Gyámügy - láthatás (beszélgetés)

Nem mentesíteni akarom! A reagálása arra is vonatkoztatható, hogy nem hisz neked. Talán okkal, de lehet ok nélkül is.

Én ilyenkor azt írnám, hogy beteg, de ha úgy gondolod meglátogathatod. Miért tiltanám el? Egy beteg gyereket is meg lehet látogatni a szülőnek.

Nem írhatom ilyenkor, hogy elmarad a láthatás, neki kell eldöntenie. Nem is csodálom, hogy felkapta a vizet, de szerintem Te is számítottál rá.

Csak a hivatalból kirendelt pszichológust fogadják el, de a bíróra nem kötelező érvényű a véleménye.

Nem hiába mondják sokan, hogy egymással jussanak dűlőre a szülők, mert sok felesleges procedúrának teszik ki magukat és a gyereket.

Pszichológushoz inkább azért vigyük, hogy fel tudja dolgozni azokat az eseményeket, amik őt érik szülei válása miatt.

Ilyenkor az apa vessen magára és viselje a következményeit. Sajnos ebben ti is részesültök. :(

A vitát, a veszekedést sokszor egy szó is kiválthatja és elindítja.

Lehet, hogy nem lehet helyrehozni, de akkor végigkísér ez az állapot.

Ha egy apa "harcol" a gyerekéért, meg is kapja, ha nincs törvényi akadálya. Az, hogy közel tud kerülni a gyerekhez, már nem olyan biztos.

Elsősorban tőle függ, de az anya hozzáállása sokat javíthat, vagy ronthat is egy kisebb gyermek esetében.

Szinte lehetetlen egy olyan emberrel semlegesnek mutatkoznunk, aki sérelmeket őriz, utál bennünket, a családunkkal együtt, míg ő is tele van hibával.

Indokolt esetben azt kell elérni, hogy a kívülálló (gyám,bíró) ne mindkettő hibájának rója fel az előtte kialakult vitát, mert megmarad a középutas megoldásnál.

El tudom képzelni. :(

De a gyereknek sokat tudnál segíteni.

Ha felnő, helyére tudja tenni a dolgokat és ha netalán az apját szeretné, attól téged nem kevésbé fog szeretni.

Amikor kialakul az apás-anyás típus, sokkal elnézőbbek a gyerekek, mint adott esetben a másik szülő.

ha nem erzed ugy, hogy az apjaval veszelyben lenne, akkor szerintem ne csinalj semmit. ez inkabb rolad szol, a te elvalasodrol a gyerektol, meg ha kis idore is, ami nehez

nem biztos, hogy az apja elni fog a lehetoseggel, de ha igen, az inkabb pozitiv dolog. barmennyire rossz a ti kettotok viszonya, ne foszd meg az apjatol. meg azzal is, akit szeret (nagyszulo peldaul) lehetnek problemak, mert sir a kicsi az anyja utan, ezek termeszetes reakciok. a bolcsibe, oviba szoktatas is sokszor nehez

ne aggodj elore. ha az apja nem bir majd vele (neki is nehez lehet, ha a gyerek sirna, rosszul erezne magat), akkor ugyis kozos nevezore fogtok jutni, hogyan lehetnenek es mennyit egyutt. de lehet, hogy jol kijonnek majd, jo programokat csinal. ha apja akar lenni, akkor hagyd, hogy az legyen

Szerintem, ha egy apa kéthetente bejár a családsegítőbe, hogy láthassa a gyerekét, az inkább elismerésre méltó.

Az, hogy még nem mer a gyerek vele menni az is természetes. Esetleg, ha együtt mennétek, segítenél a gyereknek is.

Nem biztos, hogy minden apától elvárható, hogy bensőséges kapcsolata legyen a kisgyerekével, akit ritkán lát, ilyen-olyan okból kifolyólag. Sőt még egy anyától sem.

Az apai felelősség kialakulása függ az egymás iránti negatív érzelmektől is. Mennyire vonható be, vagy vonjuk be a gyerek mindennapi életébe, vagy teherként nehezedik ránk a kapcsolat elviselése. Egy különélő szülő nem tud mit kezdeni egy síró csecsemővel, vagy akár egy kisgyermekkel. Még nem számon kérhető rajta a bensőséges kapcsolat. Később már igen, de ezt ő maga is tudja.

Szerintem taszítjuk egymást és csak akkor kommunikálunk, ha nagyon muszáj. Ez pedig bármelyik fél esetében nem kedvez a szülői magatartásnak sem.

Elhiszem, hogy nagyon nyugtalanít a helyzet. Elsősorban az apával beszéld meg a fokozatosságot.

Mielőtt az az idő következik, hogy több időre elviheti, már előtte szoktatni kell pár órára, fél délutánra stb. Nem értem, hogy ez miért nem lépésben történik. Ezt nem szabályozza a papír.

A gyerek lehet, hogy csak a jelenlétedben sír és később az apja meg tudja vigasztalni.

Ilyen minimális kapcsolat esetében egy ekkora gyereknél nem ritka a sírás és ezzel az apának meg kell tudni birkóznia, de ahhoz lehetőséget kell kapnia.

Az a 20-25 perc az apának is kényelmetlen, de inkább dicséretére válik, hogy mindennek ellenére látogatja a gyermekét. Gondolom, nem a te bosszantásodra látogat.

Érzelmileg neheztelsz az édesapára, de attól még ő az apuka. A gyereknek pedig az jó, ha mindkét szülő szereti, sőt a többi családtag is.

Természetes, hogy ez egy új helyzet és nehezen fogod megélni, de el kell tudnod viselni, mert különben tönkremész. Nemcsak most szakadsz el a gyerektől, hanem egész élete folyamán. Egy kicsivel mindig kevesebb jut belőle.

A Gyámhatóság akkor jöhet szóba, ha nem tudtok megegyezni, de az már rossz kezdet a gyerek számára is.

Köszönöm, hogy ezt leírtad.

Éppen ezektől szeretném megkímélni a gyereket. Sajnos sem tartja sokszor magát dolgokhoz. Megbeszélt időpont előtt 1 órával szól, hogy mégse jön, rosszabbik esetben 2 nappal utána ír egy emailt, hogy bocs....

A "csakazértis" itt is megvan. Amikor 3-4 hétig elő sem kerül, meg sem kérdezi mi van a gyerekkel akkor minden oké gondolom részéről, de utána egyszer ír, hogy jönne, épp azon a szombaton esküvőre mentünk. Kiakadt, fenyegetözőtt, hogy de az ő jogai..... Pedig minden "hülyeségébe belemegyek".

Elvileg szombatonként van a láthatás,féléve kérte, hogy inkább keddenként legyen. Belementem, hogy ne balhézzunk, de azóta is, hol hétfőn akar jönni,hogy szerdán, hol ekkor hol akkor... Elmaradott láthatást soha nem pótol...

Csak vélemény, ha megengeded:

Ha eddig sem jött minden héten, és eddig sem maradt a megengedett 2 órát, akkor annyira nem szorgoskodik ő a gyerek nevelésében.

Könnyen lehet, hogy simán jó neki eza rendszer, ha ugyanígy marad. Lehet, még örülni is fog, ha felveted neki, hogy nyugodtan jöjjön hzzátok, nem kell elvinnie a gyereket

Sziasztok!

Tapasztalatokra lennék kíváncsi, nem véleményekre...

Az ex férjem lelépett amikor 5 hónapos terhes voltam, válásnál a bírósági ítélet szerint a gyereket 3 éves korától elviheti minden második hétvégére (ünnepek, nyári szünet stb...). A fiam november végén lesz 3 éves.

A láthatás első 3 évben úgy volt meghatározva,hogy minden szombaton 3 és 5 óra között nálunk van a láthatás.

Kb 3 hetente jött átlagban 20-25 percet töltött itt. A gyerek a mai napig sír ha kettesben marad vele a szobában.

Félek mi lesz ha elviszi, mit gondolhat egy 3 éves gyerek, miért kell 3 napot egy számára idegennel töltenie. Mit fog gondolni rólam,hogy "odaadom" egy idegennek.

Nagyszülőknél sem akar aludni, sőt itthon is csak a saját ágyában, még a hálószobába sem akar átjönni.

Megszakad érte a szivem ha belegondolok mit kéne "túlélnie".

Arra gondoltam bemegyek a gyámügyre és megpróbálom elintézni, hogy még egy darabig maradhasson ez a felállás, hogy nálunk látogatja.

Van ilyenre mód, lehetőség szerintetek?