Ha meghal a magzat az anya meheben, miert kell az anyanak megszulnie? Nem lehet kimeletesebben kezelni a tragediat? (tudásbázis)

Lányok!

Olvaslak benneteket és levagyok döbbenve. Én is a könnyeimmel küzdök. Egyszerűen hallatlan és elképesztő!!! Hihetetlen!

Ilyenkor eszembe jut az a mondás, hogy: - " az embernél nagyobb állat nincs"

Kívánok én is minden ilyen szituációt és embertelenséget elszenvedni kényszerűlőnek, hogy az élet kárpotolja őket!

Köszönöm válaszod!

Olvastam, hogy min mentél keresztül, és sajnálom nagyon!

De gratulálok a kislányaidhoz, és erőt, egészséget a 4. bébikédhez!

Ma hívott fel a hugom, aki 12 hetes terhes, hogy nem él a baba. Nincs szívhangja, és a hüvelyi ultrahang közben elkezdett vérezni, s nem is állt el a vérzése. Még nem tud semmit, hogy mi lesz. Most délután megy a dokijához, akit nem tudott elérni telefonon, de remélem fogadja! Én annyira sajnálom, hogy szavakat nem tudok találni erre a tragédiára.

Azt szeretném kérdezni, hogy neki még kiveszik? És ezt hány napon belül kell?

Elolvastam az előző tragédiákat is! A szívem szakad meg azon, hogy mit kellett átélnetek! Rettenetesen sajnálok mindenkit!:(((

sajnálom:(

nálam is ez van.de a mellem még mindig nem ok,pedig beszedtem az összes gyógyszert:(

bezzeg a kisfiamnál nem volt tejem,most meg..

Elképedve és mérhetetlen nagy sajnálattal és szomorúsággal olvasom a fórumot,pityergek én is,veletek!

Azt kívánom,-amennyiben ez egyáltalán lehetséges-mindenkit százszorosanis kárpótoljon az élet az el szenvedett fájdalmakért,lelki sérülésekért!

végül megkaptad a boncolási jegyzőkönyvet?

Velem most májusban történt a dolog,4 napig hagyták bennem a halott babát mire 5.napon megműtöttek.(csak császárral szülhetek eü. okok)aztán úgy bántak velem mint egy kutíyával.és azóta sem kaptuk meg a boncolásit.És már nem tudom hova forduljak segítségért...

Szia

Nem is tudom mit lehet erre mondani. Én 26 hetes terhes voltam mikor 1998 dec.31-én reggel nem mozgott a kisfiam. Rohantam az orvoshoz, aki közölte hogy leállt a szívműködés, pakoljak össze, kórház és meg kell szülni. Életem első szülése.. A fogadott orvosomat felhívta, aki közölte, hogy ő Pestre megy szilveszterezni, nem jön be.

A kórházból még a ügyeletben lévő főorvos telefonált a dokimnak, hogy ott állok mellette beszél-e velem. De nem volt kedve, elrontani a szilveszteri hangulatát. 3 nap szenvedés, tágítgatás után indult be a szülés. Már a szülőágyon feküdtem, mikor egy altatóorvos bejött a mellettem lévő szobába érdeklődni, hogy kell-e esetleg altatni majd valakit, vagy mehet aludni. Mondták neki, hogy csak egy kismama van lent, mire ő fennhangon közölte, hogy rólam tud, de nálam nem élő gyermek várható. Azt hittem ott halok meg. Embertelen volt. Sajnos a 3 nap alatt az ügyeletes orvosok is cserélődtek és nem igazán foglalkoztak velem. Mikor a kicsi elindult kifelé, farral előre akadtak gondok. Gézzel kis infúziós üvegeket kötöttek a lábára hogy húzzák kifelé. ( még most is sírva fakadtam) Egyszóval ez volt a kínok kínja. Megnézni nem engedték, mert már eléggé csúnya volt, ezt mondták.

Eltemetni nem kellett, de harc folyt a kórházzal. Nem akarták kiadni a boncolási jegyzőkönyvet amihez én ragaszkodtam. Végül az igazgatóhoz fordultam.

Hosszú hónapokra magamba fordultam, nem bírtam terhesekre és kisbabákra nézni. Ráadásul ekkor még állami gondozott kisgyermekek között dolgoztam sokszor sírva. Az utcán azokat a szülőket akik húzták maguk után a kicsit vagy kiabáltak vele, szó szerint fel tudtam volna rúgni.

Azóta van 3 kislányom és most várjuk a 4. babát de kisfiam eddig nem lett. Szívem titkos vágya pedig most is az, hogy talán most lesz egy kisfiam.

Csak annyit tudok írni, hogy ne hagyd magad, nem a szülőnek kell a temetést elrendezni. Igaz az én szívemben mindíg fájó pont marad, hogy nem láthattam, nem érinthettem meg és nem tudom mi lett a kis testével. A halottvizsgálati bizonyítványon csak annyi szerepel hogy elhamvasztható.

Egy történet..

Nálunk a 18 hetes ultrahangnál találtak egy foltot a babának.Azt mondták semmi baj,majd elmúlik.Mi megilyedtünk,aggódtunk és kromoszóma vizsgálathoz ragaszkodtunk,amit a doktorurak nem ajánlottak,kicsit különcnek is néztek minket.Kiderült,nem volt felesleges.Klinefelter szindróma...azaz 47 xxy. Googléba lehet megnézni róla dolgokat.Mire az eredmény megjött,22 hetes volt a kicsi.Egy hét gyötrelem a döntésig,hogy ez nem lenne se neki se nekünk élet.23 hetesen el kellett vetetni fájó szívvel.Talán ebbe bele is törődtünk,másfél éves kislányunk vígasztalt.De.A zárójelentés felvételekor egy "nő" szociális munkás Kecskeméti kórházban bunkó módon szó szerint idézve azt mondta a 23 hetes magzatra,hogy vigyük innen el,mert a föld felett nem maradhat.Ezt szó szerint!!!!!De ha adunk neki,illetve egy ismerősének 50 ezer forintot,aki temetkezési vállalkozó,mindent elintéz úgy,hogy ott sem kell lennünk a temetésen.Előttünk hívta fel a kedves ismerősét,hogy mindjárt küld egy fiatal párt,ha van náluk pénz.Ez ma történt....Kecskeméten....Ilyet senki sem hallott,hogy egy 23 hetes kisbabát temetni kelljen,de legalábbis a szülőknek.Nem azért,de ha nem tudjuk mi lett vele és hol van temetve,akkor könnyebb lenne.Van valami vélemény,vagy segítség??Várjuk!

Kitartás!!!

Majd az idő enyhíti a fájdalmad, gondolom... nehéz tanácsot adni...próbáld elterelni a gondolataidat. Ha egészségileg rendbe jöttél, akkor egy időre temetkezz a munkába, talán az segít egy kicsit.

Köszi.

Amit írtál az még szörnyűbb:( ennyit a fejlett orvostudományról...:(

Bocsi, folyt köv. Szóval, szívből sajnálom, ami veled történt, nem is tudom, hogy lehet ilyen tragédiát feldolgozni. Kívánom, hogy amint lelkileg helyre jössz, hamarosan egészséges kisbabád születhessen!!!

A történetedről egy ismerősöm esete jutott eszembe, akivel sajnos még borzalmasabb dolog történt. Szintén a 26-28. hét körül az orvosok megszülesztették a gyermekét, súlyos fejlődési rendellenességre hivatkozva és mikor megszületett derült ki, hogy teljesen egészséges volt!!! Sajnos nem élte túl. :(

Atya Isten!

Elszörnyedve olvasom, ki min ment keresztül!

Nekem is volt egy vetélésem, 3 hétig volt bennem a baba meghalva, művi úton fejezték be a terhességet.........., DE HALOTT BABÁT MEGSZÜLNI, AZ TRAGÉDIA!!!!! Engem is sokkolt a hír, pedig akkor még parányi volt az embrió... és vártuk, akartuk!!!!!

Már eleve a tudat, hogy halott a magzat, sokkoló, nem hogy megszülni, anyakönyveztetni, temetni??????

Aki ezeken átesett, az nagyon erős Nő!! Őszintén sajnálom, akinek ebben része volt!

Sok erőt és kitartást kívánok mindenkinek!

Amikor vittek a műtőbe akkor mondták hogy anyakönyvezik-nem kérdezték akarom e- sőt a szülésznő megkérdezte hogy az Apuka bejön e a szülésre!! Pedig a kezében voltak a papírjaim amin rajta volt hogy a baba halott.

Holnap megyek a kórházba azt hiszem helyre kell tenni pár dolgot.

Fel a fejjel

Iszonyú erősek vagyunk, sokmindent kibírunk

Én iker lányaimat vesztettem el."Szerencse", úgymond, hogy sürgősségi, altatásban végzett császár volt, mert az egyikük még élt és bíztak a megmentésében.

Sajnos nem így lett.De úgy érzem jobb, hogy nem láttam őket és ,hogy ha már így kellett lennie, akkor egyikük sem maradt velünk.

Szerencsére azóta a legkisebb gyermekem is már betöltötte a 2,5 éves kort, akit ezek után szültem simán.