Házassági gondok, lelki terror? Váljak vagy ne. (beszélgetős fórum)

Ez nem így van. Az ingatlan, ami csak az egyik házastársé (megvolt házasság előtt, illetve a házasság alatt örökölte, ajándékba kapta) soha nem lesz közös.

A 15 év (ami jelenleg 5) a szokásos háztartási tárgyakra vonatkozik. Pl. egy mosógép, tv, bútor 5 év után közös lesz még akkor is, ha az csak az egyik tulajdona volt.

Az önrészt egészében apukámtól kaptuk, tehát az enyém. A hitelből 450.000 Ft-ot fizettünk ki eddig. A ház tulajdoni lap szerint is 90-10%-ban osztozik. Kértem jogsegélyt, ott azt mondták, ha be tudom bizonyítani, hogy az önrész különvagyon, akkor a tulajdoni lapon bejegyzett tulajdoni hányad számít.

De ma hívom az ügyvédet, akit ajánlottak, és ha ott végzünk már többet tudok.

Valamint van egy 4 éves autónk, amire befizettünk közösen már 2 millió forintot, tehát annak a fele is az enyém lenne. Én azt szeretném, ha meg tudnánk egyezni, és enyém maradna a ház, övé meg lehetne az autó, még így is ő járna jobban.

15 év házasság után közös minden..addig nem :)

Barátnőm ugyanígy volt,90%-os tulajdonjog..15 év és 3 hónap házasság,férj félrekufirc és mindennek a felét vitte...

"A (házasság alatt szerzett) közös lakás értékben mindenképpen felezödik a házastársak között, függetlenül attól, hogy ott lakik-e vagy sem. Elterjedt tévhit, hogy azzal, hogy kiköltözik valaki, lemond a tulajdonjogáról."

De miért is költöznél el? Ne dolgozz rá. Tégy úgy, mintha már elváltatok volna. Hadd érezze a törődést! ;)

Vezess külön háztartást, fizessétek közösen a rezsit, míg a bírósági eljárások tartanak. Ha addig nem költözik el.

De a részét gondolom azért ki kell majd fizetni, levonva a te befizetett önrészedet.

Most egyenlőre maradnom kell. Mert van valami lakáselhagyásos valami. Tehát, ha igényt tartok a házra, akkor nekem kell ottmaradni. És ő is marad.

Az a helyzet, hogy "várom" az új életet. Látom a lehetőséget, hogy nélküle tudok egyről a kettőre jutni. Most érzem, csak hogy mennyire visszahúzott engem. Mindig úgy éreztem, hogy senki vagyok. De most érzem, hogy nem. Csak nehogy meginogjak. :)

Na jó, akkor vedd úgy, hogy nem mondtam semmit! Barátkozni...

És hogy érzed, nagyon magad alatt vagy? Vagy látod az esetleges lehetőséget is ebben a döntésben?

Jó lenne, ha kicsit el tudnál utazni valahova egy időre, hogy megnyugodj, de nem egyszerű.

A köbeudvarlás addig tartott, amíg bizonytalan volt. Bár tény, hogy én is úgy éreztem, hogy jobban szeret. De már nem akarom.

Hányingerem van tőle. Főleg, mert "ősszehozott" a nővel, hogy legyünk mi is barátok.

De milyen ember az, aki a szemedbe nem meri mondani, csak messziről írogat?

Gyáva, sunyi. Nem bíznék meg benne többé, mert sumák és alamuszi nyuszi.

A "törődést, féltést" jobb ha el is veszíted részéről.

Nem lesz, aki főz, mos, takarít rá! ;)

Kitartás!

(egyébként tényleg hülye - már bocs - mert sokszor egy félrelépés éleszti újra a szerelmet. (szégyen, de kamaszkori botlásomból szerzett tapasztalat).

Szóval simán lehet, hogy volt egy kalandja a fetrengős nővel, és utána rájött, hogy jobban szeret téged, mint valaha.

Csak akkor körbe kellene hogy udvaroljon és őszintén bevallani mindent, hogy tiszta lappal kezdhessetek, már ha te is benne lennél.

Talán ha ezt elmondod neki, veszi a lapot.

De igazából megértem, ha veszett fejsze nyele részedről.

Pedig zsarol már most.

Üzenetbe. De olyanokat ír, hogy hú.

Perszer most jött rá, hogy most szeretett belém igazán, meg hogy el fogom veszíteni a szerelmét, meg törődést, meg a féltést.

Persze megírtam, hogy a bizalmat már elveszítettem.

De én vagyok a hülye.

Hú, nagyon rossz. De most nagyon elhatároztam magam. Nem tudom szeretni ezután már.

Szia, először is jobbulást kívánok! Kell majd műteni?

Ne idegeskedj, ha igen, rutinnak számít, de ezt biztosan tudod.

A másik, hogy inkább nem írtam, de az elejétől akartam kérdezni, hogy nem lehet, hogy van valakije? Akkor szoktak így megváltozni. Az még külön díjat érdemel, hogy nálatok fetrengett az a nő, legalább oda ne vitte volna. :/

Rendesek az ismerőseid is, hogy senki sem szólt...

Az a baj, hogy ilyenkor az ember szörnyen elesettnek érzi magát, felfordul az élete, minden bizonytalan. Ez normális.

Próbálj arra koncentrálni, hogy új szakasza jön az életednek, és lehet, hogy ez csak a felvezető kör volt, most leszel igazán boldog.

A legjobbakat kívánom, és írj majd! Drukkolok!

Én sem bíznék meg benne.

Ahogy Orsi írja, 1 életed van. Remélem, nem mondtad meg neki, hogy külön számlát nyitsz! A te részedet utald át előbb magadnak!!!

Kutyából ritkán lesz szalonna... :(

Sok szerencsét kívánok!

A házból biztosan neki is jár valamennyi, az az övé. De a gyerekkel te maradsz ott. Gyerektartás is jár.

Kedves Virág! Számlát megyek nyitni holnap.

Engem hibáztat, hogy én ezért feladok egy házasságot. Nem bízik bennem, ő már tudja azt is, hogy kit fogok odahozni a "helyére". Én már nem szerettem régóta, csak a kulimunkára kellett nekem.Aztán sírás, meg ő szeret még mindig stb. Stb.

Filcike, én nem akarok elmenni. A ház jogilag nem biztos, hogy az enyém, de a gyerekkel nekem van több jogom ott lenni. Az önerőt a szüleim adták, és a többi hitel. Tulajdoni lap szerint 90%-ban az enyém.

De a válást elindítom.

Kitaláltak egy jó kis sztorit a csajjal. Hogy csak egy hülyéskedéses kép volt, amikor véletlenül összefutottak a szoliban.

Elég sötét a kép, de annyira nem vagyok hülye, hogy ne lássam, hogy az a mi nappalinkban a kanapé, és azon fekszenek.

És még mindig tagad. Tegnap este hagytam, de ma reggel megmondtam neki, hogy jó lenne, ha elmenne.

Először volt a vádaskodás, volt sírás, volt minden, de én vagyok a hülye, hogy egy beképzelt dolog miatt ott akarom hagyni.

De már nem tud megingatni.

Hamarosan hívom az ügyvédet, és elmegyek egy megbeszélésre.

Döntsd el, mit is szeretnél!

Egészségügyi dolgaidat tedd rendbe, nyiss külön számlát.

Este hagyd, hogy elmondhassa a monológját. Ne engedd, hogy zsaroljon. Ma megtudod, mit tegyél ezután aszerint, hogyan viselkedik.

Ha téged hibáztat, lépj le!

Drukkolok, hogy a számodra legjobb döntést tudd meghozni! 🍀🍀🍀

Képzeljétek mi történt. Ma kölcsönkaptam férjem pendrive-ját, mert az enyémet nem találom. Ha már nálam volt, átpakoltam a zenéket a gépemre, és találtam egy "kép" nevű mappát.

Egy darab kép volt benne. A kedves "férjem" és "az a nő" összeölelkezve, mosolyogva fekszenek - elvileg - a mi kanapénkon.

És még mindig tagadja, még mindig azt hajtogatja, hogy nem csalt meg, nem feküdt le vele.

Elküldtem a nőnek is a képet, egy köszönöm szépen üzenettel. Látta, de nem írt semmit, gondolom megbeszélik most, hogy mit mondjanak.

Férjem még mindig meg akarja beszélni. Hát nem. Elég ideig nézett hülyének.

Este "meg akarja beszélni" Kérlek küldjetek erőt, hogy legyek erős. Mert tuti lesz ott minden. Már most próbálja rám terhelni a felelősséget.

Meg írogat, hogy vegyek muskátlit, meg ilyeneket.

Nagyon idegesít.

Volt utána összebújás, és nem is az zavart, hogy nem jött össze. Előfordul. Hanem, hogy nem a fáradtsággal jött, pedig azt is elhittem volna, hanem mindjárt, hogy az óvszer. Holott már november óta óvszerezünk, és azóta nem volt gond vele.

Ezt meg is mondtam neki, és akkor jött, hogy fáradt, meg rosszkor szóltam, meg ilyenek.

Tehát most is úgy érzem, hogy engem tart hibásnak.

Köszönöm kérdésedet, most nem igazán jól.

Egyrészt, eddig (tudom, hülye voltam) azért az volt bennem, hogy lehet, hogy tényleg beképzeltem a megcsalást, de most már nem tudom.

Voltam ugye UH-on. Van egy 23 mm-es epekövem, és egy 7,5*6 cm-es valami a májamon. Ez is valószínűleg jóindulatú ciszta, a fogamzásgátlótól. Erre ugye tegnap volt szex, vagyis lett volna, de szóltam neki (ez is, hogy szólni kell), hogy kellene óvszer, és ugye utána lelankadt neki (bocsi, hogy leírom), és ugye mindjárt az volt, hogy az óvszertől, meg hogy pont rosszkor szóltam, hogy vegye fel. Persze, látta, hogy nem esett jól, így azért utána meg ma reggel már azt mondta, hogy csak fáradt volt, meg utána rögtön mondta, hogy tudja, hogy nem szedhetek gyógyszert, meg megérti de, akkor is utálja az óvszert stb.

Szóval ez nagyon nem esett jól.