Boldogtalanságra nevelő anyák - felnőttként mit teszel? (beszélgetős fórum)
En igen 1979 irtunk , amikor fel is jelentettem a tanart aki hozza mert nyulni a lanyomhoz.
Utana mar nem volt problema mert egyszer es mindenkora elhagytuk az aktualis orszagot. Ma gyerekeim nem hogy nem beszik az orszag nyelvet de nem is kivanjak megaltogatni. Többiek mar egy jobb rendszerben latak meg a nap vilagot . Hol ilyen szakmai vissza eles lehetetlen lenne barmiröl is lenne szo . Tul nagy a respekt plusz a tudatlansag arrol hogy mik is a emberi jogok egy ugy nevezett civilizalt tarsadalomban .En szemelyesen nem toleraltam hasonlo megnyilvanyulast sem a gyerekimmel szemben sem velem szemben . Igy lettem diszidencsnek es a jo eg tudja minek belyegezve de erre en meghivtam az akori " komcsi uralom lovagjait "
Akkor lehetne ebben objektíven ítélkezni, ha Te is ugyanazon átmennél, és jobban csinálnád. De mivel ez lehetetlen, ezért csak azt tudom mondani, hogy gondolj bele, hogy te mit szólnál, ha életed végén vagdosnák a fejedhez a dolgokat.
Mindazzal együtt mondom azt, hogy tényleg tudnak a szülők nagyon gázul viselkedni.
Felnőtt fejjel túl kell lépni rajta, ha kell szakember segítségével. És akkor kerülnek helyére a dolgok.
Engem sose ütött meg az anyám. Se az apám. Elmúltam 30, de arra emlékszem, hogy amikor egy másik felnőtt akart felpofozni (családtag), mert szerinte "megérdemeltem", a szüleim kiálltak értem. Pedig az se tegnap volt, igaz, még "csak" 3 x-en vagyok túl.
Felénk nem volt divat, és nem tudom megérteni a mai napig.
Anyam ugy nevezett ertelmisegi reteghez tartozott de semiben nem tert el a hasonlo jellemtelen erövel vissza elö szulöktöl . Egy alma volt hogy rajtam keresztul elje meg ami szamara nem volt adatva - haboru miatt. Utött az egesz gyerek korom borzalom volr , ma mar nagyi vagyok , kis gyerek falkamra soha nem emeltem kezettes ö mar ezt igy viszik tovabb unokak mar nem ismerik a mi az a gyerek bantalmazas. Nem ert anno anyam semit evvel csak azt hogy en magam törvenyszeki döntesel nagykorusitottam magam.Kellet egy IQ fele teszt es anyagi garancia mivel gymibe jartam. Baratom ki sokal idösebb volt töllemkesöbb a parom lett ezt ertem megtette . !6 eves voltam mar a sajat lakasomban eltem , jogositvany es egy nyugodt harmonikus fiatalsag vart ram. Amikor megszulettek a gyerekek nem engedtem anyam a közelukbe , az ö " vonata " mar elment ....
Az iskolai bantalmazas egy kulön tema lenne de csak annyit ; en kikertem magam es kesöbb elkaptam a kezet a rossz viselkedesi bizonyitvanyra meghivtam , csak anyit tehetek amit en rekomendaltam .......
Csunya aljas vissza eles mind tanar mind hivatali szemely az en szememben egy duppla 0 aki bantalmaza a gyereket .
Engem nem vert, csak passzív agresszíót alkalmazott velem szemben. Apámat verte, aztán a következő két pasiját. Nem mondom, hogy nem szeretett, csak nem a nekem megfelelő módon fejezte ki és a következő pillanatban már bántott engem, vagy az aktuális pasast. Mintha valami bipoláris, vagy borderline lenne. Egyébként lehet, hogy az, nem tudom.
Most kompenzál ezerrel, de nekem ez nem kell, nem kell az ajándék, nem kell a pénz, mert már elcseszte az életem, nagy erőfeszítésembe került normális emberi kapcsolatokat alakítani. Senki sincs mellette már, senki nem bírta sokáig. Most már öreg, egyedül van, kellenék neki. De ő nem kell nekem, mert megmérgezi az életem a mondataival.
Igazatok van, a társadalmi normák és a gyermeki lelkiismeret az, amivel küzdök. De nekem kell eldöntenem, hogy mi a jó nekem és a többit teljesen félre kell tenni, mert ez az én életem, nem másé.
Az ilyen típusú válaszreakciót felénk terelésnek hívják, nem is a legnagyvonalúbb fajtából, hiszen a célját mindenféle megalapozottságot nélkülözve a „beszélgető partner” megnyilvánulása értelmetlenségének hangsúlyozásával éri el, nem saját jogon.
Tudod mit, igazat adok neked, nem volt túl ízléses tőlem ilyen késői órában kérdőre vonni egy megkérdőjelezhetetlen párhuzamot, ezt tényleg nehéz lenne nem kötözködésként értelmezni, ígérem legközelebb ilyen helyzetben csendben hallgatni fogok, és a kötekedési hajlandóságomat máshol vezetem le. Mondjuk egy vasárnap hajnali kocsmai verekedésben, ahogy szoktam...:)))
Anyámék 3 éves koromban váltak el,úgy 6 éves korom óta iszik anyu. Egyedül nevelt kettőnket,dolgozott,ivott,vert. Sokszor lekvárfőző fakanállal verte hurkásra a seggünk meg a combunkat. Hmm,felálltam mikor végzet,a szemébe néztem,és ennyit mondtam: Remélem,élvezted! Mivel jó csontos a seggünk,gyakran eltört a fakanál, de vett újat,direk erre a célra. Később egy üveggyapot sodronyt használt. Én minden alkalommal ugyanazt mondtam. Ez 10 évig ment így,majd megismerte a műfaterom és terhes lett. Költözés,kistesó,minden szép és jó lett-amíg 6 hónapos nem lett a hugom. Anyám zugivó lett. A mi szobánkban dugdosta a vodkát,így gyakran éjjel esett-kelt,h igyon egy kortyot. Aztán elköltözött a nővérem,anyám melóhelyet váltott,és italt is:sör. Napi 6-8 üveg. 17 évesen jöttem el, azóta a legjobb barátnőm is lett. Na,inni nem járunk össze,de minden nap beszélünk,hetente 1-2 tali biztos van. A fiaimnak még sütit is süt!!! Engem kompenzál,és nekem ez így jó! Nyilván sosem fogják a fiaim megtudni,milyen volt a mama,mert velük teljesen más! Amúgy meg igazából nem lettem lelki sérűlt a gyerekkori verések,veszekedések miatt.
Bár sosem emlegetjük,1 dolgot bánok: egyszer,mikor 9 voltam,besokalltam,és egyet ütöttem. Anyám elesett,a feje beszorúlt a szekrény alá,a szomszéd segítette ki. De igazam volt,ezt fenntartom, de...mégis az anyám...
Te már csak tudod!
De legyen így! ;)
Te komolyan erre következtetsz, vagy ennyire kötözködni akarsz? :D
Ez a "vasárnap hajnali alkoholmámoros szórakozóhelyi adok-kapok" nagyon budspenceresen hangzott :)))
Igazad van es nagyon jo dolog hogy a nehezsegek ellenere ilyen tisztan latod a dolgokat es nem tartozol azok koze, akik minden aron el akarjak felejteni a nehezsegeket. Igy leszel mas, jobb annal amit te kaptal.
Bar en magam nem voltam fizikai terrornak kiteve, de a lelkibol sokat kaptam. En sem szeretek rola beszelni, de neha kell es tenyleg ugy erzem, hogy ez altal tobbet tudok adni a kislanyomnak. A rosszbol kiszurom a jot - gondolom a legtobben ezt tesszuk. :) En nem probalom megerteni a szuleimet. A leheto legnagyobb tavolsagot tartom es igy vagyok boldog. Apammal minden kapcsolatom megszakadt mara. Ez azert erdekes, mert a valasuk utan anyukam nevelt, igy vele tobb konfliktusom volt. Es megis mindig jobban haragudtam apamra. Talan mert apas voltam es sosem torodott velem. Az en szuleim mindig rajtam es a testveremen keresztul probaltak egymast bantani. Ez volt az eletceljuk meg a valasuk utan 10 evvel is. Mindent bevetettek. Ha azt kellene elemezni, hogyan lehet gyerekeket tonkretenni erzelmi zsarolasokkal es hazudozassal, azt hiszem az en szuleimrol tokeletes mintat lehetne hozza venni. :)))
Én is írtam erről.
Le is baltáztak rendesen.