Hatodik érzék (beszélgetős fórum)

Ezekben semmi meglepő nincs külön-külön, hiszen mindenkinek van néha rossz érzése, és rossz dolgok is folyamatosan történnek.

Az ember hajlamos összekapcsolni a kettőt, ha fogékony a mágikus gondolkodásra.

Volt egy kolléganőm, fiatal 22 éves. Nemrég jött hozzánk, nagyon szimpi volt. Beteg volt az apukája, nagyon aggódott érte, ha tehettem beszélgettem vele, összebarátkoztunk. Egyik nap betelefonált a főnöknek, hogy nem jön dolgozni, mert meghalt az apukája. Eltelt két hét. Ültem az asztalnál és egyszer csak mint egy fuvallat érintett volna meg, odanéztem az asztalához és rossz érzés fogott el. Nagyon rossz. Kérdeztem a főnököt mi van a kolléganővel. Mondta, hogy már akarta hívni, csak nem szívesen zavarja a gyászban. Mondtam, kértem, hogy hívja fel. Még aznap felhívta és kiderült, hogy rákos. Sajnos nem is jött többet.

Volt egy barátnőm, akivel napi szinten találkoztunk. Egyszer két aranypöttyöt láttam a két válla felett, amik közeledtek egymáshoz, majd összeütköztek. Rossz érzés volt. Nem mondtam semmit, csak ő kérdezte, mi van, mert úgy nézek, mintha szellemet látnék. Mondtam, nem tudom, csak rossz érzésem van. Néhány év múlva kiderült, hogy leukémiás, nem segített a kemó, meghalt.

Egy másik barátomnál szintén hasonló történt, csak egy pötty volt és az a homloka közepén eltűnt. Fél év múlva autóbalesetben meghalt.

8 éves koromban egy távoli városba utaztunk a családdal. Ahogy néztem ki az ablakon megláttam egy hosszú kerítést. Vonzotta szemem, amíg elhaladt a vonat erős vonzást éreztem. 6 évvel később a kerítés mögött laktam egy kollégiumban 3 évig.

Van még pár ilyen történetem. Van aki hiszi, van aki nem. Én nem hiszem, hogy ezek nagy dolgok lennének, sosem foglalkoztam vele különösebben, sőt most beszéltem erről először. Nekem természetes, hogy olykor megérzek ezt-azt. Azt is mindig megéreztem előre, hogy felvesznek-e a munkahelyre, ahova jelentkezem, még akkor, amikor az álláshirdetést olvastam.

Bocs, hogy hosszú lett, sok minden jutott eszembe.

Kisebb dolgokban működik, de sajnos amikor kellett volna , akkor nem.

Életemben három olyan tragédia történt, amiből kettőt nem is gondoltam volna sohasem, a harmadik pedig előre várható volt. Az első kettő olyan, amit nem kívánok senkinek, életem végéig nem fogom feldolgozni, bár nem tehettem róla. Nem tudtam előre, hatalmas csapás volt az élettől.

Szerencsére mindig vannak emberek, akik TUDNI akarnak, és nem HINNI, és az éppen az ellenkezője.

A hatodik érzék tudományos vizsgálatairól egy összefoglaló:

[link]

Két esetet írok le:

- hajnalban fél 5-kor felébredtem, és hirtelen az az érzésem támadt, h "valaki meghalt". Nem volt félelem, egyszerűen csak ez a gondolat jött. Férjemnek mondtam, de persze én magam sem akartam elhinni. Mentem dolgozni, majd úgy 9 óra körül az egyik munkatársam jött szólni, h ma hajnalban az egyik munkatársunk meghalt, egyenlőre nem tisztázott körülmények között. Egy munkatársam megkérdezte, h hogy, meg mikor, azt mondta h nem sokkal négy óra után, de egyenlőre nem tud többet mondani. Később kiderült, h egy veszekedés következtében megölték. Tőlünk két utcányira lakott. Régen volt. Egyáltalán nem állt közel hozzám semmilyen szinten, nem is régen dolgoztunk együtt. Félelmetes és nagyon rossz érzés volt.

Másik: egy nagyon közeli rokonom, akit nagyon szerettem, súlyos beteg volt. Egy reggel fél 6-kor mintha áramütés ért volna, alvásból kiugrottam az ágyból és mondtam a férjemnek, h most halt meg! Ez tőlünk 200 km-re volt. A hozzátartozója ment reggel 7-kor látogatni,és mondta neki az orvos, h reggel fél 6-kor meghalt.

Azóta is volt már tragédia és haláleset, szerencsére nem éreztem meg, annyira nem, h mikor édesapám már nagy betegségében napok óta nem tudott magáról, és minden délután mentem hozzá, mikor meghalt akkor is útban voltam oda, nem éreztem semmit (a fájdalmon és tehetetlenségen kívül) s közben a férjemnek telefonáltak, h ne menjek, mert nemrég elment édesapám. Akkor még nem volt mobil, igy nem tudott utánam szólni. De nem éreztem meg. Szóval biztos van ilyen, sok, kisebb jelentőségű dologban már "bejött". Pl van egy család akivel gyakran szoktam találkozni és hónapok óta nem láttam, nem is szoktam rájuk gondolni. A hét elején eszembe jutott, h vajon mi lehet velük, és másnap reggel találkoztunk.

A tudomány ma már csak azért van, mert régen kitalálták, hogy legyen egy ilyen szó is

Ez a mondatod téged minősít, könnyebb hinni, mint tanulni, a gondolkodás fárasztó.

Mindegy, friss volt az élmény. Történt két dolog, s te összekapcsoltad. Ha egy poharat törtél volna össze épp akkor, azzal kapcsoltad volna össze.

A pszichológia mágikus gondolkodásnak nevezi ezt a jelenséget.

Akkor most én is leírom a történetemet.

2002. egy februári szombaton anyuval otthon ebédeltünk. Megettem a levest, Ő addig palacsintát sütött. 12:45-kor hirtelen ömleni kezdtek a könnyeim. Bementem a szobába lefeküdtem az ágyra. Az jutott eszembe, hogy mindjárt megszólal a telefon, mamám lesz a vonal másik végén, és azt fogja mondani, hogy papa meghalt. ..... fél perc múlva .... megszólalt a telefon ..... anya felvette .... és csak annyit kérdezett: Mikor? :(

Semmit nem szóltam, csak tovább sírtam.

Előzmény: Ezen a napon reggel elmentem a nagyszüleimhez. Mamám mondta, hogy papám sajnos nagyon nincs jól, az orvosok szerint pár hét maximum. Odaültem az ágyához. Csukva volt a szeme. Mondtam Neki, hogy nagyon szeretem. Erre kinyitotta, majd ismét lecsukta. Mint aki jelezné felém, hogy Ő is engem. Pár óra múlva hazamentem ebédelni..... :(

ó egyem a szivedet..)))

tudtam,hogy eztet is megmagyarázod..))

jó vagy te így nekünk.)

A szerelem is az öt érzéken alapul.

1. meglátni

2. mallani a hangját

3. megérinteni

4. érezni az illatát

5. megízlelni....

:)

szerintem pedig van hatodik érzék. Nem illuzió az, ha megérzed, hogy valaki meghal, és tényleg igy is lesz.Szaámodra teljesen ismeretlen emberről van szó, csak a rokonát ismered. Egyszer csak "eszedbe jut", hogy xy apukája meg fog halni, és 3 napon belül megtörténik. Nem tudsz az "apukáról" semmit, xy-nal is régen beszéltál már, de az apukájáról sose.

A tudomány ma már csak azért van, mert régen kitalálták, hogy legyen egy ilyen szó is

istenem Igsz..csak egyszer az életbe fogadnád el,hogy van valami..csak úgy..minden tudományos alátámasztás nélkül.

voltál már te pl.istenigazából szerelmes?érezted már a másikat,a másik minden rezdülését,anélkül,hogy veled lett volna?

érezted már,hogy ha beszéltek mit fog a másik mondani..érezted már pl,hogy ír neked a másik..úgy minden előzmény nélkül?

érezted már azt,hogy valami történni fog vele?vagy érzed,hogy milyen épp a kedve?vagy sorolhatnám..

ha nem..legyen hozzád kegyes az élet és csak egyszer tapasztald meg azt,ami létezik...

tiszta szívemből kívánom neked..mert amit mi már megtapasztaltunk,átéltünk..az maga a csoda...légy részese ennek.

ezek olyan érzések,amelyek nem igényelnek semmilyen magyarázatot..tudományosat meg pláne nem.

olyan,hogy illúzió nincsen...

szól hozzád a lelke..és Te ezt nem vagy hajlandó elfogadni...

de Te tulajdonképp azért vagy nekünk,hogy kötekedj...Neked ez a rendeltetésed Igsz.

szia..

én is megérzek dolgokat azokkal kapcsolatosan ,akiket szeretek..

de csak tényleg azokkal,akikkel teljesen lelki harmóniában,összhangban vagyok..

mindegy,hogy nincs velem,mellettem..érzem.