Házasságban - külön kasszán?! (beszélgetős fórum)

És mire küölti el a saját zsebpénzét?

Mi az, amit annál fontosabbnak tart, hogy neked segítsen kifizetni a hiteledet, hogy neked is maradjon költeni való pénzed?

De ÉRTEM, ugyanis ezt írtam korábban, neked:

"Ez nem azt jelenti, hogy ne címkézhetnétek kedvetek szerint a pénzeteket, ez annyit jelent, hogy a CSALÁD TAGJAI a család részei ÉS így a pénzük is a családé."

Tehát nem azon a primitív szinten kommunikálok, hogy te hülye vagy, mert másképpen élsz, mint Lujzika :D

Pusztán arra próbáltam rávilágítani, amit többen a tudomásodra hoztak volna eddig: miszerint mindegy, mi a NEVE egy adott pénztömegnek, ha az adott egység egy család, akkor annak bútora, háza, autója, pénze, bugyija stb. a családé végső soron.

E tök független attól, hogy ki hogy hív, kezeli, csoportosítja, címkézi az összeget. Azt lehet százféle módon.

Nálunk elvileg közös kassza van, a férjem 2-szer annyit keres mint én, ugyanis én tgyást kapok, aztán gyedet.

Jelenleg az a helyzet, hogy nekem volt egy hitelem, ami jóval azelőtt volt, hogy mi összejöttünk. Mivel a férjem ezt nem tudja elviselni(mármint, hogy "kidobjuk az ablakon a pénzt"), így megbeszéltük, hogy mindkettőnknek azonos zsebpénze lesz. Ami azért szívás, mert az én zsebpénzemből kifizetem a hitelemet, neki meg nincs ilyen kiadása. Emellett, ami áruvásárlási hitelünk van, azt közösből fizetjük.

Nem mondom, hogy ez olyan jó, de ez van :)

Szóval nekünk közös kasszánk van és nekem egy külön hitelem, amit a zsebpénzemből fizetek. És ebben a helyzetben azért van ENYÉM és TIED, mert ő is ugyanannyi zsebpénzt kap, mint én csak ő bármire elköltheti, nekem meg behatárolt.

De értem, te nem érted, hogy más családban ez miért és hogyan működik és az ami számodra egyértelmű, az másnak nem az. Nekem a teljesen közös kassza (amikor minden pénzt berakunk a nagy közösbe és mindent abból veszünk) furcsa és nem értem, így hogyan lehet élni...

Sajnos nagyon sokaknál nem természetes, amit leírtam,te is nagyon jól tudod. Nem felvágásból írtam, csak nem értem, mit nem lehet a mi modellunkból érteni

:D

Akkor le se írom, nálunk ez hogy működik :DDDD

Nem kellene erre ennyire felvágni, ez sokaknál teljesen természetes :))

NEM erről van szó, de ha nem érted a formális logikát, az tényleg nem az én hiányosságom.

Szerénke, te egy, a formális logika szerint létező dolgot nem nevezel a nevén :)

Magyarul: a családotok tagjai: feleség, férj, gyerek.

Család bevétele=feleség bevétele+férj bevétele.

Így aztán VÉGSŐ SORON minden pénz a család bevételének a RÉSZE :)

Ez nem azt jelenti, hogy ne címkézhetnétek kedvetek szerint a pénzeteket, ez annyit jelent, hogy a CSALÁD TAGJAI a család részei ÉS így a pénzük is a családé.

Nem hiszem, hogy nevetséges az, hogy nem állom a férjem cigijét, illetve ne a közös kasszából menjen. Ezt a káros szenvedélyét nem támogatom, nem fizetem a koporsószögét. Ha ő nem akarja abbahagyni és szeret dohányozni, ám tegye. De ehhez nem járulok hozzá. Nagyon sokszor mondom neki, hogy rakja le, ne szívja, de ő nem akar leszokni. Innentől patthelyzet és ennyi. Ezek elvi dolgok és igenis működnek.Ez nem bizalmatlanság és köszönöm, de a házasságunk is jól működik, nem szenvedünk hiányt semmiben:)

Nálunk nem 5-6 e Ft a saját fennmaradó pénzünk értelemszerűen.

"nyilván akit a férje tart el, az értelemszerűen legyen közös kasszán"

Nem, engem senki soha nem tartott el! Én mindig jól kerestem, kivéve azt a 2 évet, amikor nem volt állásom, de a többi időben én mindig jóval az átlag felett kerestem. Innentől tudjátok, hogy az én fizetésem jóval magasabb, mint a most megállapított átlagkereset (216 ezer).

A fiam már ugyan dolgozhatna, de nincs állása, a férjem pedig keveset keres. A kasszánk közös! A "jövedelmek" befolynak, amiből ki kell fizetni a rezsit, be kell vásárolni és ha kell valami meg kell venni. Vannak rendszeres kiadások pl. nekem a torna, a fiúnknak a foci, a férjemnek nincs. És vannak, amelyek nem rendszeresek, de szükségesek. Ilyen pl. az én fodrászom vagy a gyógyteáim, vagy a férjem söre vagy a DVD-k, stb.

Minek kellene ehhez akár zsebpénz vagy bármilyen külön pénz?

Ha tegyük fel lenne zsebpénzem 5-6 ezer forint, akkor az már nem lenne elég a nem közös kiadásaimra. Hiszen elvinné a tornabérletem és akkor mi van a fodrászommal vagy a hajzselémmel vagy a teáimmal vagy ha elromlik a bicajom, akkor az miből lenne finanszírozva?

Mirét gondolod, hogy azért akar valaki közös kasszán lenni, mert magát nem tudná eltartani? Ha külön kasszán lennénk, akkor én mindent megtehetnék a fiúk viszont lehet éhen halnának.

Én még mindig azt mondom, hogy nevetséges a külön kassza, nevetséges kifogás, hogy nem támogatom az egészség károsítását. És lehet, hogy ez így működik 10 éves együttjárás alatt, amiből 3 év a házasság és az is lehet, hogy működik néhány kirívó esetben hosszú évtizedekig, de normál esetben ez egy bizalmatlanság, ami miatt a házasság sem működik túl jól. Szép lenne, ha azért akarnék külön pénzt, mert a férjem olyanra költené, ami szerintem nem fontos. Tudom, mert bízok a férjembe, hogy attól függetlenül nem költi el a közös pénzünket baromságokra, hogy ott van előtte. Ilyen alapon a spejzra is zárható ajtó kellene, mert még véletlenül többet eszik a kolbászból mint én azaz megeszi az én részemet is, nem?

Te mennyi idős vagy? Ebben a korban élsz? Abban amiben én? Vagy egy másik párhuzamos világban, ahol a nő megteheti, hogy otthon legyen háztartásbeliként?

És attól függetlenül, hogy közös a kasszánk a meglepetés ajándékokat meg tudjuk oldani, nem együtt megyünk el megvenni.

Persze kár vitatkozni rajta, mindenkinek más jó...

A másik anyám...

Többek között azért gyűlölte meg apámat,mert amit ő keresett az közös volt,de amit apám,ahhoz ő nem nyúlhatott...

Én se tűrnék sokáig egy ilyen herét...de nem is tudnám tisztelni...az én pénzemből senki ne királykodjon...

Soha nem lennék közös kasszán senkivel...

Épp elég barátnőmet látom,akik kb tízszer-húszszor annyit raknak bele mint a pali,aztán amíg kint güriznek,a pasi él mint marci hevesen belőle...

Ennek nincsen értelme, hogy ilyen dolog miatt egymást különböző jelzőkkel illessétek.

Mindenki úgy oldja meg ezt a dolgot ahogy neki jó, csak legyen összhangban a párjával ezen a téren is.

a másik az hogy nem a véleményed kritizálom csak azt hogy nem érted meg mit mondtam, nem mondod azt hogy igen, végül is ez is egy lehetséges alternatíva, valaki így csinálja én azonban inkább a közös kassza híve vagyok.

no kérem ez lenne ugye a normális hozzáállás.. de mivel ilyen mereven ragaszkodsz a véleményedhez az azt is jelezheti, hogy nem feltétlenül örülsz a helyzetnek és ha azonos arányban vagy te netán többet keresnél lehet nem lenne így. de mivel így van ezért beletörődtél, hogy az életben maradáshoz az egyetlen esélyed a közös kassza.. ezt látom...

Semmiképpen. Közös kasszán vagyunk. A pénzünk egy helyre megy, táblázatban írjuk, hogy mire költünk kötelezően, mennyit tudunk félrerakni, a fennmaradó összeget mindenki arra költi amire akarja....

Szerintem a közös kassza nem feltétlenül jelent "ki tartja el a másikat", " ki mit vehet meg"... minden csak szervezés és megbeszélés kérdése.

Ettől függetlenül van akinek a külön kassza válik be... kinek mi. Felesleges rajta vitatkozni...

Sziasztok,

szerintem kár emiatt egymásnak ugrani, a tényállás egyszerű:

nyilván akit a férje tart el, az értelemszerűen legyen közös kasszán, akinek meg van elfogadható saját jövedelme, attól miért sajnáljátok, ha a saját kedvteléseire a saját fizetéséből szeretne költeni?

És miért baj az, hogyha a páromnak meglepetés ajándékot akarok venni a saját pénzemből, nem pedig bemenni vele a boltba és megkérni, hogy válasszon valamit, majd pedig fizesse ki?

Meg különben is, szerintem egy házasság nem arról szól, hogy mindent-de-mindent közösen kell csinálni, miért ne lehetnének külön kedvteléseink, külön hobbijaink, végül is külön szuverén személyiségek vagyunk, vagy nem?

Én azt sem szerettem például, ha a párom a táskámban kotorászik, vagy a telefonomat nézegeti, a postafiókom jelszavát pedig nem adtam meg neki és viszont sem vagyok kíváncsi ezekre a dolgokra. Nem mintha titkaim lennének, de mégsem.

De mindannyian mások vagyunk, szóval ilyenek miatt sztem kár vitázni.

Én különben egy picit sajnálom azokat, akiket mindig is eltartott valaki (jó, közös kasszán voltak), mert nem tudhatják, milyen érzés azt érezni, hogy valóban megdolgoztak valamiért.