Ha megtehetnétek, ti fogadnátok örökbe gyermeket? (beszélgetős fórum)

Hasonló a helyzet sajnos.

Beszéltünk vele vagy vele maradok baba nélkül vagy megyek és keresek mást akitől lehet.

Én szeretem és vele maradok.Hiába lesz mástól gyerek ha nem azzal vagyok akit szeretek.

Tényleg, te mit csinálnál, ha neked lehetne gyereked, a párodnak meg nem? Ő meg eleve elutasítja az örökbefogadást, és a donort is?

Na ezek az igazán nehéz kérdések...

A donor baba sem elfogadható számomra de ha választani kellene örökbefogadás és spermium donor közt akkor a másodikat választanám.Igaz, hogy csak félig de az enyém a baba.

Párom tudom eleve egyikbe sem menne bele így én sem.Nyilván ha az ember párja is szeretné akkor más de így:(

Nem x éves korában kell megmondani.

Egy örökbefogadásban jártas gyerekpszichológus mondta egyszer és nagyon igaza volt: Az örökbfogadott gyereknek ugyanúgy kellene belenőnie az örökbefogadott "státuszába" mint hogy valaki fiú vagy lány. Ezt sem 3-4 évesen "Mondod meg" hanem úgy neveled hogy észrevétlenül egyre többet tud erről.

írtam már korábbn, de az én lányom pl. 22 hónaposan már kérdezett és már egészen sokmindennel tisztában volt a történetét tekintve, 2 év 2 hónapos volt amikor a hugom szült, kb. azóta azt is tudja, hogy nem mindenki úgy kerül a családjába ahogyan Ő. Szerintem ez így van rendjén, nem tudnám becsapni. Ráadásul a legjobb ha már iskolás kor előtt, de a kiskamasz kor előtt mindenképpen tisztában van a saját történetével.

Nem is mondta senki, hogy bűn. Az a jó, ha valaki ezzel tisztában van és még véletlenül sem jut eszébe hogy örökbe fogadjon, mert ilyen hozzáállással csak megnyomorítani lehetne szegény gyereket.

Az ÖRÖKBEfogadás attól az, hogy nincs különbség vér szerinti és örökbefogadott gyerek között, neki nem nevelőszülei, hanem szülei vannak ugyanúgy mint a tiédnek. Ha itt valami kínos lehet, az inkább egyes kívülállók ostoba és korlátolt hozzáállása.

Hasonlóság: nemcsak a genetikán múlik, gyerek és szülő között olyan összhang alakul ki hogy óhatatlanul kialakul valamilyen mértékű hasonlóság, és hacsak nem teljesen eltérő külső jegyeik vannak, általában ránézésre senkiről nem mondod meg, hogy örökbefogadott-e. Nálunk pl. szembetűnő a hasonlóság, lépten-nyomon ezt mondja mindenki. Semmiképp nem érint kínosan, sokszor nem is fedem fel a hátteret, csak jót mosolygok magamban. A másik, hogy sokszor a vér szerinti gyerek sem hasonlít rád, akkor ez is kínosan érintene? Pl. tiszta anyósod lenne, ettől úgy éreznéd, hogy semmi közöd hozzá???

Nálunk a testvérem, és én sem hasonlítunk egyik szülőnkre-sőt egymásra sem.

:)

A vérszerinti gyerekek sem feltétlenül a szülőkre hasonlítanak. Van akinél indigóval készülnek a gyerekek, máshol meg a család két külön ágára ütnek a tesók.

Az örökbefogadásnál durva lenne a "semmi közünk hozzá" illetve a "nem az apja, hanem nevelőapa". Az örökbefogadás lényege, hogy nem más nekünk, a lelkünkben, a szeretetünknek, mint egy saját gyártmány, egyetlen különbség, hogy a DNS-ünk nem egyezik. De az életünk, a sorsunk közös.

A lényeg a mindennapokban van, a közös életben, ettől lesz a MI gyerekünk és az IGAZI gyerekünk, nem pedig a vérvonaltól vagy a külső hasonlóságtól.

Sajnos olyan nincs, hogy ne tudja meg...majd egy "kedves" ismerős csak kikotyogná érettségi vacsinál vagy máskor.

A gyerek érzi hogy valami hazugság lengi körül. Szóval jobba ha tudja..aztán ezen túl is lehet lendülni.

Igen, volt egyszer egy nő aki kihordott a hasában (legalább megvan a felvilásogítás is), de én akartam a szívemmel, hogy te legyél. És lehet ezt mesésen elmondani, hogy mi a szívünkkel annyira akartunk, hogy más elhozott nekünk. Van ilyen mese is, hogy Fából faragott Péter, ahol nem lehetett gyereke a párnak, és apu elment fából faragott egy gyereket. Szóval ilyen szinten kell elmondani. Ezt ő felfogja, és majd utána teljesen természetes lesz. Persze így is lehet h egy serdülőkori hiszti során, mikor anyu nem engedi el bulizni, hogy " De te nem is vagy az anyám"." De ha jól , szeretve lett nevelve, akkor elszégyellni magát, és megy minden tovább.

De ha tini korában tudja meg, és ma már egy 10 éves lassan tini, akkor úgy érzi, elárulta őt a világ.

Minél előbb el kell mondani. Ha 3 éves, akkor úgy hogy megértse. Ha később tudja meg, akkor annál jobban úgy érzi hogy becsapták. Egy 10-12 éves gyerek már kezd serdülni, amúgy is elege van a világból, megkérdőjelezi a felnőttek igazságát, hát még ha akkor kell szembesülnie azzal, hogy a szülei nem is azok , akiknek hitte...

Tehát úgy gondolom, már az elejétől el kell mesélni mese-gyerek nyelven, hogy ki hogy és miként. Egy 3 éves és meg fogja érteni, és nem okoz neki akkort törést.

Sokan nem képesek másét nevelni és ez nem bűn.Meg sok embernek kínos is.Nekem az lenne ha mondanák de szép gyerek tiszta apja és nekem kéne magyarázkodnom, hogy nem nem az apja nevelő apja mert semmi közünk hozzá...

Vagy bemutatnám, hogy a fiam vagy a lányom azt nem is hasonlítana ránk.ÁÁ ez nagyon nehéz döntés ami egy életre szól.

Na meg az a gyerek x év után mikor elmondjuk neki, hogy reagálna rá mert nem tudnánk hazudni neki

Én szépen beszéltem veled...

Csak annyit írtam, hogy a partvonalról könnyen dumál bele bárki, és könnyen ítéli el a "rasszista" nem kellő mértékben elfogadó örökbefogadókat miközben ő maga még annyira sem elfogadó. A legtöbben leírjátok, nem lennétek képesek "más gyerekét" szeretni, felnevelni stb. de mástól elvárjátok hogy BÁRMILYEN gyereket képes legyen... kicsit visszás a dolog...