Házassági gondok, lelki terror? Váljak vagy ne. (beszélgetős fórum)

Sajnos ilyen is van.

Ez az ítélet nekem is örömet okozott. Látható volt, hogy valóban szeretik a gyerekeiket.

Ha normális a válás igen..

Nálunk 2 év volt a pereskedés,kizárólagos felügyeleti jogot kaptam,míg apuka csak láthatást.

Persze apuka végig szemétkedte a tárgyalást,gyalázott,alázott stb. Uszította a gyereket,de se a biró,se az igazságügyi szakértő nem volt hülye...átláttak rajta.

Szted a bíró milyen fejet vágott mikor mondtam neki,apuka adni akart egy asztali számítógépet a gyerekért cserébe ?csak mondjak le róla...

Még azt is rám kenték,hogy jelenleg is elmegyógy kezelésre szorulok de visszautasítom a kezelést..az igazságügyis meg kihozta hogy apukának vannak mentális problémája..

Szóval kemény meccs volt.

Ja, és pont azt beszélem, hogy a szülők a gyerekek érdekében így egyeztek meg. Nem kérték a gyerekelhelyezés és a láthatás megállapítását.

Ezt az egyezséget hagyta jóvá a bíróság.

Lehet így is.

Engem azzal fenyeget, hogy el kell adnunk mindent, felezünk, és akkor én mehetek vissza anyámhoz vidékre, és járhatok be onnan. Csak arra megint nem gondol, hogy nem velem fog kiszúrni, hanem a lányával.

Ez ugye tömény zsarolás!

A közös tulajdont mindenképpen el kell felezni. Albérletre is érdemes gondolni rövid távon, aztán majd meglátod. Költözni muszáj, a lányodnak is tudnia kell ezt, már nem olyan kicsi, hogy ne értse meg.

Kutyából nem lesz szalonna. Soha.

Az én exem is önző volt és bizony ő is mindenért mást okolt..bármi történt,ő sose vállalt felelősséget,úgy forgatta a dolgokat,hogy a végén ő lett az áldozat én meg a szemét..ez a lelki terror..ebből lépni kell!

Te is ráfogsz menni idegileg és lelkileg is.

Mi sem alszunk együtt. Az a legnagyobb baja, hogy én nem nyitok felé. Nem adok neki puszit, és persze, hogy nincs szex. Nem érti (vagy nem akarja érteni), hogy a nekem idő kell, az azt jelenti, hogy hagyjon egy kicsit békén. De nem, ha nem állok vele szóba, írogat, hívogat. Meg hogy szerinte így nem fogunk újra közel kerülni, mert én húztam egy falat, és nekem kellene most már tennem, mert ő már tett sok mindent.

Engem azzal fenyeget, hogy el kell adnunk mindent, felezünk, és akkor én mehetek vissza anyámhoz vidékre, és járhatok be onnan. Csak arra megint nem gondol, hogy nem velem fog kiszúrni, hanem a lányával.

Én elsőkörben átköltöztem a gyerekszobába...

2,nyitottam egy takatékbetétkönyvet és pakolásztam a pénzt .

3.közben vártam mi történik változás fronton

4.mivel 8hónapig semmi se történt,megfogtam a 2 gyereket és elköltöztünk jó messzire..(péntek volt)

5.hétfőn már a bíróságra adtam be a papirokat

Persze mindeközben már intéztem a melót,ovit,sulit .mire költöztünk minden flott volt

Igen, én is attól félek, hogy nem tudok továbblépni, és folyton ez fog járni az eszemben, hogy most hol lehet stb.

Meg a másik, hogy meddig tart a megváltozás, ami szerinte tökéletes, de én látom benne, hogy még mindig csak ő a lényeg.

Most is az van, hogy ő szegény, mennyire szenved, meg ilyenek, mindenki őt sajnálja.

Ami a lányunkat illeti, ő nem fél tőle. Csak elköltözni nem akar.

Neked is csak ez az egy életed van.

Szép csendben nyitnék egy saját bankszámlát, és eltennék némi pénzt biztos, ami biztos. Majd utólag legfeljebb észreveszi, de akkor már mindegy!

A gyerek felnő, kirepül, magadra is kell gondolnod.

A lányodnak sem mindegy, mit lát otthon. Vagy mit hall... :(

Ah, a helyedben én sem tudnám egyértelműen, mit tegyek.

Régen a boldogság nagykövete voltam, mindenkit arra buzdítottam, hogy boldogan éljen. Ha a kapcsolatában nem megy, lépjen, hiszen egyszer élünk.

Amióta családom van, látom, hogy azért nem mindig jó, ha hirtelen az ember.

Viszont amiket és ahogy írtál, ha egy kis erőd is van hozzá, szerintem most lenne a legjobb lépned.

Engem is csaltak már meg (igaz nagyon régen), a nagy vallomásra és könyörgésre újrakezdtük, de nem ment, csak undort és haragot éreztem. Úgyhogy befejeztük.

Azt hiszem, ez még most is így lenne, ha megtudnám, hogy a férjem félrelépett.

Ha "csak" az elhidegülés lenne a gond, akkor a gyerkőc miatt és az iránti tiszteletből, hogy egyszer én voltam az a nő, akit a hátralévő idejére társául választott, megpróbálnám tudatosan felvirágoztatni a dolgokat. :)

A kislányod hogy áll ahhoz a lehetőséghez, hogy esetleg külön folytatnátok? Fél tőle?

Az tuti, hogy bárhogy van is, a gyereknek az a legfontosabb, hogy boldogak legyenek a szülei.

Ha külön, akkor külön, az is jobb, mint a gyűlölködés.

Tudod, amikor a nagy gondjaimban elfeledkeztem arról, hogy a lányom minden nap belenéz a szemembe, hogy ragyog -e, és nem figyeltem erre, majd egy önfeledt kacagás után a nyakamba ugrott, hogy itt az én ragyogó anyukám, megfogadtam, hogy az ő kedvéért is igyekszem majd a jóra fókuszálni. Mert neki az a legfontosabb, hogy vidámnak lásson.

Ha nem vetted észre, akkor az nem volt változás.

Ez elméleti ügy, felnőtt ember alapjaiban nem változik. Akár csalt, akár nem: hazug, sumák, őszintétlen emberrel nem kell együtt élni.

A gyerek nem hülye, de nem ám. És elég nagy ahhoz, hogy belássa, nem tőle váltok, hanem egymástól. Én láttam már olyan válást, hogy a gyerekek tetszésük szerint lakhattak hol itt, hol ott. A külön költöző szülő direkt úgy keresett lakást, hogy a közelben maradjon, iskolát se kellett váltani.

Mindenképp nyiss saját bankszámlát, legyen saját tartalékod.

36 éves vagyok. És pont most jutottam el arra a szintre, hogy önző leszek, és most az én boldogságom az első (persze úgy, hogy a gyerkőcöt azért figyelembe veszem).

Az a baj, hogy eddig mindig magam elé helyeztem a páromat, meg a gyerkőcöt.

Nem tudott rá mondani semmit, nem ismeri el a megcsalást. Tagadja ezerrel. Ő semmit nem csinált.

Azt mondjuk tudja, hogy ő mit hibázott, de ő szerinte változtatott, csak én nem vettem észre.

Köszönöm a biztató szavakat.

Fizikailag szinte biztos vagyok benne, hogy nem bántana, a telefonját is azért törte inkább össze.

A gyerkőc 12 éves lesz, megérti, mert ő is érezte, hogy megcsalt, más nénivel beszélgetett és úgy búcsúzott, hogy puszi, pedig nem szokott és a gyerek hallotta, mindig becsukatta vele az szobája ajtaját, amikor ketten voltak otthon, és "telefonozott". Volt, hogy előttük ment a néni amikor ketten voltak, és akkor is beszélgettek.

Én mindig azt mondom, hogy a gyerek csak kicsi, de nem hülye.

Arra esetleg tudott mondani valamit, hogy azt az ékszert hova tette?

Vagy gondolom te üldözted a csaj karjai/lábai közé szerinte...

Ha maradsz is, boldog úgy tűnik nem nagyon leszel vele egyelőre.

Mennyi idős vagy?

Még ötvenen túl is újra lehet kezdeni. De nagyon nem könnyű belevágni.

Jó sokat segítettem. :)