Hogyan érveljek? Segítsetek! (beszélgetős fórum)

Ezt a verziót is megértem,én is ezt csinálnám adott helyzetben,még nőként is akár,ha nem lehetne előre sejteni milyen következményei lennének.

Ha a lányom full szerelmes a csávóba,akkor ellenségként kezelne a későbbiekben.Esetleg elköltözne otthonról,azt sem tudnám hová..

Vagy még rosszabb társaságba keveredne,mint evvel a gyerekes fa...al.

Esetleg öngyilkos is lenne..Vagy elkezdene cuccozni..

Folytassam még?

Néha egyetlen hibás lépésnek óriási ,visszafordíthatatlan következményei vannak...

Nehéz,az biztos a szitu..

Ha nekem lányom lenne és egy velem egyidős pasas fűzné, hidd el betoncipőt próbálna az újpesti Dunaparton rövid időn belül.

Ti nők méregkeverők vagytok, mi férfiak meg ilyen vadállatok.

De a véleményem fenntartom!Uff

az azért nem árt, ha tudja a véleményed, szövegelj csak :)))

aztán hátha megy egyetemre, na ott aztán bebetonozodott kapcsolatokból is ki lehet robbanni, velem is megtörtént :)

Már nem tűnik olyan veszélyesnek, de a 14 - 24 azért rázós volt :)))

Egyébként ez csak a jéghegy csúcsa, mert emellett vannak még adalékok, amik a kapcsolat ellen szólnak, végig is hallgat a lányom minden alkalommal, aztán megy a saját feje után :(

Azt beszélik a népek, hogy...

ennyi elég magyarázatnak :)

Én, mondom, biztosan valahogy tudtára adnám a lányomnak, hogy tudok róla, és megpróbálnék rájönni a gondolataira, érzéseire......

Mint Anya, szerintem muszáj valamit lépned.

A lányommal, és nem csengett le, már 5 éve tart :( 14 éves volt, amikor egy 24 éves fiúval egymásba szerettek - azóta is tart, minden igyekezetünk ellenére :( Csak annyival vagyunk "könnyebb" helyzetben, hogy mint mondtam, a srác nem nős.

Ha velem történt volna, a szüleim biztos agyoncsaptak volna...

lehet, hogy ez is egy formája a szülő elleni lázadásnak - és a szülő értékei elleni lázadásnak -, amit most csinál

azt egyébként semmiképp ne mondd neki, hogy beleolvastál a naplóba. nekem anyám egy levelet olvasott el, két évig kábé nem álltam vele szóba, de még most is a fejéhez vágom, ha elkap az ideg. :o)

nemsoká 18 éves, felnőtt ember. szerintem itt már nem nagyon lehet mit csinálni, nem igazán tudod a saját döntéseitől megóvni.

Most már késő, azt hiszem, mert ezeknek a gátlásoknak a nevelés során kellett volna kialakulniuk (ráadásul gyerekből is van olyan természet, hogy nem lehet vele mit csinálni, szóval nem egyformák), és most ez biztos kicsit izén hangzik, de reménykedj, hogy lesz valamiféle komoly pofáraesés ebből a történetből - hiszen a férfinak előbb-utóbb kényelmetlen lesz ez az egész -, ami megtanítja neki, hogy ez nem járható út.

Meg nem tudom, te milyen példát mutattál a párkapcsolataiddal? Voltak egyáltalán?

Volt egy kollégám, aki azt mondta ha a lányai felnőnek vadászpuskával az ablakban fogja várni este, hogy ki kíséri haza. (Sajnos nem érhette meg egy gyorshajtó miatt...)

Én b@zmeg elkapnám a pasast és kissé lágyan megszorongatnám a torkát, de csak amíg teljesen el nem lilul a feje, utána óvatosan megrugdosnám ügyelve, hogy a fején ne okozzak sérülést.

A farkát egyelőre nem vágnám le, jól jöhet még később. Ütőkártyának...

Igen, én (azt hiszem), tudom a választ.

Apát keres, mert az övé nem vett részt az életében.

Egy nős férfival való viszonyt akkor is házasságtörésnek, félrelépésnek hívnak, ha a szerető 17 éves.

Szóval azért nem hinném, hogy ezt az egészet bármilyen szemszögből "szépnek" lehetne nevezni. főleg reméljük, az a szerencsétlen kisgyerek nem tudja meg soha.

Én erre biztos, hogy harmadikos gimnazistaként képtelen lettem volna, túl erősek voltak a gátlásaim. Hogy a lányodnak miért nem, arra csak te tudod a választ.

semmit,majd magától rá fog jönni....

a férfiak nagyon értenek ahhoz,hogyan vezessenek meg egy nőt:D aztán előbb utóbb rájönnek azért,de csak a saját kárukon,szóval hagyni kell....ha a saját bőrén érzi csak akkor fog észhez térni,addig nem..csalódnia kell:)

úgy sem hallgatna rád addig..."rózsaszín köd":D

Először mindenképp a lányoddal beszéld meg a dolgot. De ha a rózsaszín fátyol nagyon vastag, akkor kénytelen leszel a pasival is. (A lányod még gyerek, szerintem ne hasonlítsd össze a volt férjed és a barátnője esetével. Ők már érett gondolkodású felnőtteknek mondhatták magukat.) NE támadj és ne kérj számon. Mond azt neki, hogy felnőtt fejjel gondolja végig, hogy ennek a kapcsolatnak milyen jövője lehet. Hogy mit vár a lányodtól és mit akar cserébe adni neki. Ha látod, hogy komolytalat, akkor kérd meg, hogy ha egy kicsit is szereti a lányod, akkor ne akarja, hogy boldogtalan legyen, amikor elküldi. Küldje el akkor, amikor a lányod még könnyebben elengedi.

Ha meg a pasi oldaláról is komolynak tűnik, akkor csak annyit kérj, hogy nagyon vigyázzon a kislányodra és minél hamarabb rendezze a másik oldalt. Nem fog - hisz nincs miért - árulkodni a lányodnak. Te csak mint féltő anya beszélgettél vele és rosszat egyikőjüknek sem akartál.

Persze, ha a patkány típus - ahogy te írtad - akkor minden előfordulhat. De mindent meg kell próbálni. A lányod élete és boldogsága a legfontosabb. Sok szerencsét és jó döntést a lányodnak. Annak idején én nagyon nehezen és soká, de jól döntöttem. Ma már szerető férjem és két szép gyermekem van. És én is szeretem a férjem. Pedig a rózsaszín fátyol nálam nagyon vastag volt.

Szerintem nem az a kihívó fajta. Csinos az adottságai alapján, ezt nem is rejti el, de nincs hasig kivágva a blúza, nincs műkörme, nem sminkel, stb. Plusz kiemelkedően tanul. (OKTV 3. hely). És mégis milyen naiv!!!

De azért kicsit megnyugodtam ettől, hogy számba vettem az ismeretségi körben volt viszonyokat. Azok is véget értek egyszer... Igaz, egyik pasi se volt nős, "csak" még egyszer annyi idős, mint a lányka.