Győri Kaáli Intézet infók (beszélgetés)

Ket! Erre egyszerűen nem lehet mit írni.Pedig úgy örültem a sikerednek.Most meg minden szertefoszlott.

Légy erős!Nem tudom, hogy mit tennék helyedbe.:(

Rita! Így nem szabad hozzá állni.Igaz, ez egy rossz hónap legtöbbünk számára, de mindegyikünk csak előre néz.Bíznod kell, hogy igen is sikerülni fog elsőre.:)

Bóbita

Ma ismét olvastam a blogodat.... és bőgtem :(

Viszont annak nagyon örültem, hogy te is a lehető legjobbakat írtad dr.Busznyák Csabáról. Én hozzá járok, és az Ő "nem az asztal mögül beszélünk a beteggel" pozitív hozzáállása miatt jutottunk el 6 hónap alatt a Kaáliba és nem mennek el hónapjaink a felesleges probálkozásokra. Egy tündéri doki :)

Sziasztok,

Bóbitám, örülök hogy otthon vagy, de ami történt Veletek, arra nem találok szavakat. Bár személyesen nem ismerlek Benneteket, de úgy gondolom, ha lehet itt egyáltalán szerencséről beszélni, Nektek nagy szerencsétek, hogy egymásra találtatok. Leírás, hozzászólás alapján, Ricsi egy főnyeremény! :-) (de ezt úgyis tudod! :-))Biztos vagyok benne, hogy a felépülés is gyorsabban fog menni, hisz maximálisan támogatjátok egymást!! Tudom, sovány vigasz, hisz ez a május sokunknak nem hozott túl sok jót, de tényleg nézzünk előre, itt a nyár, teleszívjuk magunkat napfénnyel, sok vitaminnal, és 3 hónap elmúltával, nincs az a babuci, aki ne fészkelné be magát a jó kis nyálkahártyánkba!! :-) Pihenj sokat, vigyázz magadra! Puszillak Benneteket!

Az biztos, hogy kemeny. Mi most 3 lombik utan azon kezdtunk el gondolkodni, hogy vissza kell allitani az agyunkat a "majd jon a baba, ha akar" fazisba. Mert lombik ide vagy oda, megtesz az ember minden tole telhetot, de a megtapadas-terhesseg nem rajtunk mulik. Valahogy ugy kellene felfognunk az egeszet, mint anno a spontan ciklusokban, egy esely, egy probalkozas, amikor beteszik a piciket, de van meg utana uj honap, uj kezeles, ha nem sikerul. Baromi nehez, de most ezen dolgozunk, talan ez segit majd.

Rita, ne ugy induljatok el, hogy felsz, ilyesmit irt Zizike is anno. Gondoljatok arra, hogy elindultok a terhesseg, a babaitok fele vezeto uton (csak nem lehet tudni kinek milyen ut lesz). Es ez egy nagyon jo dolog, mert a vegen tuti gyermeketek lesz! :)

Sziasztok Lányok !

Ket, lehet már későn írom, de én is bemennék a helyedbe a kórházba... inkább nézzenek meg.

Bóbita

Igazán örülök, hogy már otthon lábadozol. Megy a nagy ölelés :)

Hát nem is tudom mit írjak... Bóbita és Ket esete alapján lehet hogy hülyén hangzik, de félek az egésztől...A párom beszélt a héten egyik kollégájával akik túl vannak idén egy sajna sikertelen lombikon, a srác mondta, hogy nem is annyira lelkileg (pár az sem leányálom) de lelkileg nagyon erősnek és keménynek kell lenni! Azt hiszem mire az első végére érünk nagyon sok lelki pofont fogok kapni a páromtól!!! Ami kell is mert nehéz lesz újra kezdeni . Nálunk Ő a higgattab és a megfontoltabb.

Puszi és hatalmas ölelés mindenkinek!!!

Jaj Istenem Ket, annyira sajnalom. Nem is tudom mit irjak.

Azert en megis mennek korhazba, ott nagyobb biztonsagban lennel, nem?

En nem tudom mi tortent most majusban, de nagyon remelem, hogy soha-soha tobbet nem lesz ilyen sorozat.

Sok-sok oleles!

Csajok, kösznöm, de ne reménykedjetek...

Kb. már egy tenyérnyi m.ny.h. távozott 5 részletben, és ömlik belőlem a vér.

Mire elérnék az uh.-ig addig nem is tudom mi lenne...

Nem tudom mit csináljak, bemenjek az ügyeletre?

Dől belőlem ... :(

Lányok mi van itt????

Ennyi szörnyűséget.Mikor én voltam 3 éve,akkor mindenkinek sikerült akinek velem egy napon volt a beülti!!!

Mindenkinek!Most meg...

Ez nem igaz!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Jajjj Ket!!!

Erre már nem lehet mit mondani.

Szörnyű lelkiállapotban lehetsz,annyira átérzem...

Holnap megyek uh-ra.Délre beszéltem meg a dokival....

Úgy sem tudnak segíteni. Feküdni meg itthon is tudok...

Várjál Picim! Kórházban azt mondták: Piros vért szeretjük, barnát nem! Hátha csak elmaradt menseses cucc!! Futás be a kórházba, hátha látnak vmit uh-n! Úristen, zsibbadnak a végtagjaim, ezt nem lehet ép ésszel kibírni...

Ket, annyira de annyira izgulok Értetek!!!!

Sziasztok!

Dől belőlem a vér, darabosan, szerintem elvetéltem...

Itt nem felejtunk el senkit es nagyon jo, hogy jottel! Jo olvasni, hogy fagyis picurkad van, erot ad ahhoz, hogy en is bizzak a mi juliusi FET-ben! :)

Eppen most irtam Ketnek, 7 napig ereztem, hogy kismami vagyok, elindulhatott valami, egyszeruen TUDTAM, hogy terhes vagyok. A 8. napon meg ugy ebredtem, hogy semmi, meg a hasam is mas volt... Na, meg a kaja dolgok, stb. De ennek vege sajnos.

Most en is szedem a gyogynovenyes cseppeket, fogom FEt alatt is, noi tornat kezdek ujra, minden nap eszek mezet. Remelem segit. Es en is annyira hiszem, hogy Gyorben mindenkinek lesz babaja, olyan jo, hogy jottel! Irj majd magatokrol, a kis pingvinrol maskor is! :)

Szia Bobita!

Nem tudtam jonni hamarabb, romantikazos napokat tartunk az urammal, regeneralodunk.

Eloszor is nagyon orulok, hogy otthon vagy es a lehetosegekhez kepest pozitiv vagy. EmmaDaninak abszolut igaza van, en nem mertem beirni, nehogy baj legyen, de igen, legalabb megtapadt, tudod, hogy lehet kozos babatok. Sajna mi meg idaig sem jutottunk el, ezert folyaatosan ott lebeg a fejunk felett, mi van, ha soha...

Es bar igy vegzodott a dolog, azert az nagy erot ad, hogy elsore megkapaszkodott, csak tul izgaga volt a draga. Ez mozgasson titeket elore, hogy ott lesz a megoldas, a baba(i)tok, csak ugyesebben kell nekik helyezkedni!

Gyogyulgass, figyeljetek egymasra nagyon es gyaszoljatok meg a picurt, ahogy a lelketeknek jol esik.

Drága Agnesung! Megkérnénk, ne sérts meg minket olyan feltételezéssel, hogy esetleg nem emlékszünk Rád! Nagyon jó, hogy jöttél újra, mind az épp program előtt állóknak, mind az utána levőknek (akár jól, akár rosszul végződött), nagy szükségünk van a Te és a hozzád hasonlók pozitív példáira. Titeket olvasva vágunk bele, állunk talpra és lendülünk bele újra, Belőled és a többi babásból merítjük igazán az erőt!

A legjobbakat kívánom Nektek ott külföldön, nagyon igyekszünk utánatok! Sok puszi Nektek és nézz be hozzánk gyakran, szívesen fogadjuk a tapasztalatodat! :)

Sziasztok, hat teljesen magamba zuhantam az olvasottak utan! Ez a sok szornyuseg borzaszto!

Gratulalni akartam sisnek mert a tunetei alapjan ugy nezett ki hogy kismami es tessek...Bobita szegny rola ne is beszeljunk.Lanyok nem biztos hogy emlekeztek ram nekem volt hat sikertelen lombikom es 7-re lett fagyibabas transzfer. Ma vagyok eppen 12 hetes bizzatok a fagyibebiben mert erosek tudnak am lenni. Nekem a ferjem lelete csapnivalo volt eppen csak egy hasznalhato katonat talaltak. Es a stimu mindig annyira legyengitett hogy minden bajom lett kandida depi stb. De az utolso lombik utan osszeszedtem magam tisztitokura joga cickafarktea aztan palastfu friss mehpempo 1-2 honapig es a kis pingvinem megkapaszkodott szertnem hogy mihamarabb elerjetek ezt a pillanatot amikor naprol napra kerekedik a hasatok! Millio puszi mindenkinek es fel a fejjel a szomorusag befejezve es csak pozitiv gondolatok es emlekezzetek ra monibakos mondta hogy Gyorben mindenkinek lesz babaja!

Bóbita! Nagyon örülök, hogy otthon vagy.A legnagyobb örömöm az, hogy pozitívan nézel a jövő elé.Elfeledni tényleg nem lehet a történteket, mert én 2 év után sem tudom.(Pedig engem az ismerőseim erős csajnak mondanak)Az idő múlásával egyre enyhül a fájdalom,de azért a szívedben mindig ott marad.

Hidd el, hamar elrepül a 3 hónap és bízzunk, hogy legközelebb mindenképp sikerülni fog.Idén te is , én is és a többiek is csatlakozunk Kethez , Ibolyához( valakit még azt hiszem kihagytam)a Kismamikhoz!!!:)

Nagyon köszi EmmaDani!

A "tuti kis ápolóm" egy igazi kincs, s bár elég életrevalónak és talpraesettnek gondolom magam, jelenleg elvesznék nélküle... Vannak időszakok, mikor teljesen átlagos vagyok, aztán egyik pillanatról a másikra elkezdek zokogni, hol csendben, hol hangosan. Azt hiszem kell még idő jócskán, míg ez csillapodik, elmúlni talán sosem fog. Az pedig végképp biztos, hogy Kismálnánkat sosem fogjuk elfelejteni.. Reméljük az elkövetkező 3 hónap elegendő lesz a történtek bizonyos szintű feldolgozására és már most azon gondolkodom, milyen módszerek segítségével vértezzem fel magam a következő terhesség esetén rámtörő pánikroham ellen. Nem akarok már a köv. punkció alkalmával attól rettegni, hogy újra megismétlődhet ez a rémálom. Pedig sajnos megismétlődhetne, de nem velünk! Ezt már eldöntöttem, hogy soha többé nem akarom átélni ezt a borzalmat és nem is fogom! A következő lombiknak még erősebben, még felkészültebben és még határozottabban fogunk nekimenni és akkor már minden rendben lesz. Muszáj, hogy így legyen! Csak addig még el kell tudnunk engedni a kis Csöppünket..

A délután folyamán többször leültem, hogy írjak Neked de a kis lázadóim folyton a nyakamon csüngtek.

Először is nagyon örülök, hogy már otthon is vagy, gondolom a tuti kis ápolód ott serénykedik körülötted.

A helyzetedbe képzeltem egy kicsit magam,s rájöttem, hogy én is ilyen optimista lennék mint te mégpedig azért, mert Neked elsőre sikerült, még ha nem is jó helyen tapadt meg, de beágyazódott az embrió. A legtöbbünknek ez csak a 2. 3. 4. 5. 6....stb alkalomra sikerül, és sajnos olyan is van akinek soha az életben nem lesz kétcsíkosa.

Ha lelkileg készen álltok majd folytassátok, biztos hogy sikerülni foga következő (is).

A második mondatod fanyar humorán egyszerre sírtam és nevettem,olyan Bóbitás. Millió puszi