Hány éves korodban és hogyan ismerkedtél meg a férjeddel? (beszélgetés)

Szerintem se pánikolj ezen. Én 27 évesen ismertem meg a férjemet. 9 éve házasok vagyunk.

Sok ismerősöm van, akik később találnak párt maguknak. VAn olyan is aki 41 évesen még keresi a nagy őt és nekem ez nem fura. Sőt nagyon drukkolok neki, hogy sikerüljön egy normális embert találnia.

:DDD

Igy van.

32 evesen, kozos ismerosnel.

Az effele haverokra, akik ilyen megjegyzeseket tesznek, magasrol kell tojni, inkabb vard ki az igazit, mint hogy belemenj egy rossz hazassagba, csak mert egyesek szerint "kell". 25 evesen meg eszembe nem jutott volna szulni, es oszintenszolva hulyenek neztem, aki megtette. Nem vagyunk egyformak :)

27 évesen és láv.hun :)

2 hete és 2 napja a férjem 28 évesen.

Semmiképpen ne pánikolj ezen, részben mert egyáltalán nem maradtál le semmi fontosról, részben mert minél inkább rágörcsölsz annál kevésbé fog összejönni. Nem érdemes belemenni egy rossz kapcsolatba csak azért hogy legyen valami.

Persze, van akinek összejön hogy tizenévesen megismerkednek és boldogan élnek amíg meg nem halnak, de minden 2. házasság válással végződik... Érdemes inkább kivárni azt akivel tényleg el tudod képzelni a következő 60 évet, mint sürgetni a dolgot. Én vártam, 2x léptem ki úgy komoly kapcsolatból hogy csak rajtam múlt hogy lesz-e házasság belőle, pedig 1-2 évig jól elvoltunk, csak nem tudtam elképzelni hogy őt kelljen néznem egy életen át :) 32 éves "öreglány" voltam amikor a férjemmel találkoztam, 9 éves házassági évfordulónk lesz két nap múlva és azt mondom, megérte várni rá :) Ő sem volt fiatal, 36 éves volt amikor megismertem, és mindkettőnk részéről nagyon jó hogy nem a huszas éveink elején találkoztunk.

Házasságkötés után ez a menetrend:

"na és terveztek babát? mire vártok? " megszületik az első gyerek, kb. egynapos korában:" és kistestvért terveztek?"

Az ilyen Bözsinéniket kéne fejbeb..ni egy szívlapáttal.

Persze a szülők akkor boldogok, ha a gyerekük is, ugyanakkor vágynak az unok(ák)ra, hogy legyen értelme-folytatása az életüknek. Hiszen az ember múlandó és szinte az egyetlen, amit a jövőre hagyhat az a saját leszármazottja.

Nem a gyűrű a lényeg, hanem a jövő biztonsága.

Ha valaki nem érzi magát sohasem érettnek arra, hogy családot alapítson, akkor ő egy kivétel lesz. Mert az emberiség fennmaradása szempontjából mégiscsak csak fontos a család alapítása.

A mai társadalmi elvárások a fejlett országokban igencsak lecsökkentek a családalapítással kapcsolatban. Ezzel összhangban azonban egyre inkább probléma a társadalom elöregedése.

Szóval a normáknak azért van értelme...

valamit nagyon félreolvastál :) A személyiség kérdése az, h hagyom magam nyomás alatt belehajszolni olyan dologba, amit még nem akarok, vagy nem hagyom, ha kell lépek.

Van bki, aki eleve úgy tervez, h ennyi idősen akar majd szülni? Nő, biztosan nincs. De azért ezt a szerencse dolgot is hagyjuk már! Van azért a világon ép ész is, és végig tudom gondolni, h érett vagyok-e rá, aki mellettem van, annak/ attól akarok-e szülni, vagy csak magamnak,stb, stb. Mai világban a körülményekkel szembeni elvárást hamarabb be lehet lőni, amit a gyerekvállalással kapcsolatban hoz az ember, mint az életkort, h mikor fog szülni. Az akar az meg már eleve felejtős :)

Az személyiség kérdése lenne, hogy ki mikor alapít családot? Inkább a szerencsétől függ, nem? Vagy eleve úgy tervezted, hogy közel 40 évesen akarod majd megszülni első gyermekedet? Nem hiszem...

A szülők oldaláról is érthető a dolog. Akkor érezhetik biztonságban a gyermeküket, ha már áll mellette valaki más is, ha már sínen van az élete. Biztos Te is fogsz rá majd várni, hogy a gyermeked családot alapítson...

16 évesen,egy iskolába jártunk.

Engem ufónak néztek mikor 4 éve,24 évesen szültem,úgyhogy szerintem egyáltalán nem vagy elkésve.