Gondolnál rá, hogy felnőttként visszavágj a szüleidnek? (beszélgetős fórum)

'Felületes lennék?

Ha azért, mert lelkizek egy arctalannal, aki csak vádaskodik, hát legyek.'

A felületest arra értettem, hogy leírta mi a fájdalma.

Látod, van akinek a kötelező valaminek a tanulása, vagy a sport a lélekölő, van akinek az, hogy hülyére verték, és van aki csupán nem kapta meg a 55. babáját.

És nem szándékoztalak megbántani azzal, hogy leírtam, hogy lemertem írni, amennyit akart az életéből.

Lehet ilyenkor olyan lelkiállapotban van az illető, hogy ami az agyában kavarok emlék, azt úgy gondolja más is megérti ennyiből.

Bár én nagyon megértem amit leírt, egy állandó feszültségben lehetett a FI. sosem tudhatta mikor tör ki a vulkán és mi miatt.

Pedig mindenki maga dönti el, hogy akar és fog élni.

Aki nem megy szembe azzal, amit nem tart helyesnek, az úgy döntött.

Ebben sosem fogunk egyet érteni, ettől függetlenül kedvellek. :)

Nem vagyunk egyformák. Nem mindenkinek adatik meg, hogy ki tudjon lépni.

A napokban hallottam egy sztorit, hogy 2 kis cigánygyerek a villamoson beszélgetett valaki háta mögött. Azt mesélte a másiknak, hogy az apja azt akarja, hogy lopjon, de ő nem akarja, de mindig megveri.

Ez a kissrác, nem biztos, hogy ki tud majd emelkedni, mert a körülmények rákényszerítik a lopásra, mert az gyereket még nem büntetik, a szülő már lehet börtönbe mehetne. De, a gyerek is, ha elkövet x bűncselekményt, betölti a ikszedik évét, már Tökölön is találhatja magát, ahol nem a jó példát fogja tanulni.

Olyan sok dolog határozza meg egy gyerek életét, hogy kategórikusan nem lehet kijelenteni, hogy csakis ő döntheti el, milyen a felnőtt élete.

Hidd el, bele se gondol, miről beszélsz.

Itt ma nem ez a lényeg...

" Miért fontosabb nekem az ő "boldogságuk", mint nekik volt az enyém, mikor gyerek voltam?"

Talán mert jobb ember vagy náluk.

Ha a sérelmekre gondolsz, mindig fájni fognak. Egészen életed végéig. De egy intelligens embert nem hajt a bosszúvágy. Gyermek korunkban dühből megfogalmazódik bennünk hogy visszaadjuk, akár sokszorosan is, had tudják meg ők is milyen szenvedni. De az idő múlásával elcsendesedik az ember. Talán mert rájön, ha bántja a szüleit, attól nem fogja jobban érezni majd magát. Hidd el, tudom miről beszélek. :)

És ezen mit tudok változtatni?

Lépjen tovább.

Millió gyerek nőtt és nő fel ilyen alapokkal, és válnak teljesen más emberré.

Nem mindenki a kapott példát viszi tovább.

Orvos Tóth Noémi: Örökölt sors

Mindenki életére van benne fejezet

Felületes lennék?

Ha azért, mert lelkizek egy arctalannal, aki csak vádaskodik, hát legyek.

Magasról letojom, ki minek tart.

Aki ismer, az meg más kategória.

Ps. : Carpe Diem! 🌞🥂🦄😍🍧

Mindenkinek van lehetősége változtatni, kilépni a sz@rból.

Aki nem teszi meg, az megmarad föcskölődési szintem. Hiszen mindennek MÁS AZ OKA....

Nagyon felületesek vagytok ma.

Leírta.

"Az életem az ő viszályukról szólt, örökös vita, alkohol, verekedés. Mindennek úgy kellett lennie, ahogy anyám kigondolta, különben mindenkivel üvöltözött. A legkisebb dolgokban sem lehetett semmi másképp. Apámmal emiatt sokszor ölre mentek, repkedtek tárgyak, pofonok. Apám engem fizikálisan nem bántott, de az anyámnál előfordult ez is."

Nem hasonlítom az életem. Mondjuk azt, nem szép és nem könnyű volt. VOLT.

A múltam az életem része, de nem fogok senkit okolni.

Felnőttem.

Sokan csak felnőtt kórúak lettek.

Ezt miért Nekem írtad?

Igen, könnyű most élni. Sokan észre se veszik, hogy nagyon jó életet élnek.

"Utálom ezt a "nehéz gyerekkor" védekezést. Minden második elítélt erre hivatkozik.:(((((("

Mert ebben lehet igazság is. Vannak olyan körülmények, amikor a gyereket csak nyűgnek találják, szülték, mert kellett a munkája, ezekből lehetett még, lett helyesebben értékes ember, de gondolj bele, hány gyerek születik azért, hogy a szülei munka nélkül megéljenek. A gyerek egy eszköz a silány, csapnivaló életükben, és ez amikor még társul azzal is, hogy a környezetében nincs egy ember aki szeresse, aki átölelje, aki példát mutasson neki, na azok bizony tényleg lehetnek ilyenek.

Ha van egy családtag, egy pedagógus, pap, vagy bárki, aki a gyerekkel foglalkozik , ha keveset is, az ki tud emelkedni, de akibe mindenki csak belerúg nehéz lehet.

Van egy önéletrajzi könyv. A címe: Senki fia. Ha nem jön az életében egy tanár, akkor talán ő is a börtönben végezte volna, 14 évesen még olvasni sem tudott, így meg egy tiszteletreméltó művelt, iskolázott ember lett.

Mert még nem agyalta ki.

Ah, FI fórum, szombat....

Egy ma van, és egy holnap.

Mindenki azt érdemli, amit vetett.

Annyit mesélhetnék, akár könyvet írhatnék, sok embernek fele elég lett volna.

De elmúlt. Mindketten meghaltak, ami történt, azt megváltoztatni nem lehet. De kihozni belőle a legjobbat, hogy milyenek NEM akartunk lenni, szerintem sikerült. Úgy látom, neked is. Tedd azt, amit lelkiismereted diktál. Nem baj, ha nem áll arányban a kapottakkal. Amitől "jobban alszol" :)

Nekem a dednagyapam huzasi tették az egyik nagyot gondoskodóva; a másik fiatalon kellett, hogy felnojon, a másik"idealis" körülmények közt nőtt fel, csak a nagyneninel, akinek nem jött össze a gyerek.

A fel családot lepasszoltak.nag volt a ház, eltértek

"Bagoert" eladták a frissen kiparcellazott helyeket, de nem volt pénz rá.

Én nem láttam apám sírni, csak akkor, amikor az elcseszett gyerekkoromrol beszéltünk.

Polokol volt a szüleimnek is, de megcsinálták.

Téged nem szeretnek?

Én nem tudok senkit bántani ezért. Én amikor kérdéses az identitás folyton uvoltest hallottam. Pedig elég okoss jól képzett, jól nevelt szüleim vannak. Eltereltem az öcsém figyelmét. Aztán egyszer meguntam.igy lesznek az elcseszett gyerekek.

A nagyanyám elvesztette az az apját egy bombázásban, az anyja a kórházban volt. 14evesen karokat metszett, hogy pénzt küldjön a kisebb tesoknak, hogy egyenek.

Tudom, hogy a gőz (!)mozdonyok a kemény mellé kell menni, mert ott tudsz kapaszkodni; és a dednagyapam csalt a cipovax-szal, mert 8 gyereket kellett etetnie.

Annyira könnyű dolgunk van!

Nincs eltolva az életem, nem kell ilyet sugallnod a lelkes áldozathibáztatásban. Nem írtam ilyet, mivel megteremtettem a magam boldogságát. A szüleimmel való kapcsolatom van eltolva.

Ki a hibás egy eltolt gyermekkorért, ha nem a szülő? Tán a gyerek?! Érdekes vélemény.

Igen, ebben a cipőben járok.

Én is ilyen voltam mint te. Aztán minél jobban szerettem, kimutattam, anyám annál jobban bántott. Az utóbbi időben már kommunikálni sem tudtam vele, nemrég jutottunk el arra a szintre, hogy megszakadt a kapcsolatunk. Azóta alig van este, hogy ne sírva aludjak el.

Tanácsot sajnos nem tudok adni, de a bosszú sosem jutott eszembe. Én is sokáig sajnáltam... de a szándékos bántásra, megalázásra nincs mentség.

Sajnállak, hogy zenére kényszerítettek és emiatt borzasztó sanyarú gyerekkorod volt.

Utálatod a védekezést, de láthatóan fingod sincs, milyen lehet egy-egy gyerek élete a falak mögött. Szerencsédet becsüld, ne másokat kritizálj és általánosíts, akikről semmit sem tudsz!

Te beteg vagy, nem is kicsit.

Ha lenne elég eszed, akkor tudnád, hogy ők csak arra voltak akkor képesek.

Te se vagy nagyobb tudatszinten.

Én zene tagozatos voltam.

Én nem tudom, kinek a beteg ötlete volt, de én kaptam két hangszert, mert mindegyiken ügyes voltam.

Aztán meg ha hibapont volt az ötösnél, vagy nem ötös, mit rontottak el, bezzeg a nővéred..

Nem rossz emberek a szüleim, csak fel kellett noniuk szülőként. 4 gyerekkel.

Mindent megadtak a 4 gyereknek.