Házassági gondok, lelki terror? Váljak vagy ne. (beszélgetős fórum)
És hogy vagy egyébként? Minden idő... sajnos nem lehet megúszni. Ha van változás, pozitív irányba, akkor érdemes lehet kitartani, megadni az időt..
Tegnap voltam a barátnőmnél. Bevallotta, hogy ők tudták, és a fél munkahelye tudta, vagy legalábbis sejtette, gondolom a viselkedéséből, hogy félrelép. Én meg két hete döntöttem, hogy adok neki még egy esélyt.
Így most kicsit nehezebb. Lehet mégis válás lesz ebből. :(
Köszönöm. Ha írsz, szívesen elolvasom. :)
Hát igen.. a bántások ördögi köre... nehéz megszakítani. Privátban szívesen írok, ha gondolod, de itt nem akarok okoskodni, van ebben már bőven tapasztalatom.
Van benne igazság, amit írsz.
Lehet ez is az oka, hogy még nem léptem végleg.
Na igen, a tisztelet, a bizalom, amit ki kell alakítani újra, ha lehet.
Viszont ott a sok-sok tüske, amin nem igazán tudok túllépni, főleg úgy, hogy ha épp olyanja van, valami nem tetszik neki, akkor újra olyanokat vág a fejemhez, amin szintén nagyon nehéz túllépni. És hiába mondja, hogy azt csak méregből mondta, pont ezért fáj duplán, mert "bántani" akar/akart vele.
Ez az amin nem tudom, hogy túl tudok-e lépni.
Én továbbra is úgy gondolom, hogy ez a helyzet egyáltalán nem menthetetlen. Mindenki tipikusan viselkedik, sértettség van, mindenki megpróbálja kitalálni hogy a másik mit gondolhat, és annak megfelelően reagál, anélkül, hogy megbizonyosodna róla, hogy a másik valóban úgy gondolja-e. Mindenki más nézőpontból nézi a dolgokat. A férj belátta, hogy hibázott, de nem gondolja akkorának, és túl hamar vár eredményt a változásaira. Bizalmatlanság van, de oda-vissza, a saját bűneit próbálja a társára hárítani, hogy azzal az övé ne tűnjön akkorának. Manipulál.. mégis, hiszem, hogy a folyamatos kommunikáció, vita, akár veszekedés is konstruktív lehet. Csak folytatni kell. Ki kell beszélni, el kell jutni addig, míg mind a ketten elmondjátok, hogy hogy látjátok a dolgokat. A vágy visszatérhet-e? Ha más szemmel tudsz nézni a párodra, igen, úgy gondolom, hogy az is. Ahol van gyerek, ahol van érzelmi kötődés, én úgy gondolom, érdemes munkát fektetni, érdemes megélni a mélyebb szakaszokat is, hidd el, mással sem biztos, hogy könnyebb lenne. A tisztelet amit újra ki kéne alakítani, most még nehéz. A megcsalás a tünet része volt csak, akármilyen fájdalmas is.
Azt, hogy lesz-e más senki nem tudhatja előre.
Isten útjai kifürkészhetetlenek.
nem kell ahhoz más.én menekülnék azt tudom.mivel fiatal vagy lehet,hogy lesz más,de az is lehet ,hogy nem.te tudod.
Ez lehet, de ő kívánja, én meg nem.
Viszont néha azt érzem, hogy ahhoz túl fiatal vagyok,hogy így éljem le az életem.
De azt nem akarom megvárni, hogy esetleg jöjjön valaki, és akkor váljak. Megcsalni nem akarom.
Nem tudom.
hát,ha valaki sem az érintést nem kívánja,sem a szexet.de végül is békésen elélhetnek egymás mellett.mint két testvér,főleg ha gyerek is van.
Nőgyógyász megvolt. Hüvelygyulladás, meg egy kis gomba. Várom az estét, hogy mit következtet belőle.
Kaptam antibiotikumot, meg valami hüvelytablettát. Jó drága volt.
UH május 14. Úgy, hogy sürgős és kórházi dolgozó vagyok. De ott is megnyugtattak, annyira nem kirívó az eredményem. Nem olyan nagyon magas.
Köszönöm szépen.
Egyenlőre úgy érzem, hogy ilyen se veled, se nélküled. Most jó annyiból, hogy nem veszekszünk, úgy érzem ő is aggódik, de persze rögtön mondja, hogy neki is itt fáj, meg ott fáj, meg minden.
Szóval most sem én vagyok az egyetlen, vagy hogy is mondjam.
De nem kívánom. Sem az érintését, sem a szexet.
Persze erre az a válasz, hogy biztos van valakim.
Most attól is félek, hogy a nőgyógyásznál mi derül ki. Mert ha valami nemi úton elkapható betegség, akkor én tudom, hogy csak tőle kaphattam el, de mi már két hónapja nem voltunk együtt, de ő tuti rá fogja fogni, hogy lefeküdtem valakivel.
Mintha csak magamat hallanám! Teljesen ugyanígy éreztem. Szó szerint. De muszáj erősnek és magabiztosnak lenned. Ne hagyd magad befolyásolni. Lássa, hogy van saját akaratod, és igenis komolyan gondolod amit mondasz.
Neked kell eldöntened, hogy akarsz-e még vele együtt élni. Igen, az idő megoldhatja a dolgokat, ha mindketten tesztek érte, hogy jobb legyen. Ismerek olyan párt, akiknek sikerült rendbe hozni a házasságukat. Mindketten akarták és tényleg sokat tettek érte. Én is több hónapig vártam a változást, de a lelkem mélyén tudtam, hogy igazából nem szeretnék már vele élni. Szóval magadban is tisztázni kell, mit szeretnél. A te döntésed legyen, ne ő, vagy más befolyásoljon.
Holnap az orvosnál remélem nem kapsz rossz híreket. Drukkolok, ne félj! Egyébként a lelki dolgok igenis beteggé tesznek fizikailag. Mióta mi különélünk megszűntek a gyomorfájdalmaim és az alvászavaraim is. Szóval próbálj valahogy lelkileg egyensúlyba kerülni és talán az majd kihat az egészségedre is.
Valami új. Nem jó a májfunkci, meg a vizeletem sem, holnap nőgyógyász, majd hasi UH. Félek.
Nem tudom, hogy elfogadja-e. Még csak szokja. De ma sem tetszett neki, hogy nem hagytam magam egy vitában.
Ott a gond, hogy ő azt nem érti meg, hogy az idő kell, az nem két napot jelent.
Mi a baj a laboroddal?
Ismert betegség vagy most lett rossz?
Én azóta is olvaslak és drukkolok, hogy sikerüljön rendezni.
Sok jó gondolata van. De van sok, ami nekem már túl sok tőle :-) De ez tényleg jó. Ha a férjed elfogadja, hogy önmagad szeretnél lenni akkor még működhet is. Én nem adnám fel azért még. A változás sok idő. Nem egy kapcsolatról tudok (a sajátomon kívül is), hogy nagyon mélyről sikerült kijönni, és újra nagyon jó! De az idő tényező mindenhol jelentős volt. Míg a változások megtörténnek, és beérnek.
az én férjem is mindig azt mondta,hogy neki van igaza,a fölényes butaság,ami áradt belőle.nem is bírtam sokáig.gyerek nem volt,semmit nem fűrészeltünk ketté.
Ez is nagyon igaz. És most gondolom furcsa neki, hogy van saját akaratom. Hogy máshogy gondolom a dolgokat, hogy máshogy cselekszem stb.
Érdekes, de egy barátomnak meséltem erről múltkor és ő pont azt mondta, hogy igenis most kell önzőnek lennem. És én is így gondolom.
Az új kedvenc idézetem Pilát Gábortól: Túl nagy ár egy "jó" párkapcsolatért azzal fizetni, hogy nem lehetsz önmagad.
Annyira igaz, és megpóbálom magam ehhez tartani.
Nagyon köszönöm a biztatást.
Én is így érzem. Hogy most megmondom neki, de amikor oda kerülünk, akkor mégsem, mert félek, pedig ő szerintem sosem bántana fizikailag. Vagy, ha meg is mondom neki, akkor elbizonytalanít, ahogy néz rám, meg ahogy mondja, hogy ennyiért akarsz feldobni egy házasságot, ennyiért akarod tönkretenni a családodat, meg ilyeneket vág a fejemhez, és mindjárt elbizonytalanodok.
nem fog soha.a volt sógornőm remélte,hogy majd megváltoztatja az öcsémet.pedig nagy szerelem volt.míg dolgozott,addig nyugalom volt,utána elment a kocsmába.hétvégén elment a kocsmába,lefeküdt,aludt,felkelt,elment a kocsmába.aztán kitették a szűrét egy szatyorral,a több mint 80 éves anyám nyakán élt,nem dolgozott,csak járt a kocsmába.aztán pontot tett a dolgok végére.
Teljesen átérzem, amiket írsz. 14 évig éltünk együtt mondhatom, hogy boldogan. Utána következett még másfél iszonyú kegyetlen év. Miután új munkahelye lett, fontosabbak voltak neki a haverjai, az alkohol és később más nők is. Heti többször is részegen jött haza, állandó lelki terrorban tartott. Persze ekkor már szexre sem voltam hajlandó, és még neki állt feljebb. Ő vádolt engem, hogy biztos van valakim. Pedig dehogy. Azóta sincs. Egészségileg nagyon megviselt a dolog. Amúgy is van szívbetegségem és pajzsmirigy betegségem, de a lelki terror hatására többször volt pánikrohanom is. Lépni akartam, de féltem a következményektől. Nagyon sokszor elterveztem, hogy igen ma megmondom neki, hogy nem akarok tovább vele élni. Vártam hogy hazaérjen, a szívem úgy dobogott, majd kiugrott a helyéről, kezem lábam remegett. Aztán mikor hazaért, köszöntünk egymásnak és nem mondtam semmit. Nem mertem. Mert ki tudja mit fog tenni. Sok ilyen alkalom volt. Aztán egyszer mikor megint részeg volt és üvöltözött, hívtam a bátyját, hogy azonnal vigye el innen. Na ez adta meg a kezdő lökést. Akkor közöltem vele, hogy ide csak a holmijáért jöhet vissza. Utána 2 napig nem találkoztunk. Sosem felejtem el! Igazi szabadságérzés volt! Már bánom, hogy nem léptem hamarabb. De megvolt az okom. Azt tudni kell, hogy van 3 gyermekünk. Most 7,10,14 évesek. Miattuk húztam halasztottam, és próbáltam túlélni nap mit nap azt a másfél évet. Mert ugye 3 gyerekkel egyedül mégis hogyan fogok megélni??? De így is megélünk. Sokkal kevesebb pénzből, de nyugodtan és boldogan. És ez a legfontosabb. Nekik is nagyon kellett ez a változás. Sokkal kiegyensúlyozottabbak lettek. És persze mindent megoldok egyedül. Ennek már lassan 1 éve. Az elején még próbált lelkiismeretfurdalást okozni, hogy hogy tehetem ezt a gyerekekkel. De aztán elmúlt lassan a sok vitatkozás. Elcsendesült a helyzet. Azóta kéthetente hétvégén jön a gyerekekhez. Viszi őket sok helyre. Szerintem jobb apjuk lett, mint ezelőtt bármikor. És igen, próbálkozik, hogy kezdjük újra. De nem. Én már nem akarom. Bármikor lehet új életet kezdeni. Mindennap csak egy kicsit lépj előrébb. Én 41 éves vagyok 3 gyerekkel egyedül, szabadon. Remélem te is és más is lesz elég erős és bátor ahhoz, hogy meghúzza a határokat. Ha már nem működik a kapcsolat, nem kell erőltetni. Főleg akkor nem, ha gyereke is vannak. Nem fog senki úgy megváltozni, ahogy a másik elvárná. Tapasztalat, higgyétek el.
született áldozat?ne hagyd magad,bár nagyon nehéz,főleg gyerekkel.életed végéig félni akarsz?a húgom élt egy hasonló házasságban .ütötte verte a tanár férje,aztán elhagyta.mindig féltem,hogy egyszer agyonveri.
Ezek mind játszmák... Nagyon nehéz felismerni és megszakítani őket. De ha sikerül, óriási változás bír végbe menni. Érzelmi függés van, nyilván nem vagytok egymásnak közömbösek még. Csak épp nem megfelelő módon kommunikáljátok. Akár vége, akár együtt maradtok, ezt kéne felismerni, és tudatosítani magatokban, egymásban. Én azt javasolnám, hogy Te dolgozz magadon, és csak magadon.. látni fogod az eredményét, megértesz dolgokat, és könnyebbé fog válni.. akár az elengedés is. Amit Te teszel, az Rólad szól, amit ő, az Róla. Senki sem befolyásolhatja a másik döntését, nem kényszeríthet a másikra érzéseket (neked ezt és ezt kellene érezned, mert én így érzek, és ha Te nem, akkor nem is szeretsz...) stb. Nem azt mondom, hogy legyél önző, de önmagadért tegyél. Helyezd magad előtérbe.
Az egészséged hozzad rendbe először!
Orvos biztosan ad tanácsot!
A stressz kezelését nem árt megtanulni, sok leírást találhatsz a neten is. De fórum is talán akad, azt gondolom.
Azért magadba készülődj!
Mindenkinek nehéz a biztos rosszból is kilépni egy bizonytalanba.
Kicsit várj még legfeljebb, míg rendbe hozod az egészségedet.
Jobbulást!
Ma nagyon a padlón vagyok. Kiderült, hogy még mindig rossz a véreredményem. És úgy érzem, ez is miatta van, vagyis a stressz miatt.
Egész nap bőghetnékem van, és csak jár az agyam. Mit kellene csinálni, mi lenne a jó, és akkor felhív, hogy mi van a véremmel, és hallom, hogy aggódik miattam, és akkor most mit csináljak?
Annyira szeretnék valamit tenni már, de mégsem tudok, miért, miért, miért?????
Már már Te vagy a második, aki ezt így mondja.
Hogy tényleg csak azért tudja ezt megtenni velem, mert látja, hogy tud rám hatni.
De valaki meg tudja mondani, ha az eszemmel tudom, hogy mit kellene tennem, ha odakerülök, akkor miért bizonytalanodok el mégis? Miért nehéz a szemébe mondanom, hogy nem szeretlek, váljunk el? Vagyis ezt már megmondtam neki kb. 3-szor két hónap alatt, de valahogy mindig én érzem magam hibásnak, hiába tudom a lelkem mélyén, hogy nem fog ez működni? Miért félek tőle?
Ne legyen lelkiismeret furdalásod! Legyen külön számlád, vegye észre, komolyan gondolod a dolgokat. Még fiatal vagy, nem kell mindent eltűrnöd.
Már nem hívogatom. És már nem kérem a segítségét otthon sem. Látom, hogy nem tetszik neki.
Próbálok nem függeni, de ha máshogy nem, érzelmileg nagyon is függök tőle. Még mindig számít, hogy mit reagál dolgokra, hogy milyen kedve van stb. Tegnap is beduzzogott, és még nekem volt lelkifurdalásom, de legalább most kitartottam, és nem mentem oda hozzá, hogy mi a baja. Ha baja van, majd megmondja.
én nem tudnék így élni.bár mint mondtam a házasság intézményét nem nekem találták ki.életem legszomorúbb napja volt. az apám már kiszekálta a lelkünket,kisleánykák,mikor mentek már férjhez. engem már vénlánynak tekintett ,23 éves voltam.aztán hamarosan búcsút intettünk egymásnak,utána született egy lányom,az apjával 30 évig éltünk együtt,de nem közös háztartásban.
További ajánlott fórumok: