Házassági problémák (beszélgetős fórum)

Én is sok vagyok magamnak. Ennyi gondolatot egy fejben..

:)

Ez is kell, hogy benne legyen!!!! Tuti. Írtam is valahol.

(remélem, ennyi és nem többről van szó)

Bocsánat, még egy esetet leírok irtó röviden, szóval hosszú pályafutásom alatt volt egy bizarr kapcsolatom. Irtóra nem szeretett a pasi engem, de annál kényelmesebb volt neki. Ne kérdezze senki, hogy kerülhettem ilyen helyzetbe, fel sem foghatom. Szóval menet közben a csendességét annak tudtam be ,hogy biztos szeret, csak csendes típus. Hazajött, és nem köszönt, csak biccentett, meg ilyenek. Boldogtalan voltam. Nagyon. Egyedül voltam. Szóval sérelmek értek abban a kapcsolatban, de legtöbb embernek - barátnőknek - nem mertem elmondani, mert szégyelltem. A családom pedig engem hibáztatott, elhittem. Talán ha többet főznék... stb. , gondoltam.

Végül egy vadidegen lánynak mertem egy-két esetet elmesélni. Ő kerek szemekkel nézett.... és alig kapott levegőt, és azt mondta, hogy a női nem nevében kikéri magának ennek a pasinak a viselkedését. Megerősített, hogy nem én bolondultam meg.:((( Rá pár napra elhagytam a férfit. Aki nem mellesleg fel sem hívott, hogy hogy hol vagyok, hogyhogy nem talál otthon.

Máig nem hevertem ki ,de ez most mindegy...

Sokszor hasonlított a férjem viselkedése az övéhez.....

Nem lehet hogy "csak" annyi vàltozott az èletetekben most hogy terhes vagy?

Valami hasonló hullàmvölgybe èn is voltam mostansàg, szeret e egyàltalàn, mièrt nem èrt meg, stb...de ràjöttem nem ìgy van, èn vàltoztam hiper èrzékennyè õ pedig ezt nem tudja követni, ami normàlis hisz fèrfi, mèg nèha magamnak is sok vagyok :-)

Itt te tartasz:)

De én biztos vagyok bene, hogy te nem szereted a férjedet.

Én pont nem ezt mondom.

Szerintem te nem szereted, max. csak tetszik, ezért is idegesít, amit csinál.

De igen, ha úgy gondolod, akkor próbálj meg beleszeretni, de ha nem megy, akkor a legjobb megoldás, amit Krisz írt. El kell válnoto, mert csak egy élete van mindkettőtöknek és ne kínozzátok egymást...

Szóval mindenki egyöntetűleg azt mondja, hogy a férjem nem szeret engem??

Ó, boldog tudatlanság!...

Jó, egy próbát tehetek még, pl. hogy mindent megtenni, hogy belémzúgjon (persze nincs garancia), aztán, ha akkor is változatlan marad, akkor..

Akkor nem tudom.

Gyerekes, amit írok, nem?

Hogy ezt a csávót mennyire nem érdekli, hogy élek-e, vagy halok.

Akkor nem csoda, hogy nem voltam valami boldog.

Nem bántalak, csak nem értelek...

Hogy mehetsz hozzá egy olyan emberhez, akit nem szeretsz? Hogy szülhetsz egy olyan embernek gyereket, akit nem szeretsz? Hogy szülhetsz egy második gyereket egy olyan embernek, akit nem szeretsz?

Nem vagy már túl fiatal, így sokkal inkább tisztában kelllene lenned az érzéseiddel, el kellett volna tudnod dönteni már akkor, hogy tényleg kell e ez neked?

Tudom most gondjaid vannak és sokat kellene pihenned és nyugalomra lenne szükséged, de épp ezért most pont nem kellene ilyen fórumokat indítanod, mert felzaklatnak a különböző vélemények. Tudom, én is írhatnék szebb dolgokat, és ne haragudj, hogy nem tudlak megnyugtatni!

vádólni=vádolni

(azért ennyire nem vagyok felzaklatva, mint ahogy mellégépelek, csak jár az agyam..)

Elnézést! Bár mindenki freudi elszólással fog vádólni.. :), de azt akartam írni, hogy :

"lehet, hogy azért vagyok így megkattanva, mert Ő nem is szeret engem!"

Nyilván a sérelmes eseteket írom le, amikor a társ mellettem állása lett volna fontos.

Szerintem az is dícséretes, hogy sikerült megoldanom vele! Nem volt könnyű, de sikerült.

Ha esetleg tényleg álomvilágban éltem, akkor még így is csoda, hogy valamelyest működnek a dolgok.

Most talán nem kéne ezzel bántanod.. de te tudod. Tudok ,amit tudok.

:( Kicsit nyalogatom a sebeimet.

Hát... Igen, attól igenis jobban érzem magam, hogy nem hülyeség, ha ezek a dolgok rosszul esnek.

Most azért zuhant a hangulatom, mert felmerült bennem ,hogy mi van, ha tényleg nem is szeret. Jött egy nő anno az életében (én), akarta őt, kész, miért ne, egy gonddal kevesebb lesz a jövőben.

Lehet, hogy akkor nem is azzal van a baj, hogy ő ilyen meg olyan, hanem csak nekem nem akarja megadni az említett dolgokat?

Volt egyszer egy barátnőszerűségem, összerúgtuk a port, talán mert mindketten akkor szültünk, hormonok megbolondulva... és megbántott. Egy évig kerültem őt, görcsbe a gyomrom, ha láttam.. hú durva volt. Egy éven át nem segített a férjem nekem, tudomást sem vett az egészről, ha találkozott vele, kedélyesen elbeszélgetett vele. Egyszer messziről láttam a lányt, életemben ilyet nem tapasztaltam, de pánikroham jött rám, nem gondoltam ,hogy valóban létezik ilyen. Addig addig, hogy sikerült helyrehoznom a kapcsolatot a lánnyal, EGYEDÜL, mára oda jutottunk ,hogy már beszélgetünk ,meghívott magához, már adogatunk egymásnak dolgokat, néha rácsörgünk a másikra. NAGY út volt ez. Egyedül.

Végig volt egy olyan érzésem, hogy szavakban ugyan nekem ad igazat, de talán magában nem velem ért egyet, talán még örül is!, hogy végre valaki beolvasott nekem.

Most is pakolgat a férjem, nem tűnik fel neki, hogy itt gépelek, rá sem kérdez, hogy minden oké-e?

100%, hogy pasi. Most már tuti. Ne kérdezd, hogy honnan tudom, tudom:D

Úgy hogy lányok legközelebb több észt mielőtt felültök neki:D

tudhatja ezt bárki?

millióegyszer elmondta

hogy a legjobb dolog ami történhetett vele