Házassági gondok, lelki terror? Váljak vagy ne. (beszélgetős fórum)

Sürgősen függetleníteném magam anyagilag.

Ha érzelmileg kihasznál és megaláz, legalább anyagilag légy független, főleg, hogy gyereked is van.

Amit leírtál nekem az jön le, hogy a férjed nem nagyon viseli el, ha nem az ő kedve szerint alakulnak a dolgok.

Egy beszélgetést mindenesetre megérne, hogy tisztázd vele, ő hogyan látja a helyzetet és hogyan képzeli el a folytatást.

Én is így gondolom, csak nem egyszerű.

Bár lehet, hogy csak kifogás? Nagyon bizonytalan vagyok.

Meg tudnék egyedül élni, szüleim segítenének eleinte. De nem szeretnék költözni a gyerek miatt.

Igen, merthogy közös a számlánk, és mindkettőnk pénze arra megy.

De másnap már megbánta.

Előre szólok, hogy hosszú lesz.

14 éve vagyunk házasok. Van egy lányunk.

Minden jó volt, legalábbis azt hittem. Mos már visszagondolva nem igazán érzem úgy, hogy rendben volt.

Nyáron lesz két éve, hogy költöztünk. Azután megváltozott minden. Lehet nálam szállt fel a rózsaszín köd, de más lett.

Az egyik része, hogy én nem tudok semmit megcsinálni egyedül, miért hívogatom annyit, ezt sem lehet rádbízni, meg ilyenek.

A másik része, meg hogy elkezdett valakivel beszélgetni, telefon dugdosás, szivecskés üzenetek, még a lányunk is észrevette, mert előtte is telefonált, csak szegény lánynak leesett a dolog.

Találtam ékszerblokkot, amit nem nekem vett. Stb.

Velem nem nagyon foglalkozott, csak ha szex kellett, vagy valamit nem csináltam meg rendesen. Ha mondtam neki, hogy ez nekem nem jó, szeretnék kicsit bújni, szeretném, ha néha megdícsérne,ne csak kritizáljon, akkor az volt a válasz, ő ilyen, ő nem tud változni.

Ez ment március elejéig, amikor is elkezdett féltékenykedni, hívogatni, ellenőrizni stb.

Rá egy hétre szexet akart, de nekem nem volt kedvem, felkapta a vizet, és csúnyákat mondott. Na akkor bennem elszakadt valami. Eddig tűrtem, de tele lett az a bizonyos hócipő. Szombaton sem szólt hozzám, azt várta, hogy majd én megyek hozzá. Mentünk anyuékhoz, nem jött el velünk, és kiborultam, elmeséltem mindent, anyuék mondták maradjak ott éjjelre. Na jött a balhé, hogy váljunk el, mindez üzenetben.

Másnap megmondtam neki, hogy válni akarok, elmondtam miért, na innentől kezdődött a lelki terror.

Ő megváltozik, ment is egy-két napig, de amikor látta, hogy még mindig "nem omlok a karjaiba" akkor megint csúnyákat írt, hogy mindenért én vagyok a hibás stb.

Az a baj, hogy elhidegültem, már nem szeretem, idegesít. De nem érti meg.

Pár napja borult minden megint. Volt szitkozódás, összetörte a telefonját, a bankkártyámat elvette, a gyereknek megmondta, hogy anyád miatt válunk, csak az én hibám, én teszem tönkre a családot stb.

Ha én próbálom neki elmondani, hogy mi volt, amiért már nem szeretem, akkor ne éljek a múltba, mert ő megváltozott stb.

Nem tudom mit csináljak, legszívesebben válnék, mert szerintem nem fog változni, és már nem szeretem úgy, persze valamilyen szinten igen, hiszen 16 évig voltunk együtt, de már nem kívánom például.

Úgy érzem ez nem fog változni, de ha megmondom, akkor jön a lelkifurdalás, bár azt sem tudom miért, de el tudja érni, hogy elbizonytalanodjak.

Nem tudom mit csináljak.

Köszönöm, hogy elolvastad.