Házassági problémák (beszélgetős fórum)
Lehet, hogy túl jó dolgom van, nem tudom.
Csak az a baj, hogy nem nagyon tisztelnek minket a környezetünkben, rokonságunkban emiatt- mármint , hogy őt nem veszik igazán komolyan. Most nem az, nem rá akarom kenni. Barátai is vannak, szóval nem úgy kell elképzelni, hogy tök gáz. De ha én megismerkedek például egy anyukával a játszótéren, mondjuk eljutunk odáig, hogy meghívnak magukhoz, akkor ő az apukával nem igazán tud mit kezdeni, szóval így nehéz új barátokat szereznünk.
Vagy például őt a rokonai hülyébe nézik, ő igyekszik megfelelni nekik, vagy legalábbis látszólag jóba lenni, akár olyan áron, hogy eltűr dolgokat.
Én meg érzem ezt - én jobban megérzem az ilyesmit. És persze rosszul esik, ahogy kezelnek minket.
Nem hinném, hogy attól rendes ember valaki, hogy sose mond másról rosszat.
Persze, lehet, hogy mivel itthon vagyok, nekem hiányzik valami az életemből, és netán őt hibáztatom. Nem tudom.
Láttam, hogy ilyen. De a jó oldalát is láttam. Senki nem csak ilyen vagy csak olyan.
Próbáltam sokszor erről beszélni vele. Talán túl sokszor is. Ő ugyanis igyekszik változni. De ő is belátta, hogy teljen megváltozni nem tud. Hagyni kéne őt békén nekem. Nekem se esne jól ,ha meg akarnának változtatni.
Eddig is feltűnt, hogy ilyen, talán még ilyenebb volt! Például olyan durva volt régen, hogy megbeszéltük, hogy elköltözünk egy másik városba. Találtunk mindketten munkát!
De neki még az előző helyen kellett pár hetet dolgozni, nekem meg már kezdeni kellett az új helyen.
Ezért előrementem pár héttel. Ezalatt a pár hét alatt - amikor már az utolsó napjai közeledtek a régi munkahelyén, kiderült, hogy nem tudja, mit akar!!! Végül visszakérte magát a munkahelyén, hogy mégse szeretne kilépni! Ln meg visszakullogtam! Persze én már nem tudtam visszamenni a korábbi munkahelyemre- ott maradtam munka nélkül. Nem fért a fejembe az egész.:(
De ezen túl vagyunk. Azóta ő is javult. De tőből megváltozni nem tud egy ember.
"rosszat sose mondunk másokról" = rendes ember!
Miert erzed azt a kenyszert, hogy mondig, mindenrol, mindenkirol velemenyt, iteletet alkoss, allast foglalj? Egyszer megis nyilvanitott velemenyt: amikor elvett felesegul.
Ha eddig nem tűnt fel, pedig már hozzámentél, sőt gyereketek is van, akkor mi változott?
Tedd fel a kérdést, hogy ha eddig elfogadtad ilyennek, amilyen volt, akkor mi történt? Ha nem ő változott, akkor te. De vajon miért?
Otthon vagy még a gyerekkel, és valamit hiányolsz az életedből, és ezt így véled megtalálni, vagy mi a helyzet? Nem hinném, hogy a párodat kellene emiatt hibáztatni, hiszen ha őt így nevelték, nem ő változott hirtelen...
Nem tudom, másnál is van-e ilyen?
A férjem jó ember. Azonban nincs véleménye, vagy ha van is, nem feltétlen meri felvállalni. Emiatt egyedül érzem magam.
Például nálunk olyan nem fordulhat elő, hogy ő vegyen észre más emberen valami furcsaságot, akár ismerősön, akár idegenen. Mert őt úgy nevelték, hogy rosszat sose mondunk másokról, sőt soha nem is gondolunk!!
Na de van olyan magatartás, amit igenis el kell utasítani. Csak kell értékítélete legyen az embernek, hogy mi a jó és mi a rossz.
Mivel ilyen, sose állna ki mellettem. Soha. Vagy a gyereke mellett. Apróság, de volt hogy a játszótéren elvettek a gyerektől játékot, úgy, hogy előtte az én gyerekem adta kölcsön az övét. A férjem érezte kellemetlennek rászólni a másik gyerekre, úgyhogy nem is tette. A mi gyerekünk meg csak lesett, hogy mi ez az igazságtalanság.
Vagy például a minap nagyon járt valamin az agyam, miközben romantikus programon vettünk részt elvileg. A végefele kiderült, hogy ő mindezt észre sem vette.:( Mert neki az természetes, hogy miközben eszünk, kusban ülünk, egymásra se nézünk, hanem lemegyünk alfába.
Szóval ezért egyedül vagyok.
Szeretnék lelkesedni érte, szeretném azt érezni, hogy boldog vagyok mellette, és hogy biztonságban vagyok. Ezért akarok tenni. Hogy ezt érezzem.
Szeretném látni a jó oldalát. Vagy nem is tudom, valahogy nem olyat várni ,amit nem adhat meg, mert nem olyan.
Fölmerült bennem, hogy esetleg nem illünk egymáshoz. De nem akarom ezt érezni.