Hitelesség! (beszélgetős fórum)

Tehát onnantól nem is lesz őszinte, hiszen amit bevall, nem is igaz :O)))

Na ez egy jó kis matematikai feladvány lenne :)

Van erre egy szó.....jajj.nem jut eszembe,pedig szeretem azt a szót.....DE,paradoxon!:DDD

...pont attól válik azzá,hogy bevallja ,ha épp nem volt az!:D

A hitelesség nem objektív megítélés kérdése.

Ha valaki hiteles,én őt láthatom bármilyennek,akkor is hiteles marad.

Azt teszi,amit jónak lát.

Nem kell objektívnek lennem,mert a hitelességbe beletartoznak azok a dolgok is amik nekem nem tetszenek.

Lehet hogy belőlem nem vált ki jó érzést a tette,de ő attól hiteles marad.

Természetesen ismernek kell a másikat,hogy meg tudjam ítélni,hogy hiteles -e.

Tisztában kell lennem a gondolatvilágával,véleményével,(stb)és akkor látom hogy a tettei azt tükrözik-e.

Az lemaradt,hogy :

jó úton jár ,hogy hiteles legyen önmaga számára,és ezt nem mások objektív,vagy szubjektív megítélésén múlik.:)

:O)))

És az mekkora ellentmondás, hogy valaki felvállalja, hogy ő nem hiteles :)))))

Az elejével egyetértek teljesen.

Hogy ki érzi magát tévedhetetlennek, azt meg nem tudom. Aki itt írt, asszem mindenki megírta, hogy nem tévedhetetlen.

A porszemmel szintén nem értek egyet. Annál szerencsére minden ember sokkal több. :)

Érdemes bízni magunkban és az értékítéletünkben, és emellett rugalmasnak is lenni, ha kiderül, hogy van, amit valamiért még nem látunk objektíven.

De ez nem jelenti, hogy folyamatosan bizonytalankodunk kellene :)

Nekem úgy tűnik, még mindig egy dolgon van az elcsúszás. Igazán nem az a kérdés, hogy a hiteles személy tényleg megérdemelte-e ezt a címet, hanem hogy mi, szemlélők, megítélők mikor láttunk belőle eleget ahhoz, hogy kijelenthessük, objektívek vagyunk.

Tehát igaz, hogy ha valaki hiteles és mi annak ítéljük, akkor objektívek vagyunk, de abban sokszor (vagy inkább legtöbbször) nem lehetünk biztosak, hogy helyesen mérlegeltünk. Ha 2 találkozás után annak ítéltünk meg valakit, akkor akár megveregethetjük a saját vállunkat, hogy milyen objektíven és ügyesen kiismerük ezt az embert. Lehetünk biztosak a dolgunkban, de ez inkább öntömjénezés és lustaság, mintsem ésszerű és objektív. Sokkal inkább arról van szó, valaki belátja, hogy porszem és a saját megítélése szerint kell eligazodnia a világban, valaki meg azt hiszi, hogy ő az igazság kútja és tévedhetetlen.

Én csak a "minden nézőpont kérdése" gondolattal nem értek egyet. Az, hogy valamit több oldalról is érdemes megnézni, hogy ne vonjunk le nem megfelelő konzekvenciát, ezzel egyetértek.

Viszont a dolgok egyféleképpen vannak. Ami azt jelenti, hogy ha azt gondoljuk, hogy ez az embere ezért és ezért tette, akkor attól az nem lesz úgy. Vagy azért, vagy nem azért, de az nem a nézőponton fog múlni.

A hitelesség is ilyen. Nem azon múlik, hogy mi annak ítéljük-e, hanem , hogy az-e. Tehát ha valaki az és mi annak ítéljük, akkor objektívek vagyunk, ha annak hiszük, de nem az, akkor szubjektívek vagyunk.

Az igazság nem nézőpont kérdése. A szubjektivitás viszont az. :)

Nem teljesen értem a kérdésed.

Bízok míg nem csalódom, de egy esélyt mindenki kap, de attól függ miről van szó.

Azért nem minden, nagyon szélsőséges eseteknek valóban csak egyféleképpen lehet megítélni, a többséget viszont több szempontból érdemes megvizsgálni, mileőtt valamilyen következtetésre jutunk.

A nézőpont szerű megközelítésből nem következik az, hogy nem vonunk le konzekvenciákat.

Így van X 2

:)

Az ember akkor hiteles,ha a tettei összhangban állnak saját hit- és normarendszerével,értékrendjével...

Kevés ma a hiteles ember.

Így van!

Jól látod,egyet értek.

Szerintem sem az a lényeg,hogy elfogadom-e a tettét,vagy azt,hogy miben hisz,hanem az a lényeg,hogy azt cselekszi-e,amit jónak tart!

Szerintem a hitelesség az ,amikor valaki szinkronban van ,kívül ,belül,amikor nem okoz meglepetést sem a gondolataival,sem a tetteivel.

Lényegtelen ,hogy ezeket a tetteket,gondolatokat elfogadjuk-e ,vagy helyesnek ítéljük-e.

Nem attól válik hitelesnek egy ember,mert mondjuk szerintem jól cselekszik,vagy szimpatikus.

Szóval ,nem a pozitív,vagy negatív minősítés dönti el,hogy ki hiteles ,vagy sem.

Nem először minősítettél te sem engem,csak azért mert másként gondolkozom mint te.

Ha ezt visszakapod,akkor tudd miért van.

Én hiszek a karmában,és bizony abban is hogy a tetteket okozatok követik,olyan minőségben amilyen a tett volt.

A büntetés nem feltétlenül bíróságon dől el. Az élet sokféleképpen vesz revansot.

Picit te is cinikus voltál, nem? :)

Nem én voltam az egyetlen, aki zavarosnak ítélte az írásod és/vagy nem értett Veled egyet. Ennek ellenére már sokadszor becsmérelgetsz, mintha értelmi problémáim lennének.

Nekem pl. az az érvem arra, hogy egyáltalán nem nyerik el a csúnya-rossz-gonoszak a méltó büntetésük, hogy a politikai elit szemünk láttára lopta-csalta szét magát, és jó része örökre büntetlen lesz, mert pl. elavult vagy titkosított az ügy, esetleg szimplán nincsenek tárgyi bizonyítékok. Vagy pl. a vérengző diktátorok mivel bűnhődtek? De szemléljük csak kicsiben! Minden iskolában előfordul, hogy egy ügyről nem derül ki, h ki tette, vagy az elkövetőt nem merik beárulni. Majd mikor a hamut mamunak mondom, akkor kárörvendjek a Guszti sírja fölött, hogy nye-nye-nye kellett ellopnod a tolltartóm, végül úgyis végbélrákot kaptál?

Az a kifejezés, hogy "más viszi el a balhét"? Kollektív büntetés, leszármazottak büntetése? Rengeteg olyan eset van, hogy a karma szerű úgyis utólér a sorsod maszlagokat nem veszem be.

Ezzel szemben az éved, hogy én -finoman körülírva- hülye vagyok.

Hitelesség meg elfogulatlanság... szép szavak.

Ezt nem feltétlenül kell több oldalról megközelíteni. A valódi motívációt meg lehet érezni elsőre is :)

De itt nem erről beszéltünk, hanem arról, hogy minden csak megítélés kérdése. Ezzel abszolút nem értek egyet.

Azzal igen, hogy sokan emiatt nem látják a valóságot. :)

Értem,ha így gondolod én elfogadom.

Bár nem értek egyet.:)

Így mindennap hihetsz mást :) Mármint aki ebben hisz.

Arra nem nagyon lehet alapozni, nem tűnik megbízhatónak az ilyen elmélet nekem.

:)

Igen, én úgy gondolom, hogy minden nézőpont kérdése.

Nekem ez ér a legtöbbet.