Hogyan éljem túl? Annyira hiányzik, hogy beleszakad a szívem.. (beszélgetős fórum)

Amikor meg nem voltam féltékeny akkor sem haladtunk előre, akkor mindig azt mondta, hogy azért nem mert féltékeny voltam...és teljesen mindegy volt, hogy már hónapok óta nem.

Sokat tűrt az tény de én is sok mindent tettem a kapcsolatért.

Ő a szüleivel él, úgy érzem sosem fog onnan kiszakadni.

Most időnként megint féltékenységet érzek ha csak abba gondolok bele, hogy máshoz fog hozzáérni.

Megint csak egy kis lépés választ el attól, hogy írjak neki vagy hívjam. Ez több mint őrjítő.

Már hiába is könyörögnék, meg nem is akarok könyörögni, eléggé lemondtam minden női mivoltomról, mindenről ami én voltam.

Nem tudom mihez kezdjek, eddig mindig vártam valamit, vártam hogy írjon, hívjon, jöjjön...most mire várjak?

Lesz még rosszabb is ha ez vígasztal!:-((

Szerintem kezdj hozzá valamilyen sporthoz, amit szívesen művelsz, mivel koncentrációt igényel, így kikapcsolja az agyat!:-)) Ezt tudom javasolni, hidd el segíteni fog!:-)

Vele csak hétvégén voltam boldog :-( és olyankor is mindig rettegtem, hogy jön újra a vége, és ujjabb hét...

Semmit sem csináltam magamért hétköznap csak lógtunk a telefonon állandó jelleggel, amikor meg dolgoztunk akkor gmail... hiányzik minden, még ezek is.

A mai nap talán a legrosszabb vagy én nem tudom miért vagyok megint ennyire padlón...

meg tudnád felelni azt őszintén, hogy ugyan mitől érezted úgy, hogy ő lehetne a férjed, gyerekei apja?

mert ahogy láttam, ebben a kapcsolatban egyáltalán nem haladtatok előre, nem vált szorosabbá, folyton féltékeny voltál, ő meg türelmes, és kábé ennyi. nem is lehetett alkalmad annyira megismerni őt egy igazi kapcsolaton keresztül. mert ahogy írtad, könnyű hétvégére pár órára kedvesnek lenni, nem nagy kunszt senkitől

Tudom,hogy szar most neki,de nem hinném,hogy ebbe fog elpatkolni szegény Pasionella!

2,5év,még nem a világ,pláne,hogy egy távkapcsolatról beszélünk....

Ahol,a pasi nem akart komolyabbat...hogy ez mit jelenthet?

Nagyon is sokat.

Később még többet lehet szenvedni a büszkeség HIÁNYÁTÓL...

Ha többször voltatok a szakítás szélén, akkor ez a kapcsolat egyébként sem lett volna hosszú életű.

Örüljél neki, hogy most történt meg és nem, amikor teszem azt család vagytok, 1-2 gyerekkel.

Nagyon sajnálom ami történt, de hol a büszkeséged?

Ne alázkodj meg előtte, annál kevesebbre fog becsülni. Mindenki túlesik egy-egy ilyen szakításon, fogadd el, hogy nem ő volt az igazi. Gyászold meg, aztán kezdj újra élni, annyi lehetőség van még előtted! Kitartás!

Múlthéten volta pszihológusnál, a héten akartam még menni de nem ér rá :-( ajánlott egy könyvet de a neten sehol sem találom.

Félek az egyedülléttől pedig csak hétvégén nem voltam egyedül...

Nem ezzel pattintott le csak besokalt meg félt, attól is hogy nem megy nekünk ahogy eddig is úgy tűnt nem megy és attól is, hogy neki nem megy. Ő beteg, bármikor újra az lehet és én maradhattam volna magamra, de én ezzel együtt vállaltam.

Este barátnőmék elakarnak vinni fürdőbe, mennék de mindig odajártam vele és talán rosszat fog csak tenni, mert majd várom, hogy minden sarokból bukkanjon elő...

Időnként pánikrohamok jönnek rám amikor olyan helyen vagoyk ahol vele voltam. Ki akarok onnan menekülni a levegőre, ott jól kisírom magam, és 10-15 perc múlva elmúlik de szörnyű, hányinger, szédülés, gyorsabban ver a szívem, szörnyű.

Haragszom is rá nagyon, eddig nem is a hiányától szenvedtem annyira hanem a fájdalomtól, most kezdtem el azt érezni, hgoy annyira hiányzik, hogy fáj a bőröm.

Persze,hogy nem mert csak 1hét telt el....

Dehogy nem fogsz,még különbet is!

Azért,annyira csak nem törődött,ha lepattintott,ezzel a szeretlek,de nem akarok komoly kapcsolatot dumával.

Nem érzem, hogy segítene, kezdek belebolondulni.

Hiányzik pedig nem voltam boldog mellett mert folyton a hiányától szenvedtem, de félek, félek, hogy nem lesz még egy olyan mint Ő aki annyit törődik velem. Bár az is igaz, hogy heti 2 napban elég könnyű gőzerővel törődni a másikkal :-( borzalmasan rossz és lassan már ezek a nyugtatók sem segítenek.

Nyugi,még csak 1hét telt el....az az idő odébb van még,amikor napról napra jobb lesz!

Ja,és ne írd meg neki,hogy milyen szarul érzed magad!

Majd az idő tényleg segít,közhely,de tényleg így van.

Kapcsolatunk során többször voltunk szakítás szélén de aztán a végén mindig kibékültünk, most nem így van...és nem tudom, egyszerűen nem tudom ez mikor lesz egy kicsit könnyebb.

Gyógynövény alapú nyugtatókat szedek és mégsem jobb, borzalmas mélypontjaim vannak, mint a mai nap, borzasztóan hiányzik.

Sokat vitatkoztunk ez biztos, sokszor vitáztunk a jövőnkön mert Ő azt mondogatta akarja de nem tett érte semmit és akárhányszor bizonytalanságban tartott én mindig újra és újra féltékenykedtem.

Bánok egy csomó mindent pedig tudom nem csak én hibáztam.

Ő nem igazán vágyott többre, vagy jelenleg ez neki teljesen elég volt, nem szenvedett a hiányomtól.

Nem csak a párom volt hanem a barátom is akivel állandóan beszélgettem, fáj minedn porcikám a hiányától, nem gondoltam, hogy van ilyen.

Azt hittem napról napra jobb lesz de még nem.

2.5 évig voltunk együtt, 1 hete szakított.

Sok volt a gond, nála döntött az ész, hiába szeret még. Távkapcsolat volt és nem igazán akart komolyabbat. Én abban hibáztam mert féltékenykedtem habár adott rá okot, sokat hazudott az elején, értelmetlenül... én amúgy is egy olyan kapcsolatból jöttem ki ahol megcsaltak, eleve nehéz volt bízni.

Annyira nagyon szeretem még mindig, róla éreztem azt, hogy a Nagy Ő és úgy érzem nem fogom ezt átvészelni.

Legszívesebben megírnám neki, hogy mennyire hiányzik.

Próbáltam meggyőzni, próbáltam mindent.

Kezdek teljesen kikészülni, azt hittem napról napra jobb lesz de a mai nap rosszabb mint a tegnapi. Nem tudom mit tegyek, próbálok mindig beszélgetni valakivel, lefoglalni magam de ez iszonyat.

Könnyebb volt a 8 éves kapcsolatból kilépni mint ebből..