Hogyan lépjek túl azon hogy nincs pasim? (beszélgetős fórum)

1) a nickneveben benne van, hogy "boy", tehat fiu;

2) irja az adatlapjan

Ki kell lepni a komfortzonadbol, elindulni elni, vilagot latni, onmegvalosotani.

Ha semmit nem valtoztatsz magad korul, az elet se biztos, hogy fog korulotted.

Huha, akkor azok nagyon mely es komoly kapcsolatok lehettek.

Tenyleg, hany eves vagy? Mar kerdezte valaki, de nem kapott valaszt.

Valahogy el kéne érned, hogy jól érezd magad a bőrödben. Menj el egy sminktanfolyamra, vegyél szexi fehérneműt, hordj magassarkút!

Netes társkeresést mennyire venné be a gyomrod? Én nem vagyok visszafogott, mégis a lávbokszról van a férjem :)

"ők boldogok, mindig találnak új pasit"

Ez az etalon? Allandoan uj pasi, figyelem kozeppontja? Hat ez eleg szomoru.

Neked nem a kulsodon, hanem a magadhoz es a vilaghoz valo hozzaallasodon kellene valtoztatni.

Egyebkent amugy attol a pillanattol kezdve, hogy eldontod (oszinten!), neked nem kell kolonc a nyakadba, es elkezded elni az eleted vidaman es normalisan, rogton sokkal erdekesebb leszel az emberek szamara. Ilyen hozzaallassal ne is szamits semmi jora.

Gondolj azokra, akiknek egy életen át nem lehet szerelem az életében.

Te egészséges vagy, megvan minden testrészed, nincs semmi bajod.

Ez a legfontosabb, hogy magadat szeresd.

Ha nem vagy boldog magaddal ,akkor kitől várod az igazi boldogságot?

Én kislányként egy csendes, visszafogott, "anyámasszony katonája" voltam. Akit a suliban aláztak, bántottak, kiközösítettek. Hogy miért nem tudom. Nem bántottam senkit, max annyi hogy nem voltam belevaló, hanem félénk voltam. És soha sem voltak barátaim. Itthon bátrabb voltam persze, anyumékkal, tesómmal nagyon sokat szájaskodtam. És sokszor ezt hallottam tőlük hogy "na látod, azért mert ilyen vagy, ezért nem szeret senki és ezért nincsenek barátaid". És ez a nem szeret senki ez tényleg így volt, meg így is maradt.

Voltak barátnőim a gimiben, meg utána is akikkel elvoltam, tehát sokakkal voltam jó viszonyban, de valahogy mindig kívülállónak éreztem magam. Meg kisebbrendűnek hozzájuk képest. És inkább lemorzsolódtam róluk, nem is volt kedvem velük lenni. Ha elmentem velük bulizni (2 alkalom volt) ők voltak a központban, tették magukat, feltűnősködtek. Én meg csak kullogtam mögöttük, egy nagy sz*r kupacnak éreztem magam hozzájuk képest. És ez most is így van. Már nem tartjuk a kapcsolatot, de nézem őket facen, és irigy vagyok rájuk hogy ők boldogok, mindig találnak új pasit, én me még mindig ugyanolyan senki vagyok.

"nem vagyok arra érdemes hogy szeressen bárki is"

Ameddig így gondolkozol nem is fog szeretni senki.

Ahogy mondani szokás: a hiba a te készülékedben van.

Először is magadat szeresd meg! És ezt most halál komolyan mondom. Ha eleve így nyilatkozol magadról, az azért nem jó, mert ezt vonzod be: "Sokszor úgy érzem hogy nem vagyok arra érdemes hogy szeressen bárki is. Hogy nem vagyok ahhoz elég jó hogy bárki is megszeressen vagy legalább érdekeljem. Sem külsőleg, sem viselkedésileg."

Tényleg nem leszel rá érdemes, hogy valaki megszeressen, hogy valakit érdekelj!

Ne lépj túl rajta, vagyis ne törődj ebbe bele!

Elsőként azt tudatosítsd magadban, hogy nem minden fiúnak a nagyszájú belevaló csajok kellenek, sőt!

Az egyáltalán nem baj, hogy arra nem vagy érdemes:)

Gondolom, nem úgy gondolod, hogy mindegy, hogy ki, csak legyen valaki, mert körülötted mindenkinek van ...

Hanyagoljuk légyszi a "na már megint te" stb válaszokat.

Tehát körülöttem mindenkinek van kapcsolata, csak nekem nincs. Sokszor magányos vagyok, hiányzik hogy legyen mellettem valaki. Hiányzik a szerelem, az hogy szeressen valaki. Sokszor úgy érzem hogy nem vagyok arra érdemes hogy szeressen bárki is. Hogy nem vagyok ahhoz elég jó hogy bárki is megszeressen vagy legalább érdekeljem. Sem külsőleg, sem viselkedésileg. Hiszen nem vagyok nagyszájú, életrevaló, belevaló csaj. Mihez kezdjek magammal? Vagy hogy érhetem el hogy valaki megszeressen hogy felkeltsem valaki érdeklődését?