Hogyan éljek túl egy szakítást? (beszélgetős fórum)
nem sokáig,kicsit több,mint egy hónap!de most este felhívott,és azt mondta nem volt szép tőlem amiket írtam neki,mert nincs igazam!!Pedig szerintem igen!De mindegy,majd túlteszem magam rajta,bár szeretem!Azt mondta,hogy ő is szeret,de nem vagyunk egy állásponton,ezért jobb,ha hagyjuk!!Nem értem,komolyan,tiszta bolond!!
Minden jó,és rossz elmúlik egyszer.
Igazad van Tomka! Én is ezt tettem, egy gyerekkel hagyott ott - vagyis én küldtem el a páromat, tele adóssággal, és kétségekkel. Gyermekem oviban, elkezdtem dolgozni, felvettem hitelt, mire eszembe jutott, hogy hiányzik, addigra eltelt egy hónap. Utána munka, szauna, úszás, gyerek, tanulás....stb. fél év után pasik, persze óvatosan. Érzéseim hasonlóak voltak mint Erika 75-nek, de az embernek kontrollálnia kell magát. Tudom könnyű mondani, ezt én is csak később láttam be. Csak az első két héten kell túl esni, és kialakul az Ő nélküli élet. És úgy kell alakítani, hogy az jó legyen.
Mi tegnap este szakítottunk a párommal!Ő úgy adta be,mintha ő mondaná ki,de ez nem így volt!Este iszonyatosan szenvedtem,de ma reggel már jobb!Azért írtam neki egy sms-t,hogy tudja mit gondolok róla!Visszaírni nem fog a férfi büszkesége miatt,de úgy éreztem,ha nem írom ki magamból felrobbanok!!Most jó,de napközben biztos rámtör a hiánya!!De egy dolog tuti:Nem hívom fel,és nem írok több sms-t,akármennyire is fogok szenvedni!!
Sok-sok elfoglaltságot kell keresni. Intenzív mozgás, csavargás, nagyon érdekes könyv, társasági élet, stb. Az idő pedig egyre inkább kiradírozza a fájdalmat.
Eddig nekem nem kellett, mivel mindig en tettem pontot a vegere. Viszont, ha velem szakitananak, nagyon gyorsan talalnek magamnak egy celt, aminek az elerese lehetoseg szerint, meg bosszanthatna is a draga exemet!
Szia.Én is egy át esetm egy nehéz szakításon 4 éve. Azt hittem, hogy nincs tovább és sosem lesz más. De azért hugom és Barátaim nyüsztölésére belevetettem magam az életbe. Na azért nem vittem túlzásba. Jó volt úgy bulizni, hogy ha rádnézett egy pasi akkor nem kellett attól félni, hogy most féltékeny lesz. Nem mondta meg senki, hogy mit nézzek a tv-ben. Nagyon rossz volt eleinte, de rá jöttem, hogy nem is olyan rossz. Mindennek meg van az előnye is.
Szerintem gyászolj nyugodtan, éld meg az érzéseidet...sírj,dühöngj, ne fojtsd el az érzéseidet.Úgy hamarabb túl leszel rajta. Ajánlani Tudom Brandon Bays: Belső utazás című könyvét!
Eltelt 4 nap és igyekeztem teljesen magamra koncentrálni és nem a multon töprengeni, néha még sirok egyet, persze attol megkönnyebbülök, meg végülis kicsit lehet azért gyászolni szerintem. De igyekszem a saját céljaimra figyelni és végre csak magammal törödni, nem is rossz érzés. Egy kapcsolatban annyi mindenröl lemond az ember, na most ezeket bepotolom
Én, mikor az előző exem roppant megalázó módon elhagyott, elkezdtem ezerrel fogyókúrázni és addig hajtottam magam a teremben, ameddig csak bírtam (volt, hogy 3 órán keresztül kardióztam). Ez nagyon jó volt, mert így este el tudtam aludni, addig csak forgolódtam az ágyban. És összeszorítottam a fogam, és ugyanúgy lejártam társaságba. Pedig nagyon nehéz volt, úgy éreztem, a hátam mögött mindenki rajtam nevet... Aztán persze kiderült, hogy nem így volt. Ja, és végül összejöttem a mostani pasimmal, akinek a kisujja többet ér, mint az exem. :)
Nagyon nehéz időszak volt, de megérte, mert ez amolyan lelki megtisztulás volt, Ezalatt az idő alatt újra "összeraktam" magam, bár ezzel akkor nem voltam tisztában.
KITARTÁS! Ez a lényeg.
Venesnek az ötletét nem találom rossznak, de én a forró csoki helyett pezsgőt vinnék be magamnak a fürdőkádba :)))
Tioka ne felejtsd el, hogy minden halál egy feltámadás is. Néha minden lerombolódik körülötted és az új, ami teremtődik az sokkal jobb. Gyászoljál, sírjál, add ki magadból a fájdalmat. Minden nappal jobb lesz..
Különben meg társas lény tényleg...
Én az elmúlt 8 évben alig voltam pár hetet egyedül, szinte most ez a két hét a leghosszabb egyhuzamban, az utolsó szakítás óta, hogy egyedül vagyok. Mindig rögtön jött a következő, valahogy így alakult.
Pasi mellett mindig hatalmas volt a szám, hogy na ha ennek vége, nekem kell pasik nélkül fél év meg egy év szünet, mert elegem van belőlük.
Fenéket! Ha belegondolok, hogy fél évig nem lesz senkim... Hát vissza tudom tartani az örömujjongást...
én nem vagyok negatív, de mégis egyetértek Veled!
ez a fürcsis dolog max. 1 óráig tart, és úgyis közben az ember a fájdalmán, veszteségén filózgat - még ha nem is akarja, akkor is! Akinél az adott állapotában a szakítás a "központi téma" az tartósan nem lesz jobban gyertyától, zenétől és fürdőtől...és EGYEDÜLLÉTTŐL... hiszen épp az a baja, hogy egyedül van!!!
Szóval továbbra is azt mondom: társaság és emberek közzé kell menni! Nem lehet minden nap, nem is lesz kedve az illetőnek minden nap - de inkább ezt kell(ene) erőltetni, mint a relax-fürdőt..:)))
De úgy sokkal könnyebb ám, hogy közben azért VAN kedvesed...De azzal a gondolattal, hogy nincs, és nem tudom, megtalálom-e valaha azt a valakit, akit keresek...Hát nem érezném, hogy egy forró fürdő akármilyen gyertyákkal meg zenékkel minden, ami nekem kell.
Bocs a negatívságért, de most ez vagyok én...
Egy ötlet...
Feküdj be egy nagy kád vízbe, persze forró csoki társaságában, meg süss előtte valamilyen finom kekszet. A kádot vegye körbe sok.sok gyertya, tegyél fel valami lágy zenét és érezd, hogy milyen jó most neked. Minden ott van, ami igazán fontos az élvezetekhez.:)
Az emberről mindig azt mondják, hogy társas lény, de honnan veszi ezt mindenki.
Sokszor csak a baj van a párunkkal, sokszor sírunk is olyan dolog miatt, amiez neki is köze van(most nem a megcsalásra gondolok).
Néha szerintem olyan jó egy kis lazítós nap, amikor egyedül vagy, amikor megtervezed, hogy mikor mitcsinálsz.
Én szeretek előre tervezgetni egy napra, vagy 2re. Beosztom, hogy mikor csinálom meg a következő kajámat, mikor tv-zek és mikor fejtek keresztrejtványt. A kedvesem miatt tuti borulna ez az egész.
Köszi mindenkinek a tanácsokat :) Nagyon rendes töletek tényleg
szia!
szerintem használd ki ezt az időszakot, amíg egyedül vagy! az egyedüllétnek rengeteg előnye van! azt csinálsz amit csak akarsz, oda mész ahova csak akarsz.
kényeztesd magad, csak olyan dolgokat csinálj amiket szeretsz, élj a hobbijaidnak (ha nincs, akkor találj magadnak), menj wellness hétvégére, kirándulni, vásárolni stb.
az élet szép, mindennek megvan a maga előnye!:)))
Mausival teljesen egyetértek!!
Amíg nem lépsz túl rajta és nem erősödsz meg, addig ne ugorj új kapcsolatba.. persze ízlések és pofonok..:)))
A barátok/barátnők tudnak ilyenkor nagyon hasznosak lenni - bár én van/volt amikor úgy érzetem, hogy lehet már az agyukra megyek azzal, hogy mindig ugyanaz a téma.. de mindig megnyugtattak, hogy ez nincs így.. aztán amikor ők voltak padlón és én voltam lelkileg rendben, akkor visszonozhattam a korábbi meghallgatásokat..:)) hiszen ezért (is) vagyunk egymásnak..:)))
Szóval a megoldás (szerintem): a programok! Bármilyen Neked tetsző program, csak emberek között legyél, ami talán kizökkent, elterel, feldob!
Esténként/éjszakánként úgyis egyedül van ilyenkor az ember - épp elég akkor agyalgatni..:(
Szerintem csak az idö mulasa az,ami enyhülest hoz.Attol függ milyen mely es komoly volt a kapcsolat.Tapasztalatbol mondom mert sajnos eletem soran tuleltem egy par szakitast(van amelyiket majdnem nem).Semmi nem tudta elvonni a gondolataimat,semmi nem segitett az önsajnalatba majd belegebedtem.Ahogy mult az idö,ugy enyhült a fajdalom,de elfelejteni sosem fogom ezeket a gyötrelmes eveket.Elkövettem meg azt a hibat is hogy nem teljesen begyogyult lelekkel egy masik kapcsolatba vittem a banatom,a masikban kerestem az elözöt,hat ez az amit nem szabad!
Úristen!Ha belegondolok,hogy szakítok pandával...Váááá.Biztos nagyon padlót fognék tőle,szörnyen érezném magam.Nem tudom,mivel próbálnék feldobódni.Bár amennyire ismerem magam,biztos elkezdenék zabálni mint egy őrült,utána meg keseregnék,h senkinek sem kellek,mert kövér vagyok.Inkább bele sem gondolok...
Ez érdekes kérdés, mert nekem ahogy vége egy kapcsolatomnak jött is mindjárt egy másik srác és belegabalyodtam, tehát kb. 5éve nem volt olyan időszakom, amikor kicsaponghattam volna magam egyedül... De szerintem osztom a többiek véleményét.. a sportolás nagyon sokat segít, ott kitombolhatod magad, enni ne egyél mármint ne abba folytsd a bánatod, mert akkor csak rakódni fognak a kg-ok tehát, inkább gyúrj arra, hogy felszedj egy másik pasit ha már az akivel eddig voltál szakított veled, bár ezt így könnyű mondani. Én ezt tenném, változtatnék valamit a külsőmön.. hogy még jobb legyek. Bár ha annyira magad alatt vagy, akkor lehet, hogy még ettől is elmegy a kedved, de szedd össze magad, hiszen nem dőlt össze a világ... volt mikor velem is szakítottak de aztán kibékültünk.. kb 2 nap után.. én azt hittem a szívem szakad meg, tönkre akartam tenni magam, mert nem tudtam volna úgy élni, hogy nincs mellettem az az ember akit szeretek.. sok rosszaság megfordulta fejemben, de aztán kibékültünk és minden rendben van azóta. De hát egy szakítás miatt nem érdemes ilyeneket tenni mármint, tönkre teni magad, mert azthiszed hogy soha nem lesz olyan ember a világon mint az az ember aki szakított veled,mert te őt mennyire szertted.. ez hülyeség! Én is ezt hittem mikor az előző párommal már nagyon a végét jártuk, és gondolkodtam, hogy ez lett belőle, mikor az elején annyira megvoltunk?? Csalódnom kellett benne.. és igenis volt nála jobb! Mert csak az elején volt olyan amilyen.. aztán belenyugodott, hogy ő biztonságban van egy barátnő mellett, tisztára ellinkesedett és én kitettem a szűrét. Aztán sokáig bántam mert egyébként ezt leszámítva jóó volt vele minden, de mostis ugyanolyan link alak, inkább maradok a mostani pasimmal minthogy visszamenjek az előzőőhöz. Nekem biztos támaszra van szükségem nem egy linkeskedő valakire.. Na visszatérve a szakításos helyzethez, kitartás, és jóózan ész!!! Légy emberek között, légy barátokkal, és NE TÉGY HÜLYESÉGET!!
Igen!, a szivnek nem lehet parancsolni;
de tudjuk: ha bezáródik életünk egy kapuja az azért van, hogy kinyisson helyette egy másikat.
Sportolj, az nagyon sokat segit, erősit belülről:)
Járj társaságba,mert igy nem vagy egyedül és nem gondolkozol minden pillnatban a másikon...és próbálj meg erős lenni...túl kell lépned rajta!!
Tudom, hogy nehéz, de menni fog,kitartás!
Az evéssel nem mész sokra,Tioka,csak meghizol ha sokat zabálsz bánatodba.
Inkább probáld megbeszélni,hátha sikerül kibékülni.Na de végűl is, az is számit,kinek a hibájából lett a szakitás.és mekkora a vétség?
Mert ennek is több oka lehet,lehet egy kis őssze zörrenés,vagy egy megbocsájthatatlan hiba:(
tanácsot a legkönnyebb adni,de hogy mit érez a sziv,azt csak az tudja,aki benne van:((
Ki milve köti le magát egy szakítás után, hogy ne fájjon annyira
További ajánlott fórumok: