Hétköznapi fordulat, meglepő változás. Mindennapi következmény? (beszélgetős fórum)
szia Kanálka
én is csak azt tudom neked javasolni amit már sokan előttem, próbáld meg őket kis időre kettesben hagyni. a séta nem rossz ötlet, főleg ha a pici is szeret babakocsizni. pl. először csak egész közelben, ha sír a pici haza lehessen vele "rohanni". hidd el ahogy egyre nagyobb lesz a baba, egyre több mindent lehet vele csinálni, férjed is egyre jobban fogja élvezni.
Hát ez magától jött belőle :)))
De nagyon nagy segítségemre van az biztos. Igaz én az elején megmondtam neki (még az első terhességnél) hogy csak akkor vagyok hajlandó szülni, ha velem van és támogat, mert magamnak nem szeretnék gyereket egyedül :)
De mai napig segít, hozza viszi őket. Most járok egyetemre, gondolhatod vizsgaidőszak alatt mi van. Ő fektet, fürdet, etet-itat, játszóterez, mos. Kemény ám neki is az az egy-egy hónap :)
Szerintem kezdetnek küld el őket sétálni. Amig elvannak, Te pihenhetsz, foglalkozhatsz magaddal, vagy behozhatod az elmaradást a házimunkában, ahogy épp jobb. Ők meg együtt vannak egy olyan helyzetben, ami nem rejteget különösebb nehézségeket az apának, viszont besöpörhet egy halom dicséretet, hogy milyen szép baba, milyen remek, hogy Ő sétáltatja, stb. Aztán már jöhet az elmegyek 1-2 órára, vigyázz a kicsire.
Egy biztos, Neked kell alkalmat teremtened arra, hogy rájöjjön a párod, jól érzi magát a kicsivel.
én nem azt mondtam, h sokat vársz, csak ha mondjuk azt írtad volna, hogy felkel reggel 7kor, bevásárol, reggelit készít, mos-főz, akármi, akkor értem, hogy neked marad a baba, de más dolgod nincs is :)
Így sajna nagyon elszomorító a helyzet...
Húzd ki a gépet a konnektorból :D
Tapasztalatom nincs az igaz és elhiszem, hogy így gondolják. Ilyenkor jó lehet otthonhagyni a gyerekkel egy pár órára (lehetőleg nem alvásidőben), had lássa mit csinálsz egész nap.
Eszembe jutott egy vicc erről, remélem nem baj, ha elmondom.
Szóval apuka hazamegy meló után, ház előtt a sárban ül pizsomában a 2 gyerek, épp csipszeszacskókkal fojtogatják egymást. Bemegy a lakásba, a tv leverve, a kanapéba nutella kenve, a konyhában kekszmorzsa mindenütt. Felmegy az emeletre a fürdőajtó alól ömlik a víz. Bemegy a hálóba, anyuka hálóingben heverészik az ágyon és olvas.
Férj megkérdi:
-Mi történt?
-Semmi?
-De hát mit csináltál egész nap?
-Azt amit szerinted eddig is: SEMMIT!
Cinikus próbálsz velem lenni, de nincs okod. Én csak kívülállóként elmondtam, hogy látlak az alapján, amit leírtál. Önző vagy, hisz minden mondatod arról szól, hogy Te mit akartál, Te mit érzel és hogy senki nem veszi figyelembe, hogy Veled mi van. Pedig állítólag te szerető feleség és gondoskodó anya vagy. Hát viselkedj is úgy! Gondold át, hisz sosem késő változtatni a felfogásodon!
Tudom, hogy nyers a stílusom, de pont az a lényeg, hogy itt nem elfogult emberek véleményét hallod. Arra ott vannak a barátnők.
Hát nálunk elképzelhetetlen hogy ne foglalkozzon a gyerekekkel. Mikor a nagyobbik lányunk született, ahogy hazaértünk, már a kocsiban kivette a kezemből, mire bementem a házba, már át volt öltöztetve, pelenka kicserélev ágyba lefektetve. Mai napig mondja azt sem tudja hogy pelenkázta be (akkor csinálta először) :))
Sokszor felkel éjjel is, mikor már tápszeres volt a baba...stb.
Egy átlagos hétvége így telik: szombaton ő felkel,olyan 7 körül,leül a gép elé,játszik vagy dolgozik. Délben elvárja az ebédet,majd leül,játszik,vagy dolgozik. Este 11kor elmegy aludni.
Igazad van,az én elvárásaim túl nagyok.
Igen,mivel szedtem a gyógyszert,tehát nem állt konkrét szándékomban a gyermekvállalás...de már megszületett,itt van,szeretem,az én felelősségem,minden gondolatom.
Irigyellek a férjed miatt,szerencsés vagy :)
ezt gondolom eddig is tudtad, h reggel 7kor megy és este 10kor jön. Akkor már hogy foglalkozzon a babával? Éjjel?
Én nem akarlak bántani téged, csak nem értelek... Mit vársz tőle? 7 végén mit csináltok? Ő fekszik egész nap te meg robotolsz? Semmit nem segít vagy "csak" a babával nem akar úgy foglalkozni ahogy te azt várnád?
Miért kell egymás felett pálcát törni?
Szinte mindig jobban akarja az egyik, mint a másik, attól függetlenül, hogy mindketten szeretnék.
Van az úgy, hogy az apa az aki jobban akarja a babát. Lehet, ez pont abból adódik, hogy a férfiak, ha gyerekre gondolnak akkor azt látják maguk elött, hogy együtt labdáznak, megtanítja biciklizni, stb. Csak addig ugye el kell jutni.
szerintem nem teljesen egyértelmű amit mondasz, mert az elején azt írtad: ha rajtad múlna élnétek még most is ketten......
De a lényegen ez nem változtat, mostmár 3an vagytok :)))
A férjeddel nem tudom mit kezdhetnél, az enyém maximálisan melletünk volt és van is mindig...
nem bántni akartalak, csak nem jó ötlet éretetni a gyerekkel, hoyg ő igazából cska úgy becsúszott.
Amikor eldöntötted, hoyg megtartod, még mit sem tudtál a vajúdásról, tehát ez nem mérvadó.
Az otthonhagyást amúgy még mindig hatásosnak tartom! Pl ha még nem voltál szülés utáni kontrollon(habár az 6 hetesenvan), akkor simán otthonhagyhatnád őket együtt, amíg nődokinál vagy.