Hajnali gondolatok (beszélgetős fórum)
Így legyen!
Pontosabban, így lesz!
Majd most? :-)
Hát akkor még mindig van igényed valami ilyesmire...
Állítólag sosem késő. Na és: soha ne mondd azt, hogy soha. Satöbbi. :-)
De szerintem nem érdemes egyszerre akarni minden addigi szisztémát "borítani". Egyszerre az általában sok, simán megfekszi az ember gyomrát már az is, ha belegondol. És megriad... Túl nagy falat.
Minden nap csak egy-egy "valamit" elrendezgetni, - az úgy több sikerrel kecsegtet. Akkor tulajdonképpen minden egyes napnak megvan a maga sikerélménye, de mégsem olyan megterhelő az átállás.
Tudatilag sem, meg effektíve sem.
Egyébként meg: ahogy gondolod, kedves Madár. :-)
A rend és a szervezettség.
Igényem mindig is volt rá de valahogy sosem tudtam tartósan megtartani.
Na de majd most!
Kíváncsifáncsinak lettem bélyegezve. :-)
És totál melléfogtam. :-)
Madár, köszönöm a meghívást, rém kedves vagy, de szerintem te is melléfogtál, - nem pont a saját kibírhatatlan kíváncsiságom miatt kérdezgettelek.
Hanem mert hátha segít, ha leírva sikerül a "dolgokat" tisztázni, a magad számára is.
Babits Mihály: Hunyt szemmel
Húnyt szemmel bérceken futunk s mindig csodára vágy szivünk: a legjobb, amit nem tudunk, a legszebb, amit nem hiszünk. Az álmok síkos gyöngyeit szorítsd, ki únod a valót: hímezz belőlük fázó lelkedre gyöngyös takarót.
Szeretettel Mindenkinek!
Evelinem!
Totál melléfogtál.
Az engedélyeztetési eljárásokat simán ki tudom kerülni, azzal semmi gondom nincs.
Akkor lenne vele gondom, ha a hagyományos csatornákon - nagy,- és kiskereskedelmi láncokon keresztül - akarnám forgalmazni.
Erről már rég letettem.
Egyébként erről nem egy bejegyzésemben is tettem már említést. (VAU és egyebek)
És ha kíváncsi vagy ezen "lélekölő" dolgokra, egy kávézással egybe kötööt fél órás dumcsipartival megoldhatjuk.
De ez személyes dolog és nem tartozik a nagyérdemű közönségre.
Van ezen az oldalon egy olyan funkció, hogy privát üzenetek! Ha annyira bökdösi valakinek az oldalát a kíváncsiság, ír a másiknak egy privit, és a megszólított válaszol a saját belátása szerint. De jogában áll akkor is megtartani magának a személyes dolgait!
Ha már szóba került, akkor igenis vannak olyan lelki gondok amelyeket nem lehet "csak úgy" letenni,és elfelejteni!
Nem vagyok. Szeretném, ha inkább barátként tekintenél rám.
De azt is szeretném, ha egyszer - legalább nagyvonalakban - körvonalaznád végre, hogy szerinted mi az az "iszonyat". :-)
Vagy mégiscsak nekem kell kitalálnom?
Akkor tippelek.
Ez a mai tippem:
Azt hitted, meg tudod oldani, hogy a szabályos, rettenetesen pénzigényes engedélyeztetési procedúra nélkül is forgalmazni tudd a termékeidet.
Mostanra már kb. látszódik, hogy ez nem fog menni.
Annyi idő, és annyi pénz, - nincs is a világon.
Talált? :-) Ha nem, akkor kérlek jelezd. Hátha találok még más tippet is. :-)
Aki Madárral azonos, vagy hasonló helyzetben él, az tegye fel a kezét... :-)))
Ez engem így kissé a süketek párbeszédére emlékeztet. Sajnálom.
Evelin kedves!
Én tudom, csak nem ezekre az oldalakra való, így nem is akarom részletezni mélyebben.
Ezeket a "rébuszokat" rajtad kívül azt hiszem többen is értik hisz ők is ilyenben - vagy hasonló helyzetben - élnek.
Ha bevallják, ha nem.
De nem is akarom, hogy bárki is kényszerítve érezze magát színvallásra ezzel kapcsolatban.
Biztos vagyok benne, ha tehetnének a kialakult helyzetük megváltoztatására, meg is tennék.
De ahogy én sem tudom ilyen egyszerűen kezelni ezeket a dolgokat, úgy mások sem.
Küzdök a megoldásért - hogy lehetőleg ne okozzak nagyobb fájdalmat másnak sem, de egyenlőre nincs a tarsolyomban a "bölcsek köve".
Szóval marad a rébuszokban beszélés és a jövő tervezgetése.
Nem sikerült megoldást találni. Ez megint egy rébusz, te nagyon szereted az ilyesmit.
Nem mondod ki, hogy mi az, amire nem tudod a választ.
Feladom. :-)
Nem találgatok. :-)
A mentális terhek - nem betegségre kell gondolni - amiket magamra raktam a magammal szembeni elvárásaim és azok teljesíthetetlen volta miatti önsajnálat.
Szóval saját magam tartom a szarban.
Sokszor elhatároztam, hogy megoldást találok erre, de itt csak a Gordiuszi csomó szindróma lehet megoldás.
Ettől meg irtózom.
Pedig nem lesz más út.
Minekután soha nem avattál be senkit sem, hogy mik azok a mentális terhek, amiket teszerinted neked el kell viselned, - nehéz erre mit mondani.
De én nem tudok egyetlen olyasfajta lelki teherről sem, amit kötelező lenne magunkban örökösen életben tartani, soha le nem tenni...
Nehéz fába vágtad a fejszédet, nem elég ez már önmagában is neked? :-)
Kellenek még valami örökös mentális terhek is?
Legalább azokat tedd már le.
Nem "kell" viselni semmi ilyesmit.
Rosszul tudod. :-)
Bocs, hogy nem válaszolok mindenkinek egyesével.
Alapvetően IGAZATOK VAN.
Cipelem ezeket a mentális terheket és ami túlcsordul - sé úgy érzem nem oly személyes jellegű, amik másokat esetleg zavarhatnak - hát azt kiadom magamból.
Nehéz, de ezt sajnos el kell viselnem.
Terveim megvannak, de sajnos a megvalósításuk sokkal, de sokkal nehezebb, mint ahogy azt gondoltam.
Ráadásul nem is a nehézséggel van a legtöbb bajom, hanem az idővel.
Mert az idő bizony könyörtelenül halad.
Még csak az sem jön be, hogy majd az idő megoldja...
Van amit igen, de bizony van, amit nem.