod be saját magadat 0 önbizalommal addig nem fogsz senkit sem találni. Légy nyított szeresd meg önmagad és ne arra gondolj hogy mennyire szerencsétlen vagy, mert ez nem igaz. Amúgy meg ha nem megy nyíltan az ismerkedés arra van a társkereső.

A hozzaszolasaidbol itelve, egy borzaszto onbizalomhiannyal rendelkezel. Akik ennyire nem szeretik onmagukat, azok taszitjak a masik embert. Nagyon valoszinu, hogy emiatt vagy egyedul. Itt szerintem az elso kerdes inkabb az, hogy magadat hogyan kellene ebbol a negativ latasmodbol valtani nem pedig, hogyan legyen kapcsolatod, mert az nem fog megoldani semmit. Egy masik ember nem tud helyrehozni, azt eloszor magaddal kell elintezned.

Erre nagyon jo lehet, ha valami olyan dologgal probalsz el foglalkozni, amiben ugyes vagy es van hozza tehetseged. Sikerlemenyek kellenek, hogy jobban ertekeld es becsuld onmagad. Ha magadat sem szereted, hogyan is varhatnad el, hogy masok szeressenek?

Szerintem 24 éves. Érdekes, mert ha 89-ben született, az pont a fém-kígyó éve, és az összes kígyó nő igenis nagyon femme-fatale, rengeteg híresség akik nők és bolondulnak értük a férfiak, a kígyó jegyében született, valahogy rá kellene jönnie, hogy ezt hogy tudja magából kihozni.

Talán mert annyira, de annyira vágyik rá, hogy pont ez blokkolja le, várom amikor egyszercsak felébred, és megtalálja magában a női eszenciát (vagyis már ilyen ő, csak még nem jött rá):)

És akkor majd utólag ezen sokat fog mosolyogni, hogy itt szenvedett a semmiért...

Kedves Grizus! Ezt nagyon jól látod! Nekem is volt olyan időszakom, amikor nagyon szerettem volna, hogy valaki mellettem álljon, a kezemet fogja. Nyugodtan mondhatom, hogy már-már görcsösen akartam. Soha nem akkor "ütött be a ménkű". :) Tehát nem szabad semmire sem rágörcsölni!

És még egy plusz információ! Ma százszoros nap van! Ajánlom figyelmetekbe a következő cikket: [link]

Mielőtt valaki elkezdi magyarázni, hogy hülyeség, hát nem az! Tapasztalatból mondom! :)

Kedves Barbi, jó lenne, ha megírnád, hogy hány éves vagy. Még nagyon fiatalnak gondollak. Én is mindig kívűlálló voltam, engem is megaláztak a suliban, én is kicsit érzékeny, befelé forduló típus vagyok. Azt tudom mondani neked, hogy ezt a dolgot nem lehet erőltetni. Én elmúltam 37 és nincs pasim és tulajdonképpen soha nem is volt igazán, vagyis nem voltam együtt olyannal, akibe szerelmes lettem volna. Miért van ez így? Miért nem adja-adta meg nekem az Isten azt, amit másnak sokszorosan? Nem tudom. Van most rajtam jópár kiló, nem vagyok a legfiatalabb és nem vagyok könnyű személyiség, magasak az elvárásaim - na de miért nem volt senki igazim huszonévesen se, amikor csinosabb és fiatalabb voltam? Állandóan bulizni jártam évekig és gyakorlatilag semmi se történt. Vádolhatnám az Istent, a világot, magamat - de ez sehova se vezet. Oda jutottam, hogy elengedtem ezt a témát. Ha az Isten jónak látja, majd ad valakit. És még gyerekem is lehet, ma már nem ciki 40 felett szülni. Jó lenne lefogyni, de ha valakinek tényleg kellek, így is jó leszek. Vagy majd lefogyok, nem ez a lényeg. Nem keresem, ha kell jön. Szerintem csak így érdemes hozzáállni - mert a hajtással, erőlködéssel ugyan foghatsz magadnak valakit, de lehet hogy az olyan is lesz és nem éri meg.

Hát ez a tanácsom Neked. Türelem.

:DDDDD

Szegeny kishugom nagyon bena viccmeselesben. Tortent egyszer, hogy megint viccet mesel, mindenki varja a csattanot, csattano sehol. Mikor egy ideje mar elhallgatott (igy rajottunk, hogy vege a viccnek), a nagyobbik hugom unott pofaval kozolte:

- Ha, ha, ha. Dudu, szolj, mikor kell nevetni.

Mire a kicsi, nagy kerek szemekkel:

-Hat most!

Na ezen viszont besirtunk mind.

Ez a posztod erre a kis csaladi szitura emlekeztetett :D