Főoldal » Fórumok » Lélek & Szerelem fórumok » Hogyan éljem túl? Annyira hiányzik, hogy beleszakad a szívem.. fórum

Hogyan éljem túl? Annyira hiányzik, hogy beleszakad a szívem.. (beszélgetős fórum)


1 2
57. BESTia ☺ (válaszként erre: 38. - Kriszta773)
2014. dec. 16. 19:30
Nem azt mondtam, hogy nem kell, hanem azt, hogy ez így egyoldalú.
56. Shanee (válaszként erre: 55. - Fincsi5)
2014. dec. 16. 19:24
Á, azt ne hidd! Középkorúan is "fantasztikus" érzés, amikor szakítanak veled, és nem azért, mert nem szeretnek (bah! ha tényleg szeretnének, nem szakítanának, hanem arra törekednének, hogy valahogy megoldják a megoldhatatlannak tűnő dolgokat), hanem mert csak. Ez szerintem bármikor történik az emberrel, fájó, de túl kell élni. És kész.
55. fincsi5 (válaszként erre: 52. - Miss Poppy)
2014. dec. 16. 19:14

Már meg meg ne történjen!! Ez csak igen fiatalon jó! DDD

Szóval erről az élményről már lekéstél!!! :))

54. Shanee (válaszként erre: 53. - D0323f6cea)
2014. dec. 16. 18:35
Hogy téged idézzelek: hát na.
53. d0323f6cea (válaszként erre: 47. - Shanee)
2014. dec. 16. 18:34

Nem biztos az,hogy valaki azért szakít mert nem becsüli vagy nem szereti.

Néha van úgy,hogy valamiért nem megy a dolog.

De abban igazad van,hogy a következő mindig esély a jobbra.

52. Miss Poppy (válaszként erre: 51. - D0323f6cea)
2014. dec. 16. 18:22
Őőőő...izé,inkább kihagynám,ha lehet választani:)
51. d0323f6cea (válaszként erre: 49. - Miss Poppy)
2014. dec. 16. 18:19
Nem tudod,mit hagytál ki:))
50. fincsi5 (válaszként erre: 49. - Miss Poppy)
2014. dec. 16. 18:18

Velem 1 nem is járt, de évekig szerelmes voltam belé - plátói- ez volt a legkomolyabb

Kettővel közösen döntöttünk, és hát egy kiszeretett belőlem.

De a túlélés esélye mindegyiknél nulláról indult. DDD

49. Miss Poppy (válaszként erre: 48. - Fincsi5)
2014. dec. 16. 18:12

Engem még nem tettek cé vágányra,esküszööm!!

Talán gyorsabb voltam náluk,de nem szakítottak még velem.

48. fincsi5 (válaszként erre: 46. - D0323f6cea)
2014. dec. 16. 18:09

Az lenne furcsa, aki sose volt így.

És most visszagondolva rá.....őszintén jó!


lábon kihordható - tetszik -DD

47. Shanee (válaszként erre: 33. - Pasionella)
2014. dec. 16. 17:55
Önsajnálat, tehetetlenség-érzés. Mássz ki belőle minél gyorsabban. Jön majd más, aki becsülni, szeretni fog. Önmagadért. Ennyi.
46. d0323f6cea (válaszként erre: 45. - Fincsi5)
2014. dec. 16. 17:45

Szerintem majdnem mindenki volt már C-vágányra irányítva,de ez csak egy állapot..lábon kihordható.

Mer milyen dolog má,hogy az ember csalódik,aztán megzuhan és várja a véget..az meg ugye nem jön.

Tény,hogy nem egy vidám szituáció,de egy egészséges ember kibírja.

45. fincsi5 (válaszként erre: 33. - Pasionella)
2014. dec. 16. 17:37

Hidd el, nagyon megértelek! Én kb. 4x voltam hasonló helyzetben, mindig úgy érezte; itt a vég, soha többet rá sem tudok nézni másra.

Mikor már napokon át a tükör előtt bőgtem, akkor kezdett oldódni, mert olyankor már magamat sajnáltam, ........most még nem hiszed el, de: ki fogod heverni.

Akkor még hoxa se volt, most annyi jó neked, hogy legalább kibeszélheted fájdalmadat.


Ja, és nem vonultam zárdába, férjnél vagyok!:)

2014. dec. 16. 16:30

Főzzél!Mássz hegyet!Legyél buddhista..vagy akármi.

A lényeg,hogy foglald el magad.

43. Miss Poppy (válaszként erre: 42. - 4c3a5e5783)
2014. dec. 16. 16:22
Azt hittem,27 körül van.
2014. dec. 16. 16:18
Két tizenévestôl mi várható el?
2014. dec. 16. 16:06

3. hétnél vagyok..


Az utolsó 2 kapcsolatomnál azt éreztem Ő nagy Ő ,aztán mindig jött egy ujabb pasi,és rájöttem,hogy nem az volt..


Nálam is volt olyan nap,amikor hu,de jó volt minden,és azt gondoltam: ohh,ez simán menni fog,el tudom felejteni.Aztán másnap vele álmodtam,mikor felléptem a netre az Ő képe/kiirása akármilye fogadott...Akkor majd megörültem..


Soha nem volt ilyen posztolgatos emberke,de mióta szétmentünk folyamat kirak mindent..Eleinte fájt a szivem,de mára már letiltottam,mert idegesit..s kicsit szánalmasnak tartom.


Idő kérdése,és túl leszel rajta.. :) Számomra most jött el az a pillanat,amikor rájöttem,igy a legjobb,nem is jöttünk volna jól ki..Plusz Ő még valahol gyerek egy kapcsolathoz..Igaz lehet én is..Vagy csak épp együtt nem ment nekünk..

40. Miss Poppy (válaszként erre: 36. - BESTia ☺)
2014. dec. 16. 15:44
Persze,hogy nem ment volna,hiszen ez a fiú,már tavaly sem volt szerelmes belé....
2014. dec. 16. 15:42
Nem értem,miért ne mehetne horgászni,vagy a szüleihez,akár kétszer is egy héten..
38. kriszta773 (válaszként erre: 36. - BESTia ☺)
2014. dec. 16. 15:41
bocsi, de ez hülyeség. igenis kell mindenkinek a saját élet, elfoglaltságok, barátokat, amiket és akiket szeret
37. kriszta773 (válaszként erre: 33. - Pasionella)
2014. dec. 16. 15:40

a szakításba mindenki belehal egy kicsit, de nálad szerintem messze nem erről van szó. olyan, mintha az a típus lennél, aki imád szenvedni, és mindig talál rá okot. ezt meg a pszichológusoddal kéne megoldani

nem fogsz olyan pasit találni, aki reggeltől estig mindennap veled van, és nem áll szóba másokkal, talán neked is normális életet kéne élni, akkor normálisan állnál a kapcsolatokhoz is


azt gondolom te is érzed, hogy a pasi a maga szempontjából jól döntött, hiszen lehetsz akármilyen szép, kedves stb., senki nem akarna úgy élni, hogy folyamatos viták, féltékenység, elvárások legyenek, és hogy egy nő ne tudjon a saját lábain megállni, ennyire függjön valakitől. ez eleinte vonzó lehet az ember hiúságának, később pedig nagy teher és kiábrándultság. ha ezen dolgozol, legközelebb nem esel ugyanebbe a hibába

2014. dec. 16. 15:39

Te lemondtál mindenről (bár nem tudom mi mindenről), ő meg megy horgászni, szüleihez, stb., nem vett komolyan.

Teljesen mindegy, hogy együtt laktok-e, ez így akkor sem ment volna.


Sajnos teljesen alárendelted magad, mindenb en alkalmazkodtál hozzá. Nem szabad.

Sőt, a szerelem másról szól.

35. Mézes-Krémes (válaszként erre: 33. - Pasionella)
2014. dec. 16. 15:36

1 hét telt el? Hidd el, hogy ez nagyon kevés. Én is jártam már hasonló cipőben sajnos. Nagyon nehéz, de muszáj elfogadni.

Sajnos azt kell mondanom, hogy valóban igaz, heti 2-3 napot igen egyszerű kedvesnek lenni és "kényeztetni" a másikat... Ha még így sem működött, akkor mit vártál volna később?

34. Pasionella (válaszként erre: 31. - 834a60d776)
2014. dec. 16. 15:30
Már nem tudtam ugyan az lenni mert a hiánya teljesen kétségbe ejtett, fájt állandó jelleggel, hogy nincs velem, mindig...és amikor együtt voltunk akkor meg attól rettegtem, hogy mindjárt vége a hétvégének.
33. Pasionella (válaszként erre: 30. - Kriszta773)
2014. dec. 16. 15:29

Eljátszodtam már a gondolattal milyen lett volna együtt élve...heti 3 alkalommal egyedül hagyott volna délután míg Ő elmegy horgászni, heti legalább 2 alkalommal pedig hazaszaladt volna szüleihez :-( gondolom ebből adódtak volna a viták.

De dühít, hogy elment ennyi idő és még csak ki sem derült, hogy megy-e nekünk együtt élve vagy sem mert akkor én biztosan tudtam volna mellőzni a féltékenységet.


Még nem éreztem ilyet, fáj a bőröm a fájdalomtól bár napok óta alig alszom és alig eszem :-(

Úgy érzem sosem fog elmúlni.


A helyzet attól még rosszabb, hogy egyedül Ő volt nekem Mo-n, a családom egy része Angliában, a többi Romániában.

Jelenleg nem éreztem azt, hogy képes lennék innen bárhová menni pedig lehet jót tett volna a környezetváltozás, nem tudom.


Iszonyú nehéz, pedig mentem már át nagyon sok nehézségen de ez most rosszabb mindennél.

32. BESTia ☺ (válaszként erre: 23. - Pasionella)
2014. dec. 16. 15:28
Erre az esetre írtam ki az e-mailcímem, úgy tudsz válaszolni.
2014. dec. 16. 15:26

" lemondtam minden női mivoltomról, mindenről ami én voltam. "


Látod ez a legnagyobb baj, mivel nem a mostani énedet szerette meg, hanem az akkorit, tehát újból légy önmagad!:-)

30. kriszta773 (válaszként erre: 26. - Pasionella)
2014. dec. 16. 15:24

pedig hidd el, ha te gyakran éreztél féltékenységet, és elégedetlenséget, ami teljesen jogos, ha egy kapcsolat megmarad hétvégi szórakozásnak és nem fejlődik, nem válik szorosabbá, akkor neked nem felelt meg ez a pasi :) inkább csak beleláttad azt, hogy milyen jó lenne megállapodni, szerelmesnek lenni, együtt lenni, és ő volt az alany hozzá. lehet, ha együtt éltetek volna és jobban megismered, egyáltalán nem is éreztél volna így :)


gondolj arra, mielőtt őt megismerted, akkor sem gondoltad volna, hogy te milyen szerelmes leszel nemsokára, így lesz ez most is! :) el sem tudod képzelni, aztán jön valaki, és visszanézve örülni fogsz, hogy minden úgy alakult, ahogy

2014. dec. 16. 15:22

Leginkább a barátnőjére/munkatársnőjére voltam féltékeny...tizen pár éve barátok és én enm tudtam mit kezdeni ezzel a viszonnyal.

Kértem hadd beszéljek a nővel, nem engedte soha.

Most amikor vége lett beszéltem vele és elmondta még csak nem is tudta, hogy féltékeny vagyok rá de nem lepődik meg mert volt már ebből problémája. Bárcsak beszéltünk volna....teljesen normálisan reagálta le.

Ennyit megtehetett volna, hogy leülün 3asba beszélgetni, hogy megértsem ezt a nő-férfi barátságot.

Bezzeg én megtettem hogy elköltöttem dokira vagy 40ezret, hogy múljon a féltékenység.


Azzal próbálom magam vigasztalni, hogy olvasom a kétségbe esett emailjeimat júniusig egészen decemberigg, amikor ugyan az a vita...azt mondja össze akar költözni de mégsem tesz érte semmit.

3 hónapomba telt mire egyáltalán csinált önéletrajzot, úgy volt, hogy Ő is keres itt és én is ott... Engem oda be is hívtam 3 helyre, mindegyikről lebeszélt, hogy ezért vagy azért nem jó...

Ha tudta, hogy nem akarja akkor miért rabolta még az időmet? miért próbálkozott?

De ezeket tudva még mindig annyira szeretem, nem tudom elmondani mennyire.

28. Pasionella (válaszként erre: 22. - Kriszta773)
2014. dec. 16. 15:18

Nem válaszoltam....nem tudom, éreztem, láttam magunkat magam előtt, vágyott rá minden porcikám, hogy örökre vele.

Az elején én nem is akartam őt, nem is vonzódtam hozzá, aztán megszerettem minden porcikáját, minednét imádtam, semmi sem zavart rajta vagy benne.

1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook