Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Gyermekednek mit mesélsz a halálról? fórum

Gyermekednek mit mesélsz a halálról? (beszélgetős fórum)

2012. nov. 9. 13:52
de a halál az persze teljesen más. ott tényleg meg kell mondani hogy nincs többé. szerintem... csak nem könnyű persze...
2012. nov. 9. 13:46
én pedig tuti "hülyítem" az enyémet :). már alig várom hogy lássam a kis arcán hogy menynire izgatottan várja a télapót vagy épp a jézuskát. én is hittem benne kiskoromba és tök jó úgymond varázsa volt az egésznek, és nem bánom hogy elhitették velem. úgy érzem ettől nem lettem defektes :). de ezzel senki nevelési módszerét NEM szólom le ez az én személyes véleményem. na de nagyon elkanyarodtunk a témától...
13. 5146e98818 (válaszként erre: 12. - Crochet)
2012. nov. 5. 16:47

Sosem hülyítettem télapóval, nyuszival, jézuskával, túl értelmes volt hozzá. :)

Inkább kapott egy nyulat.

12. crochet (válaszként erre: 11. - 5146e98818)
2012. nov. 3. 23:15
szerintem félre értettél, a fiam tudja mi az a halál, tudja mit jelent ha valaki meghal, hogy nincs többé velünk, ... de mi ezt mellé tettük hogy fent van most a csillagokban, és onnan figyel, lehet a szemedben hülyeség, de gondolom ha van gyereked akkor a hósvét, mikulás, karácsony létezik, vagy ezt is elmondod neki, hoyg ne legyen később lelkibeteg?
11. 5146e98818 (válaszként erre: 10. - Crochet)
2012. nov. 3. 18:59

Az nem számít hogy ez nem igaz?

Miért kell a gyereknek hazudni? Az ilyenek miatt lesz később lelkibeteg felnőtt.


Sok felnőtt sem tud szembenézni a halál gondolatával, ezt sajnos nem tanítják sehol.

2012. nov. 3. 09:57
sziasztok,hát a fiam még csak 4 éves, de meghalt a két kiscicája, nem tudtam hogy magyarázuk el neki, elmondtam neki hoyg meghaltak, de nem fáj semmi, s jó helyen vannak, persze mindig megkérdezte hol vannak, mert este beszélni akar velük, vagy integetni, épp aznap volt szép az ég, látszodtak a csillagok, s meg a hold, s mondtam hogy ott fent vannak, s vigyázznak ránk, azóta ez nem is baj, egy ismerősünk meghalt, s megértette, nincs már veünk, fentről figyel minket, ennyi :)
9. 9d7907a17a (válaszként erre: 8. - 9d7907a17a)
2012. nov. 3. 09:55
Ja és a lényeg. Nem kellett mesélni semmit, mert a kórházba is bejártam, nem volt titok, hogy meg fog halni.
2012. nov. 3. 09:54
Anno imádott nagyapám halálakor, elvittek a temetésre, öt éves voltam. Édesanyám mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne, akkor is vitt magával amikor ment megnézni nagyapámat, mielőtt lezárták a kopórsót. A néni aki az ajtóban állt, azt mondta neki, hogy szerinte nem kellene bevinnie engem. Édesanya azt hitte, hogy azért mert nagyapámat esetleg megcsúfította a kínlódás (gyomorrákja volt). Így nem vitt be, utólag elmondta, hogy már bánja, ahogy én is, mert nagyapám olyan volt mintha csak aludna. Édesanya önkéntelenül nyúlt, hogy megsimogassa, de megfogták a kezét, hogy nem szabad. Láttam, ahogy leengedik a koporsót, majd eltemetik, virágokat raknak rá, végig ott voltunk. Sírt az édesanyám, a nagynéném, a nagymamám, de egyikük sem úgy, hogy az számomra ijesztő legyen. Szerintem már az addig eltelt hónapokban felkészültek rá. Ma is hiányzik nagyapám, de soha nem volt gondom belőle. Ha kimegyek a temetőbe (ritkán mert nem így emlékezem), természetes, hogy megsimogatom a fejkövet, hiszen ez maradt az egyetlen fizikális kapcsolatom.
7. 5146e98818 (válaszként erre: 1. - 17f9a9b1c4)
2012. nov. 2. 22:01
Elmondom az igazat: megszűnünk létezni. Ez semmivel nem félelmetesebb.
2012. nov. 2. 10:32

Szerintem meg kell őket ismertetni a halállal.

És a temetés egy szertartás ami segít feldolgozni a halált.

Hány ember van aki azért nem tudja feldolgozni egy szerette halálát, mert még el sem tudta illően temetni? Mert például eltűnt, vagy nem került elő a holttest.

Nem szabad nagyon félteni a gyerekeket a haláltól. Ez egy természetes dolog. Nem kell túl misztifikálni.

Persze, akkor igazán természetes, ha egy idős ember hal meg. De sajnos más is történik.

Ha meghal pl. egy idős rokon, akkor szerintem igenis el kell vinni őket a temetésre. Miért lenne az gond, hogy látják a sok sírást? Igen, az embereknek fáj, ha valaki elmegy. Ne féltsük őket az érzelmektől.

2012. nov. 2. 09:36
Szia! Saját tapasztalatom nincs, de anyu mesélte, hogy anno mikor a testvérük meghalt, a mama kivitte őket a temetésre, és mikor leengedték a koporsót, oda vitte őket a sírhoz is. Szerencsére nem lett anyumnak sem semmi lelki gondja emiatt. Olvastam is hogy ez jó megoldás de csak akkor ha a szülő tudja magát tartani annyira hogy ne essen össze a sírástól magyarán megmondva. Én nem tudom mit tennék hasonló helyzetbe...
2012. nov. 2. 09:34

Megtaláltam...


Gyermek gyász

Gyermekek egyéni gyászfeldolgozása


Gyermek gyász 150 évvel ezelőtt még úgy tekintettek a gyermekekre, mintha kicsiny felnőttek lennének. Azt gondolták, hogy a világot ugyanúgy látják, mint a felnőttek, és a halállal kapcsolatban is ugyanazt élik át, mint a felnőttek.


A jelenlegi tapasztalataink azonban mást mutatnak. Úgy tűnik, hogy a gyermekekben kevésbé tudatosul a halál, s látszólag kevésbé viselik meg őket a veszteségek. A gyász feldolgozása azonban hosszabb ideig tart náluk, és szakaszosan, újult erővel, vissza-visszatér a veszteség érzése. Ilyenkor a hiányérzet és a szomorúság újra és újra rájuk tör, hogy a gyászt mindig az életkorának megfelelő szellemi és lelki szinten éljék meg.


A gyermeki lélek védekezik a túl erős és fájdalmas érzések ellen, s mivel nincsenek megfelelő szavaik a fájdalomra, félelemre, kétségbe esésre, a viselkedésükkel, a játékaikban, rajzaikban fejezik ki az érzéseiket. Játékukban szökőár történik, házak és autók gyulladnak ki és égnek le, meghal a krokodil, hegyomlás és pusztítás várható.

A gyermek és a gyász


A különböző korú gyermekek különböző szinteken élik meg a halál tényét. Polcz Alaine szerint már a hat hónapos gyermek is érzékeli-megéli a gyászt. Kevesebbet mozog, romlik az étvágya, keveset és nyugtalanul alszik, gyakran felsír.


A totyogó csecsemők érzékelik, de nem értik a halált, a gyászt. Nincs halálfogalmuk, így nincs halálfélelmük sem. Csak az anya vagy a környezetükben élő, számukra fontos felnőttek szomorúsága, félelme és kétségbeesése ragad át rájuk. Saját félelmük a szeparációs félelem, a legnagyobb szorongást az anyától való távollét, az anyától való elszakadás váltja ki náluk. Az elhunyt hiányát azonban ők is érzik, gyakran visszautasítják az ételt, kedvetlenek és visszahúzódók, a szeretetteljes törődést is elutasítják.


A halál fogalma 4 éves korban jelenik meg és lassan alakul ki a gyermekben (Gessel). Az óvodás korú gyermek túl kicsi még ahhoz, hogy felfogja: a halál végleges, úgy képzeli, hogy a halál egy hosszú ideig tartó álom, amiből egyszer majd felébred, aki meghalt. Várják a visszatérést, s mivel ez nem következik be, dühösek lesznek. Tudati szinten a gyermek elfogadja a halál tényét, de érzelmileg nem képes a veszteség elfogadására.


Arra is hajlamosak, hogy felelősnek érezzék magukat, s mivel jellemző rájuk a mágikus gondolkodás, gyakran úgy érzik, hogy a halál, az életből való eltűnés az ő ártó gondolataiknak a következménye. A mágikus gondolkodás a gyermek számára a halált visszafordíthatóvá teszi, az óvodás korú gyermek a legszörnyűbb dolgokat is képes semmivé tenni a gondolataiban.


A felnőtteket omnipotensnek (mindenhatónak, korlátlan hatalmúnak) látják, és nem értik, miért sírnak és szomorúak, miért nem varázsolják vissza az eredeti állapotot.


4 éves kisfiú így vigasztalta a síró kislányt, akibe szerelmes volt: Ne sírj, majd szólok az apukámnak, és visszahozza a nagymamádat a temetőből. – Akkor jó. – volt a válasz, és a kislány vidáman szaladt játszani.


A gyermekek hangulata ebben a korban könnyen és gyorsan változik.


Igen gyakori az is, hogy súlyos bűntudatot éreznek a hozzátartozó halála miatt, mert meg vannak győződve, hogy a rosszaságukkal idézték elő a bajt. Azt gondolják, hogy a haragjukkal megbetegíthetnek, vagy meg is ölhetnek másokat.


Sokat kérdeznek, tudni szeretnék, hogy mi történik a halottal, mit csinál nap közben, hogyan eszik, hogyan iszik, jár-e a WC-re, álmodik-e?


6 éves kor környékén kezdik felfogni a gyerekek, hogy a halál ténye visszafordíthatatlan. Úgy tudják, hogy a halál csak az öregeket fenyegeti, de nincsenek tisztában az idő múlásával, ezért gyakran félnek attól, hogy a szüleik hirtelen megöregszenek és meghalnak. Amikor szüleik halála már felmerül a félelmeik között, a saját haláluk még teljes képtelenségnek tűnik a számukra, s mint elfogadhatatlan történést, elutasítják.


A kisiskolások már megértik, hogy bizonyos betegségek gyógyíthatatlanok, és halállal végződnek. Ők már akkor is sokat foglalkoznak a halál gondolatával, ha nem halt meg senkijük. Félnek a haláltól, de abban bíznak, hogy az csak öreg és beteg emberekkel fordulhat elő, velük vagy a szeretteikkel nem.


Sokat gondolkodnak azon, hogy mi történik a testtel, a tudattal, a lélekkel.


Nyolc-kilenc éves kor körül a halál fogalmát kiterjesztik minden élőlényre, így önmagukra is. Megjelenik a halálfélelem, megélik a saját haláluk lehetőségét.


A gyászoló kisiskolással előfordulhat, hogy nem akar iskolába menni, nem figyel az órákon, a tanulmányi eredménye romlik.


Lehet, hogy agresszívvé válik, vagy aggódni kezd a saját egészsége miatt, és mindenféle betegségeket beképzel magáról. Különösen a fiúk magatartására lehet jellemző az agresszív rombolás. Van, aki tombol, van, aki visszahúzódóvá válik, és magányos lesz, mások erősen a felnőttekbe kapaszkodnak.


A felső tagozatos gyermekek elfogadják, hogy az élet múlandó, és a halál nem büntetés. Már tudják, hogy egyszer mindannyian meghalunk. Reális, gyakorlati kérdéseket tesznek fel a halállal kapcsolatban, elképzelik, milyen lehet, amikor a test életfunkciói leállnak.


A serdülők gyásza a felnőttekéhez hasonlóan zajlik. Visszahúzódnak a világtól, és egymásban keresnek vigaszt. Érzéseik és viselkedésük már nagyobb összhangban van, tudnak sírni, és meg tudják fogalmazni a fájdalmas érzéseiket. A kamaszok azonban sokkal érzékenyebbek a felnőtteknél, a halál nagyobb kockázatot jelent a számukra. Az erősen szorongó, depresszióra, vagy deviáns viselkedésre hajlamos serdülők különösen nagy érzelmi támogatást igényelnek.


A gyermekek normál gyászmunkája sokkal több ideig tart, mint a felnőtteké. Külföldi kutatások, és saját kutatásaim is azt igazolták, hogy a gyermekek gyász feldolgozása 2 évnél is tovább tart, és periodikusan történik. A gyermekben szakaszosan újra és újra támad, fokozatosan csökkenő erővel a veszteség fájdalma, szorongása.


A gyermek és a gyász

Gyermekek egyéni gyászfeldolgozása


A gyermekek életkoruknál, fejlődési sajátosságaiknál, vagy megváltozott lelkiállapotuknál fogva gyakran nem képesek szavakkal elmondani, hogy mit éreznek, ezért nem képesek segítséget kérni akkor sem, ha szenvednek. Mi felnőttek azt mondjuk: nyomott a hangulatom, szorongok, nyugtalan vagyok, de a gyermekeinktől ilyen szavakat a legritkábban hallunk. Nem képesek a bennük lévő érzéseket szavakkal kifejezni. Más módon üzennek nekünk: kevesebbet beszélnek, kevesebbet nevetnek, kevesebbet játszanak, romlik a tanulmányi eredményük, vagy agresszívek lesznek, rongálnak, rombolnak, éjszaka gyakran felébrednek, félnek a sötéttől, az árnyékoktól, a szörnyektől.


A Világjáték remek diagnosztikai és terápiás eszköz, mely segít abban, hogy belelássunk a gyermek lelkébe. Megmutatja azokat a gondolatokat, amelyeket a gyermekünk nem tud megosztani velünk. Pedig szeretné elmondani, ami fáj, de nem képes rá. Ezért közvetítő eszközként használjuk a Világjátékot, a rajzokat, és szükség szerint más gyermek teszteket.


A Világjáték úgy működik, mint egy tolmács. Érthetővé teszi a gyermek kimondhatatlan belső gondolatait, érzéseit, félelmeit, szorongásait.


Részlet egy elemzésből:


A gyermek, aki a ezt a világot építette, az édesanyját veszítette el.«A gyermek, aki a ezt a világot építette, az édesanyját veszítette el. A hétköznapokban nyugodt, csendes, kedves, okos, jó tanuló, igazi jó gyermek.


Magányosságot, egyedüllétet, elszigetelődést mutat a „világa”. Rendkívül erős a bizonytalanság érzése, megmutatkozik a fokozott biztonságkeresése, védtelennek érzi magát. Játéka tele van bajjal, természeti csapással, meneküléssel. Depressziós jegyei vannak, az angyalokhoz közel szeretne lakni, halálvágya van. Fél a betegségtől, és fél attól, hogy a többi családtagját is elveszítheti. Jelen van a rejtett agresszió, mely bármelyik pillanatban kitörhet. A világa mindenütt szomorú, örömtelen. Tele van lemondással, veszélyérzettel, s miközben az építményéről mesél, megfogalmazza, hogy a ház (az otthon jelképe) megég és romos lesz, és nem lehet ujjá építeni, és nem lehet újat venni sem. A gyermek a szimbólumok nyelvén tökéletesen kifejezi, hogy milyen módon éli meg az édesanyja elvesztését, akit nem tudtak meggyógyítani, és nem lehet több édesanyja sem. Megértette a halál véglegességét, de elfogadni nem képes azt.»


Fél évvel később…


Részlet az elemzésből:


«A gyermek magányossága, elszigetelődése sokat csökkent. Világának közepén ugyan még káosz uralkodik, de benépesedett és mozgásban van. Az előző világ építésénél a középpontban az édesanya és a betegség állt. Most a középponti kérdés a saját védelme. Eltűnt a halálvágy, hidakat épít, kapcsolatokat keres. Azt mondja, egy nagy bajtól fél. De elkezdett ismét bízni a felnőttekben, mert így fogalmaz: „Itt mindent figyelnek, és semmi baj nem lehet. Ha valami elromlana, meg tudják javítani.”


Még mindig veszélyes a számára a világ, de már nem tehetetlen elszenvedője a történéseknek, a dermedtség után lassan fordul az élet felé, közvetlen családtagjaiban kezd ismét megbízni. Még mindig nagyon erős a szorongása, tele van félelemmel, nagy az igénye a védelemre, de elkezdődött a gyász feldolgozása.»

Mi történik a találkozáskor, hogyan zajlik a vizsgálat?


Először a szülővel ismerkedünk meg, és azokkal az eseményekkel, amelyek a gyermek jelenlegi állapotát okozták.


A következő lépésben megismerkedünk a gyermekkel, és elkezdünk játszani a Világjátékkal. A gyermeknek nem teszünk fel kérdést direkt módon a halálról, csak akkor beszélünk erről, ha a gyermek önmaga említi azt.


Szükség esetén más teszteket is használunk.

Világteszt


A Világjáték, vagy Világteszt a legátfogóbb játékdiagnosztikai és terápiás módszer.A Világjáték, vagy Világteszt a legátfogóbb játékdiagnosztikai és terápiás módszer. Korosztályra való tekintet nélkül használható, a gyermekben lévő feszültségek és problémák megelevenednek, láthatóvá válnak az építés és a játék közben.


A világteszt jól használható információkat ad az intelligencianívótól kezdve a személyiségstruktúráig, s megmutatja a gyermek félelmeit, vágyait, konfliktusait, s az esetleges traumáit, lehetőséget ad a gyermeki lélek kulcskérdéseinek megválaszolására.


A dolgok mögé kell néznünk, és meglátni a nem kézenfekvő dolgokat is, ezt segíti a gyermekkel való beszélgetés a felépített világról. A gyermek a világának bemutatása közben önmagát mutatja be.

Rajztesztek


RajztesztekA rajz a rajzoló gyermek érzelmi, pszichés állapotának tükre, vizuális fogalmakat jelenít meg. A rajzteszt egyszerű feladatokat tartalmaz, kis változtatással olyanokat, amelyeket a gyermekek maguktól is szívesen rajzolnak. A gyermek élményei képi elemekké formálódnak, s ezeket a gyermek a formák és a színek segítségével könnyebben képes megjeleníteni.


A gyermekek belső világa őszinte, ártatlan, ösztönös világ, gyermekeink a rajzaikon keresztül beszélnek nekünk, de mi gyakran nem értjük meg őket.


„Remekművemet megmutattam a fölnőtteknek, és megkérdeztem nem félnek-e tőle.


- Miért kellene félnem egy kalaptól? - válaszolták.


Az én rajzom azonban nem kalapot ábrázolt. Óriáskígyót ábrázolt, amint épp egy elefántot emészt. Erre lerajzoltam az óriáskígyót belülről is, hogy a fölnőttek megérthessék, miről van szó. Mert nekik mindig mindent meg kell magyarázni.(…) Ha olyannal találkoztam, aki kicsit értelmesebbnek látszott, kipróbáltam rajta az 1. számú rajzomat, mert azt mindig magamnál tartottam. Meg akartam tudni, valóban megérti-e a dolgokat. De a válasz mindig így hangzott:


- Ez egy kalap.


Erre aztán nem beszéltem neki se óriáskígyóról, se őserdőkről, se csillagokról. Alkalmazkodtam hozzá. Bridzsről beszéltem neki, meg golfról meg politikáról és nyakkendőkről. Az illető felnőtt pedig nagyon örült neki, hogy ilyen okos emberrel került ismeretségbe.”


Antoine de Saint-Exupéry


10 éves koruk után egyre kevesebbet rajzolnak a gyermekek, a rajzok kommunikációs értéke csökkenni kezd, idővel a tudatosság elfedi a rajzok őszinteségét, s az akarat irányítja a gyermeki kezet. Ebben az időszakban a gyermek verbális kifejezőképessége nagyot fejlődik, és egyre inkább képessé válik az érzései, gondolatai szóbeli kifejezésére.

C.A.T teszt (Children Apperception Test)


Children Apperception TestA C.A.T teszt (Children Apperception Test) képei a gyermeket körülvevő világ egy-egy szituációját ábrázolják, s a gyermek ezeket a többjelentésű helyzeteket a korábbi élményei alapján értelmezi. Támpontokat kaphatunk ahhoz, hogy megismerjük a gyermek viselkedését irányító érzéseket, történéseket. A gyermek reakciói mögött zajló belső folyamatok jutnak kifejezésre.


Elsősorban 3-10 éves gyermekek vizsgálatára alkalmas, de értékes adatokat nyújthat 13-14 éves korban is.


A teszt vizsgálja az agresszivitást, a testvér-féltékenységet, szorongásokat, a gyermek családi elhelyezkedését, a regressziót.


A teszt vagy tesztek elemzése után a szülő képet kap arról, hogy a gyermek mit érez, mit gondol, hol vannak elakadásai, vannak-e szorongásai, ezek mire irányulnak, mekkora trauma érte a gyermeket. Részletes, személyre szabott tanácsokat kap, hogyan tud segíteni a gyermekének, miben kérje az iskola, óvoda, a tágabb család, vagy a baráti környezet segítségét.


A legtöbb családban ez elegendő ahhoz, hogy a gyermek fel tudja dolgozni a gyász, a veszteség élményét.


Mindenkinek javasoljuk, hogy fél év múlva újra készüljön egy teszt-sorozat, amely megmutatja, hol tart a gyermek a gyász munkában, és mire van aktuálisan szüksége.

2012. nov. 2. 09:34
szerintem kell beszélni róla persze az ő szintünkön hisz létező dolog ami sajnos körül vesz minek így őket is
2012. nov. 2. 09:31
Van a naplómban egy tudományos cikk, hogyan beszélju:nk a gyermekeknek a halálról... Keresd meg nyugodtan.
2012. nov. 2. 09:28

Sziasztok!

Van kettő lányom, 9 és 6 évesek, én sajnos kímélem ettől a témától őket, mert anno gyerekkoromban voltam nagyi halálos ágyán, sok temetésen stb...egyik sem volt jó élmény, inkább ijesztő és félelmetes!

Nagyobbik lányom nagyon lelkis amúgy is!

Még temetésre nem vittem őket, és ha kérdeznek én azt szoktam mesélni, ha majd meghalok, elmegyek a mennyországba a felhők fölé és onnan fogok rájuk vigyázni.

Nem tudom, ez jó megoldás-e, de kíváncsi lennék ki hogy áll ehhez a témához a gyerekeivel?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2021, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook