Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Kapcsolatgyászolók - Avagy hogyan éled meg a szakítást, vagy egy barát elvesztését? fórum

Kapcsolatgyászolók - Avagy hogyan éled meg a szakítást, vagy egy barát elvesztését? (beszélgetős fórum)


1 2
45. 74f8c12b8e (válaszként erre: 43. - 4dbf508c8e)
2012. nov. 21. 08:30

Sose adj oda mindent senkinek,legyen egy biztonsági bázisod.

És most próbálj meg támasz náélkül,hátha megy egyedül is,vagy másokkal-barátokkal,ismerősökkel.

Most ne is adj bizalmat,inkább először nézd meg,hogy a másik mit ad neked, eleinte legyél te az,aki többet vár-többet kap.

44. Zizisicc (válaszként erre: 43. - 4dbf508c8e)
2012. nov. 19. 20:25
Természetes, hogy most ezt érzed, de idővel majd elmúlik ...... most próbálj magadra figyelni, olyan dolgokat csinálni, amik Neked jók ....
2012. nov. 19. 19:14
Szétpotyogott az életem... Ő volt az egyetlen támaszom, mindent odaadtam neki, és most amikor nagyon szükségem lenne a támogatásra, de egyedül vagyok, úgy érzem senkinek se adnék többet bizalmat.
2012. nov. 19. 07:38
Pislogok,mint hal a szatyorba'
41. 3a1b8fffde (válaszként erre: 40. - Zizisicc)
2012. nov. 19. 06:15
Visszakanyarodás az egóhoz!:)
40. Zizisicc (válaszként erre: 39. - 4dbf508c8e)
2012. nov. 19. 01:08

Az nem baj .... sírjál csak .... része az elengedésnek .....


Mert nem csak a szakítást kell feldolgozni ..... abból is tanulni kell, hogy mi vezetett a szakításhoz ..... amíg ezzel nem vagyunk tisztában ..... nem tudjuk az igazi okát, újra meg újra megkapjuk a leckét egy másik ugyanolyan vagy hasonló kapcsolat formájában ....

39. 4dbf508c8e (válaszként erre: 38. - Zizisicc)
2012. nov. 19. 00:55

Köszönöm. Hát csak túl jutok rajta, sok sebet cipelek még. :) Néha úgy érzem jól vagyok, aztán spontán elkezdek sírni... :(


Az jutott eszembe, hogy azok akik egészségesen túljutnak a folyamaton, és beérnek a célba, mármint az elfogadáshoz, egyszóval megoldják magukban a problémát; hogy hogy nem tudnák újrakezdeni újult erővel, csak épp ügyesebben mint előzőleg?

38. Zizisicc (válaszként erre: 37. - 4dbf508c8e)
2012. nov. 19. 00:50

Fel a fejjel ..... akkor lassan jön az elfogadás is .... és a továbblépés .....

:o)

37. 4dbf508c8e (válaszként erre: 35. - Zizisicc)
2012. nov. 19. 00:45
Úúúúúristen... :S Most, hogy így olvasom felmerül bennem, hogy talán ez a folyamat már akkor elkezdődött, amikor még beszéltem az illetővel... és most tartok a "depresszió" fázisnál... :S
36. Zizisicc (válaszként erre: 32. - 7796ae808e)
2012. nov. 19. 00:44
Igen, szakítás. De a szakítás is gyásszal jár. Persze többnyire csak annak, akivel szakítottak ..... bár előfordul, hogy az is gyászol, aki szakított .....
35. Zizisicc (válaszként erre: 33. - 4dbf508c8e)
2012. nov. 19. 00:38

Így van!


"Mire számíthatunk szakítás után? A gyász 5 stádiuma


Sokszor elég nehéz eldönteni, hogy véget vessünk egy kapcsolatnak, pláne ha még bármilyen oknál is fogva valamennyire kötődünk a másikhoz. De azt talán még nehezebb feldolgozni, ha bennünket hagynak faképnél. Ha felkészülten ér bennünket ilyen csapás, könnyebben megbirkózhatunk a helyzettel.


Már biztosan valamennyiünkkel megesett, hogy nem is számítottunk rá, és kedvesünk véglegesen kilépett az életünkből. Elisabeth Kübler- Ross szerint a kapcsolat gyászának öt fázisa követi egymást: a tagadás, a düh, az alkudozás, a depresszió, a belenyugvás. Természetesen a szakaszokat nem lehet élesen különválasztani, számos átfedés lehetséges két fázis között. Bizonyos esetekben egyes fázisok kimaradnak (legtöbbször az alkudozás). Ugyebár minden eset más és más.


A tagadás

Először el sem hisszük, hogy tényleg igaz. Sok esetben szinte sokkos állapotba kerülünk. Derült égből villámcsapásként ér bennünket, nem is sejtettük partnerünk szándékát. Hogyan lehetséges az, hogy két ember az egyik pillanatban még elválaszthatatlan, aztán szinte a következőben eltűnik a szerelem és a ragaszkodás, az egyik faképnél hagyja a másikat? Ebben a fázisban sokszor felfoghatatlan, hogy a kapcsolat véget ért.


A harag

Egyénenként különbözik a harag szakaszának eljövetele. Néhányan pár perc alatt túljutnak az első szakaszon, másoknak több nap is szükséges ehhez. Miután kénytelenek vagyunk szembesülni a szakítás tényével, úrrá lesz rajtunk a düh, sokszor a bosszúvágy is megjelenik érzelmeink palettáján. Ilyenkor néhányan úgy próbálják visszaszerezni partnerüket, hogy öngyilkossággal fenyegetőznek, amit persze nem gondolnak komolyan. Bizonyos esetekben a hoppon maradt fél megpróbálja magát arról meggyőzni, hogy valójában nem vele szakítottak, hanem ő vetett véget a kapcsolatnak, és ezt a téves megítélést mások előtt is hangoztatja. Erőt ad neki a trauma elviseléséhez az az illúzió, hogy ő irányítja az eseményeket.


Gyakori, hogy a szakítást kezdeményező fél is érez haragot. Ez többnyire abban nyilvánul meg, hogy minden hibát felhánytorgat, amit partnere valaha is elkövetett, mintegy igazolandó döntése helyességét.



Az alkudozás

Idővel a harag is csökken, és az alkudozás fázisa következik. Ebben a szakaszban az otthagyott félben – sokszor a szakítás kezdeményezőjében is – feltámad a vágy: bárcsak lenne még esély a haldokló kapcsolat megmentésére. De aki alkuba bocsátkozik, annak fizetnie is kell. Az egyik bármit megtenne, csak ki ne aludjon a szerelem lángja. Szinte önkívületben élesztgeti a tüzet. A próbálkozások ideig-óráig sikerrel járhatnak, az esetek túlnyomó részében csak elodázzák az elkerülhetetlen szakítást.


A depresszió

Az eredménytelen próbálkozás után ismét kudarcot vallottunk, óhatatlanul a depresszió fázisába lépünk. Senkivel sem szeretnénk találkozni, beszélni, telefonunkat kikapcsoljuk. Felidézzük a szép emlékeket, melyek a szívünkbe marnak, és úrrá lesz rajtunk a szomorúság, mely természetes egy ilyen veszteség következtében. Ez a szakasz alkalmat ad arra, hogy kisírjuk magunkból a fájdalmat.

Szerencsére a bánat egyik fő jellemzője, hogy egy bizonyos idő elteltével megszűnik.


Az elfogadás

Ez csak akkor történhet meg, ha elfogadjuk, hogy eljárt az idő a kapcsolat felett. Lassan, de biztosan a sebeink is begyógyulnak, átesünk a kezdeti megrázkódtatáson. Nincs több hiú remény, szerepjátszás, kényszer. Eljutunk arra a pontra, hogy örülünk volt kedvesünk megismerésének, a közösen eltöltött időnek. Ebben a szakaszban már csak azon gondolkodunk, hogy mit tanultunk a kapcsolatból, mit nem szabad elkövetni a következőben, vagy mit kell majd tennünk, amit elmulasztottunk. Az elfogadás jele, mikor visszanyerjük önbecsülésünket, van erőnk a továbblépéshez."


Dékány Márta


Ez zajlik halálesetnél is.

2012. nov. 19. 00:37
"A lelki egyensúlyvesztés egyik alapvető forrása az ember életében a veszteségélmény. A gyász valamilyen veszteség következtében létrejövő magatartási formák összessége." - google
2012. nov. 19. 00:36
van olyan aki egész életében gyászol, például az akinek az egyik szülője okozott valami traumát. Tudat alatt megindul a gyász, a csalódottság és veszteség érzése a szülője iránt, aztán évtizedeken keresztül járhat pszichológushoz... Az is egy gyászfolyamat, csak az "nagyban"
32. 7796ae808e (válaszként erre: 29. - Zizisicc)
2012. nov. 19. 00:36
Nálam ez szakítást jelent.
2012. nov. 19. 00:30
n*
30. 4dbf508c8e (válaszként erre: 23. - 7796ae808e)
2012. nov. 19. 00:30
Nem akartalak megbátani.
29. Zizisicc (válaszként erre: 24. - 7796ae808e)
2012. nov. 19. 00:30
Nem. Gyászolni a veszteséget szokták ..... nem csak a halottakat ..... az egyéb módon elvesztett kapcsolatokat is .....
28. 4dbf508c8e (válaszként erre: 26. - Zizisicc)
2012. nov. 19. 00:30
Azért mondtam, hogy abban mindig ott pislákol a remény.
27. 4dbf508c8e (válaszként erre: 23. - 7796ae808e)
2012. nov. 19. 00:29
Sajnálom...
26. Zizisicc (válaszként erre: 22. - 4dbf508c8e)
2012. nov. 19. 00:29
Egy kapcsolat vége is pont ilyen ..... többnyire végleges ..... nincs később folytatás vagy újrakezdés ..... persze néha igen ..... megesik, hogy sikerül.
2012. nov. 19. 00:29
Tényleg olyanok a fázisok is. Nekem magamon nem annyira egyértelmű, de annyit mondhatok, hogy az első héten még szinte a létét is tagadtam az illetőnek, a következőben meg elkezdtek feljönni az indulatok... Mérges voltam rá, a helyzetre, magamat hibáztattam...
2012. nov. 19. 00:28
Gyászolni a halottakat szokták nemde?
23. 7796ae808e (válaszként erre: 19. - 4dbf508c8e)
2012. nov. 19. 00:27
Bocs de marha hülye gondolkodásod van.
22. 4dbf508c8e (válaszként erre: 20. - Zizisicc)
2012. nov. 19. 00:27

Hmm... Ezz is igaz... Igen, igazad van! A felszínességekre hagyatkoztam. :/

Bár azért annyit hozzátennék, hogy az "életgyász" nem visszafordítható. úgy értem, onnan nem tudnak visszajönni... Csak a szívedben tovább élni...

21. e6a7b0c7f5 (válaszként erre: 19. - 4dbf508c8e)
2012. nov. 19. 00:26
Ezzel a mentalitással jobb ha nem írsz ki fórumtémát.Örülj,hogy válaszoltak egyáltalán.
20. Zizisicc (válaszként erre: 19. - 4dbf508c8e)
2012. nov. 19. 00:24
Deeeee tudod ..... mindkettő veszteség ..... mindkettő gyásszal jár .... ugyanazok a fázisok zajlanak ...... szóval .... nem feltétlen kell külön választani .....
19. 4dbf508c8e (válaszként erre: 17. - 7796ae808e)
2012. nov. 19. 00:20

Jaj, és? Kit érdekel, hogy benne van e a lexikonban...

Kapcsolatgyászoló. Olyan egyén, aki a kapcsolatát gyászolja. Szerintem egyértelmű.

18. Zizisicc (válaszként erre: 17. - 7796ae808e)
2012. nov. 19. 00:20
Hogy nem halál miatti gyászra gondol, hanem egy szakítás kapcsán felmerülő gyászra .....
17. 7796ae808e (válaszként erre: 16. - 4dbf508c8e)
2012. nov. 19. 00:17
Definiálnád akkor pontosan, hogy mit is jelent a kapcsolatgyászoló szó? Mert sehol sem találtam erről leírást.
2012. nov. 18. 23:18
Kapcsolatgyászolókat írtam, nem gyászolókat... :/
1 2

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2024, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | Facebook