Hétköznapi fordulat, meglepő változás. Mindennapi következmény? (beszélgetős fórum)
Nálunk az első gyerkőcnél a férjem alig-alig fogta meg amikor kicsi volt. Elég hasfájós volt, nem keveset sétáltam vele és időnként átadtam (volna) a páromnak is. (Pl. amig kifutok WC-re) és Ő 2 perc után már szinte könyörgött, hogy vegyem el, mert nem bírja tovább fogni. Begörcsölt a keze, a háta.. stb. Egyébként meg kőműves és az 50 kg cementeszsákot simán odébteszi. Amikor mondtam, hogy ne szórakozzon, hogyhogy nem bírja el az 5 kg-os gyereket, ha az 50 kg zsákkal semmi gondja. Erre csak az volt a válasz, hogy félti. A második gyerkőcöt már jobban tudta kezelni és előfordult az is hogy Ő fürdetett.
Egyszerűen időt kell nekik adni. Hiába van rá 9 hónap, nem bennük nő a baba. Számukra akkor lesz igazán valóságos, amikor megszületik. És egyik pillanatról a másikra nem tudnak mit kezdeni a helyzettel.
Igen,én nem akartam,azért vajúdtam 24 órát,azért viseltem minden gondját-baját...könyörgöm,emberek,persze,hogy akartam,de amikor a másik fél telibe lesz*rja,muszály vmi súlyosat mondani,hogy észbe kapjon!!!!
Lehet engem nyugodtan rossz anyának beállítani,de akkor legalább mondjátok meg,hogy "csináljak" jó apát a gyerekemnek!!!
Húha. azért elég komoly ilyet mondani egy újszülött baba kapcsán, hogy "te akartál gyereket". te nem akartad? Akkor miért szülted?A férjednek?
Valóban lehet abban valami, hogy fél. Fél megfogni, fél, hogy nem bánik jól vele stb. Próbáld ki, hogy leléps otthonról 1-2 órára. Ott teljesen magára lesz utalva a férjed, és biztos, hogy nagoyn jól fog bánni a gyerekkel! Nem fog félni, hogy jajj valamit nem jól csinál, stb! Nőni fog a önbizaléma, és sokkal szívesebben fogs egíteni neked is.
így-így
pont ezt akartam írni
Hat...szeremcsere en fel voltam keszitve ebbol a szempontbol hogy sajnos mindig is a nonek nehez a gyerekneveles.....a kulombseg nalunk csak az,hogy nekunk veletlenul jott a baba....es mindketten ugy dontottunk hogy maradjon....de en tudtam hogy ezzel 20 evesen a legszebb eveimet lottem el es meg mindig tisztaban vagyok ezzel.....mikor a kisfiam betoltotte az 1 evet sulyos depresszioba estem,nemreg sikerult osszeszedjem magam.....ugy erzem a mi kapcsolatunk sem a regi,szeressuk egymast ,de....a mindennapi gondok es gyermeknevelessel jaro nehezsegek megvaltoztattak:(
Felreertes ne essen ,en szeretem a fiam is es a ferjem is de neha azert mashogy alakitanam a dolgokat ha az idot vissza lehetne vinni......
azért ez erős sarkítás!
Tesóm sem akarta a férje állította válaszút elé, hogy vagy gyerek vagy papagáj :dDD és mégis imádja a gyereket, és nem voltak ilyen problémák! az hogy a férj mennyire van jelen ilyenkor, baromira sokat számít!!!! Láttam náluk!
Hát ez elég kemény, én még nem vagyok ilyen helyzetben, de talán lehet el kellene neki mondanod ezeket, nem?? hogy most már más életetek van, máshogy kell neki is élnie, hozzátok igazodnia! Nem tudom mit tennék a helyedben! szó nélkül nem hagynám, mert később felgyülemlik benned, és abból nagy balhé lehet!!
de persze nekem nincs tapasztalatom! Mindenesetre kitartást!!
A házasságom -jobb szó híján- FURA. Pedig fiatal vagyok,fiatal a házasságom is,2007-ben köttetett. De azóta nagyot fordult a világ velünk...Az a férfi,aki akkor tökéletes volt,ugyanazokat szerettük,utáltuk,ugyanaz volt a szabadidő eltöltés,mostanra odáig fajult,hogy majdhogynem a hajam égnek áll attól,amit régen csináltunk. És miért? Mert van egy 9 hetes kislányom.
Előzményként fontos tudni,hogy az esküvő előtt,szintén 2007ben,csak 6 hónappal előtte,gyógyszer mellett teherbe estem.Párom könyörgött,hogy tartsuk meg. Anyóséknál laktunk,velük a kapcsolat rossz,félretett pénz nulla,én pedig,mint a realitások embere,elvetettem.Párom belátta,igy a legjobb,de nagyon megviselte.Megesküdtünk,majd-szintén gyógyszer mellett-2008 júniusában megint terhesség...Én rettegtem az abortusztól,de belementem volna,sőt,azonban nem várt segítséget kaptunk,és tudtunk lakást venni. Párom ismét könyörgött,h tartsuk meg,hát rendben,megtartottuk.
Minden szép és jó volt,megszületett egy gyönyörű,formás kislány.Apuka bent volt a szülésnél,könnyeket is hullajtott.
Azonban,most 9 hetes a kislány,mint említettem,és Apuka...hát Apuka maradt..ugyanaz az időtöltés,a megszokott napirend,semmi sem változott. Mintha nem is jött volna új jövevény a családba...Reggel elgügyörészik neki 5 percet,meg este is..Az,hogy néha a gyerek fején koppan a cumisüveg,mert én elalszom etetés közben,hogy tényleg nem tudok már egy értelmes beszélgetést lefolytatni,mert olyan,mintha egy számmal kisebb koponyába lenne zárva az agyam,az nem gond.Észre se veszi.Ahogy a számos segítségre szoruló szituációt sem. Szóltam már neki párszor,hogy légyszi,hozd ide ezt vagy azt,kicsit vedd fel,mert épp a wc-n ülök,meg is teszi,de abban nincs köszönet...
Kérdem én,mi a frásznak kellett neki ennyire gyerek,ha le se sz*rja???
Más is tapasztalta ugyanezt? És ez még csak a jéghegy csúcsa,de már így is bő lére eresztettem...Segítsetek,kérlek!!!