Hogyan éljek túl egy szakítást? (beszélgetős fórum)
S ha nem elég a barátok, család segítsége, el kell menni szakemberhez, pszichológushoz vagy pszichiáterhez.
Azok, akik imádkozni szoktak, azoknak pedig Istenhez fordulni, hogy segítsen a fájdalom elhordozásában.
NEM EGYSZERŰ !!!
Nem mindegy ki melyik oldalon áll. Engem dobtak, vagy én szakítottam.
Mert ugye ha én szakítottam, az is lehet fájdalmas, de kevésbé, mint amikor valakinek nem kellettem. Minél jobban szeretünk valakit, annál jobban fáj a szakítás is. Olyan, mintha lyukat ütnének az ember szívén. S hogyan éljük túl? Talán nem egy másik karjaiba rohanással. Kell idő a "gyászra", a feldolgozásra. Ebben az időben nagyon fontosak az igazi barátok, akik segítenek abban, hogy átbeszélni mi történt, milyen okai voltak, milyen előjelei voltak. S kellenek a barátok, a család segítsége abban is, hogy a figyelmet eltereljék a fájdalomról.
Csak akkor szabad egy ilyen eset után új kapcsolatba kezdeni, ha már behegedtek a sebek.
Ezzel egyetértek. Csak azon érdemes idegeskedni, amin még tudok változtatni. Nagyjából eszerint is élek. De a kötődés más. Én elfogadtam, amikor dobtak, de piszkosul szenvedtem tőle. És ilyenkor az ész szó szerint megáll, csak az érzések vannak.
Az se mindegy, hogy aki otthagy, az egy szemét állat, vagy egy klassz srác, csak te nem vagy neki elég klassz.
Ismertem egy párt, akik úgy kb 17 éve csinálják ezt. Szintén gimiben kezdték, aztán telt múlt az idő...
Hol szakítottak, hol nem, hol együtt voltak, hol külön, eljegyezték egymást, aztán felbontották, aztán nem jegyezték el újra, hanem összeházasodtak, aztán elváltak, aztán megint összeházasodtak. Ez komoly, így történt. Most ha jól tudom, boldogan élnek és van egy kicsi fiuk is. Nekik is ez ujutott. :)
Biztosan nehéz, de én magamból indulok ki és én sajnos (csillagjegyemből kifolyólag - nyilas) nem vagyok túl ragaszkodó és hamar továbblépek.
Nem stresszelem magam feleslegesen sem, azt szoktam mondani, hogy ha majd előkerül a probléma, akkor gondolkodom és akkor megoldom, előbb nem görcsölök rajta.
Ha pedig valami megtörtént és érzem, hogy már változtatni nem tudok rajta, akkor "ejtem" a dolgot és nem nyírom ki magam idegileg a "semmiért"!
de ha valakit nagyon szeretett az ember...?
hogy nyisson akkor más felé?
Ha őszinte és remek egy kapcsolat, s neked eszed ágában sem volt véget vetni, akkor nagyon fáj.
Szinte olyan, mintha lyukat ütöttek volna a szíveden. Kiürülsz, s eltűnik az értelme sok dolognak. Jobb, ha minél kevesebbszer, minél ritkábban éli ezt át az ember. vagy egyáltalán nem.
átérzem... voltam hasonló helyzetben.
két hétig nemhogy munkaképtelen, hanem szinte mozgásképtelen voltam, folyton remegtem, sírtam.
egy hónap alatt leadtam 10 kilót.
a szakítást másfél év alatt hevertem ki (13 éves kapcsolat volt).
Te is végig csinálod, túléled és előbb, vagy utóbb tovább lépsz valamerre, idő és lelkierő kérdése csupán.
Nem bírok már semmit sem tenni!Csak sírok,sírok,de megoldást nem találok.annyi fájdalams dolod történt,rengeteg,ami mélyen mindig megmarad!Én is okoztam hasolnókat neki,tudom,beismerem!de nem is őt,vagy saját magam vádolom.Mindennek van miértje.minden megtörtént valamiért!De miért?
Mocskos dolog ez.
Nem tudok tanulni se.Képtelen vagyok rá.Ülök a könyvek fölött órákat,és semmi.elrontottam,nagyon elrontottam.
Nem olvastam végig a történetet, de a cím és ez, a Klariten által adott válasz, két összeillő puzzle-nak tűnik nekem. Maximálisan egyetértek.
Még annyit fűznék hozzá, hogy esetleg tedd mérlegre a kapcsolatodban lévő jót és rosszat. Ha a jó van annyira jó, hogy megéri érte a rosszat elviselni, azzal együttélni, akkor gyi, tovább, de ne feledd, nem biztos, hogy később azt fogod mondani: igen, megérte azokat az éveket így eltölteni.
Magamból kiindulva pedig azt mondom hatásos dolog, ha eltereled a figyelmedet mással, legyen az bármi.. akár benne maradsz a kapcsolatban, akár nem. Az új, friss élmények megtanítanak más szemszögből látni a saját helyzetedet. Ez minden élethelyzetre érvényes: menj két lépéssel hátrébb és onnan nézd. Mint egy kívűlálló. Mit látsz?
Ezek szerint van mire koncentralnod! Es megsugom, ha nem jol sikeul nem egy evedet rontod el, hanem lehet az egesz eletedet...
Manapsag mar nagyon sokkal tobb fugg az erettsegitol, mint 93-ban, mikor en csinaltam. Mar, ha menni akarsz tovabbtanulni! Amiben csak remenykedni tudok, mivel manapsag mar a diploma az, ami "kotelezo"-nek mondhato, es elvart, nem az erettsegi.
Koncentralj a tanulasra! A fiu megvar, ha erdekes vagy a szamara! Ha meg nem, megvan a valasz is arra, hogyan tovabb...
Persze tudom,nem lehet helyettem dönteni,de annyira nehéz.Egyszerűen képtelen vagyok rá.
1 hét múlva érettségizem,tanulnom kéne,nem tudok,kattog az agyam,és elront mindent,lehet 1 évemet cseszem el!
Szerintem Virag, senki sem vallalhatja fel helyetted a felelosseget egy ilyen dontesnek! A felnotte valas egyik velejaroja, hogy tudni kell megoldani a sajat eletedben felmerulo problemanak latszo feladatokat!
En sem mondom azt, hogy szakits vagy maradj vele. Nem mondom, mert nem tehetem. A kapcsolatodnak minden mozzanatat Te erzed. Te tudod, ha kivanod, mit kivansz, ha szereted, mit szeretesz benne. Egy kivulallo csak fals dontest tudna hozni.
Mindenesetre ha ugy dontesz legyen vege, akkor keress magadnak valamit, ami eltereli a gondolataidat. Tanulj, sportolj, kezdemenyezz programokat regi baratokkal, kezdj valami uj, erdekes dologba, menj fodraszhoz, vegyel egy-ket uj ruhat, kicsit valtoztass a stilusodon, figyelj kicsit jobban a szeretteidre... nem tudok egyebet mondani... en ezeket tennem.
Igazából el sem tudom mondani!Már írtam ide erről!
Júliusban lesz 2 éve,hogy együtt vagyunk.
Nem a szerelem hozott össze minket.Megtetszettem neki,aztán én meg igen mondtam.Akkor még semmi érzelem nem volt,fiatal voltam,...vagyok.
Aztán lassan megszerettük egymást.Talán nem szerelemmel.Részemről több ingás is volt.Valaki felbukkant,akiben megláttam valami mást,valami jobbat,de ezekből soha nem lett semmi,csak lelkiekben éreztem vonzalmat irántuk!ezt a párom tudta,de együtt maradtunk.
Rengeteget veszekszünk,vita,vita hátán.Már többször véget akartunk vetni ennek,de sose mennt.Nem tudjuk elengedni egymást,pedig már sokszor tényleg nagyon nyomasztó!Iszonyatosan rossz ez.foggalmam sincs,mi lenne a helyes út!?
Legyen vége?
Ha valaki megmondaná...istenem,bárcsak!
Ez attól függ, ki kezdeményezi a szakítást, s miért.
Ha én akarok szakítani, akkor már kevésbé fáj. Ha azért, mert van egy harmadik a képben, akkor nekem nem fáj.
Ha velem akarnak szakítani, ráadásul úgy, hogy nem tudok róla előtte, az piszkosul fáj. nehezen gyógyul.
Hogyan éljem túl? Figyelemeltereléssel? Másik ember karjaiban? Nem tudom a választ, de elgondolkodtató.