Ez meg mi? Pánikbetegség? (tudásbázis)

Ha Hajlamos vagy a Hipochondriára,akkor tényleg inkább ne olvasgass orvosi cikkeket a betegségedről.Sokkal jobb,ha inkább itt olvasgatod a többieket,mert itt olyat tudhatsz meg,amit más már megélt ezzel a betegséggel kapcsolatban.Az orvosi cikkek tele vannak feltételezésekkel,lehetséges tünetekkel,de nem azt jeleenti,hogy az összes mind ki jön rajtad.Ha a gyógyszerek mellékelt tájékoztatóját komolyan venném,még egy szem C vitamint is meggondolnám,hogy bevegyek-e? Ott kötelesek felsorolni,hogy mit válthat ki egy gyógyszer,de szerencsére az ott leírtak csak nagyon kevés százaléka történik meg ténylegesen.Inkább csak figyelmeztetés,hogy ha olyan valamit észleslsz,akkor ne ijedj meg,nem egy új betegség,hanem a gyógyszer mellékhatása.

A koromat csak azért írtam,mert persze,hogy egy idősebb embernek sem mindegy,hogy éli meg a hátra levő életét,csak azért írtam,hogy érezzétek,nektek könnyebb,mert már a betegéségetek elején ott állnak melletetek a sorstársak,csak bátran fell kell vállalni a problémákat.Sajnos mikor én beteg lettem nem volt még intertnet(még mobil telefon sem) így eléggé egyedül kellett feldolgoznom mindent.Így,hogy sok betegséget meg tudok osztani másokkal is,sokat tudok tanulni másoktól,de át is tudok adni sokat az általam átéltekből.

csibefasírt: Látod,itt már mennyien vagyunk akik átéltük és tűléljük.Ha félsz,vagy valamiben bizonytalan vagy,elő a klavit és írj.A Hoxa egy szenzációs portál,már sok elkeseredett embert kihúzott a bajból,csak azzal,hogy van nekünk.

Mindenkinek további szép délutánt kívánok.Anyukáknak Boldog Anyák napját.

Igen egy időben és is olvasgattam, mert én azt hittem elmúlik pár hét alatt....de még ez a kicsit több mint egy év is kevés szerintem.

Én már nem is merek semmit olvasni, mert akkor esetleg beképzelem magam. No múltkor a skizofréniáról olvastam....de abba is hagytam:).

Ja, és mivel félek a betegségektől, tőlem aztán orvos is kérhet tanácsot, szinte mindenre válaszolok. Mondjuk ez a bajom már csökkent, kevesebbet gondolok arra, hogy milesz ha rámsüt a nap, vagy tüsszent valaki....vagy pusztán ha egy ajtókilincset megfogok.

Hát itt a portálon is szégyellten....de igen ha beszélgetünk, nemcsak önmagunknak hanem másoknak is tudunk segíteni, és ez is nagyon fontos!

ó ez nem semmi sörténet, ööö megkönnyeztem....:(

harcolnunk kell ellene, mindegy hogy fiatal vagy idős valaki....

Igen egy ideig én is bírom....és elvagyok jól. aztán bumm, havonta legalább egyszer, lehet korai lenne még a gyógyszerekről leszoknom, de én nem akarom szedni őket.....de hát ez rajtam is múlik.

Igen itthon először azt hitték meghalok, aztán, hogy csak megjátszom a rosszulléteket, vagy hát nem láttak még ilyet. Én sem.

Ma már tudom, hogy ha a szivem a torkomban dobog akkor itt a pánik....vérnyomást mérek, és fura módon a legjobb értéket kapom, na akkor indul a harc, hogy akkor sem lesz rossz napom.

Ja, és itt mejegyzem, hogy attól ha valaki pánikos nem bolond....mert én egyszer ezt megkaptam megjegyzésnek! Na, aztán szégyelltem bevallani bárhol.....de már kit érdekel........

Amitől én félek az egy dolog a halál....és ennek tudom mi az oka....még mindig az hogy a nagyim meghalt, aki velünk élt.

Én túlzottan törődök mindenkivel....vagy óvok itthon mindenkit, hogy rendesen felöltözzenek, meg ne fázzanak, tudom is én:).

És igen nagyon félek még mindig a betegségektől, habár ez már csökkent....egy tüsszentés miatt nem szaladok világgá, régen simán megtettem.

De ez a betegséges sztori is oda nyúlik vissza, hogy a nagyim agyhártyagyulladásban halt meg....és igen nem titok ebbe belebetegedtem.....és valószínűleg ez az ami rámtört kicsit több mint egy éve.....

juj tök jó volt kibeszélni magam:))))))))))

Mintha egy az egyben magamat olvasnám.Azta.....

most jobb hogy olvasok ilyesmit.....eddig be sem nézetm hoxán ilyen pánikos fórumba, de jó.....

azt hiszem segít ez nekem!

Nálam 1 éve állípították meg a pánikbetegséget!

ami úgy kezdődött, hogy a sürgősségin kötöttem ki, hogy infarktusom van, lótúrót.....semmi bajom nem volt. Ma már nem szívesen emlékszem erre vissza.

Rettenet volt, úgy érztem meghaltam....és láttam magamat kívülről és a szüleimet ahogy sírnak fölöttem....nem maradt más mint hogy elvittek dokihoz, azóta gyógyszerezek. De szertnék minél előbb leszokni, és már dokihoz is ritkábban járok.

Próbálok küzdeni ellne, és igen egy a lényeg elfoglalni magam.

Azt hiszem Te tényleg nem vagy pánikolós, hiszen ha csak "ennyiből állna".

Tudjátok, én szégyelltem beszélni egy ideig arról. hogy pánikbeteg vagyok, és gyógyszert is szedek, de már nem érdekel. Minden nap megharcolok a pánikommal, és győzök, és a győzelem erősebbé tesz, de van hogy nem sikerül.....

Fura egy betegség ez, de a harc nem áll le:).

Nem olvastam még mindenkit el...de látom, hogy gyógyszert ne.....

De ez az egész rémség olyan hirtelen tör rá az emberre.....

Tudom mi a különbség a kettő között. Sajnos én is pszichiáternél kezdtem, ebből lett 10 év gyógyszerfüggés :S

Aztán találtam egy szuper pszichológust, akivel 1,5 év alatt sikerült rendeznem a dolgaimat. A beidegződések még nem tűntek el teljesen, de ma már nem okoz gondot játszóházba vinni a gyerekeket :)

Köszi. Igazából engem nem zavar a tömeg, bár a második rosszullét koncerten fogott le. Mostmár inkább a halálfélelem az, ami kísért. Hogy beteg leszek, meghalok, ilyesmi. A férjem szerint nagyon erősek a gondolataim, más dolgok kapcsán bizonyosodott be, az előérzeteim mindig bejönnek, és az esetek nagy többségében úgy zárulnak, hogy én megmondtam.

Ezért mondta azt a férjem, hogy próbáljam pozitív dolgokra fordítani ezeket a gondolatokat. Most ott tartok, hogy nem nagyon gondolok a betegségre, de ettől függetlenül napi szinten eszembe jut, ha elhatalmasodik rajtam, akkor megyek vérvételre, kivizsgálásra, és akkor megnyugszom.

Nem nagyon hangoztatom én ezt a környezetemben, de már nagyjábból sejtik, hogy túlaggódom ezt a kérdést, és nem vesznek komolyan. A férjem is csak azért, mert neki is voltak gondjai, és járt velük pszichológushoz, akinek sokat köszönhet.

Még egy praktika ..bár nem tudom, hogy te ennek hasznát veszed e de leírom ,hátha segítek valakinek :)

A pszichológusom szerint az is megoldás lehet, ha megpróbáljuk a kiváltó ok esélyét csökkenteni ..azaz ..nálam ugye a zárt helyről való menekülésnél , úgy korrigálom, hogy pl. anyák napján nem ülök be a tömegbe , hanem ülök az ajtó közelébe a szélére . Vagy mivel a tömeg is zavar ..ezért nem ülök hátra mert akkor sok embert látnék magam előtt ..hanem előre ülök , így a többiek mellettem vagy mögöttem vannak :) Évekbe telik mire az ember tökéletesen le tud minden félelmet küzdeni , de a lényeg hogy így vagy úgy kezelni tudjuk ..

:) Igen , sajnos a gyógyszerezésnek megvan az a rossz vagy jó tulajdonsága ( már nem is tudom ) ..hogy egyfajta támasztékot ad az embernek ! Azt hisszük..helyesebben ..hiszünk benne , hogy ha bekapdossuk a bogyót akkor nem leszünk rosszul ! Ezt nevezik placebo hatásnak . Én magam kértem a terápiám egyharmadánál , hogy adjanak gyógyszert ..azt hittem segít . Nem segített sőt , mivel egyáltalán nem vagyok gyógyszer szedő ..olyan hatással volt rám, hogy örökké szédültem és rossz volt a közérzetem ! Két hónap szédelgés után azt mondtam ..na neeee ebből elég és eldobtam ! Lecseszett a pszichiáter ( nem pszichiáterhez jártam hanem pszichológushoz ..csak ő írta ki a bogyót ) ...szóval lecseszett hogy nem szabad ilyen hirtelen abbahagyni ..én meg megmutattam neki, hogy dehogynem :) Gyógyszer nélkül tettem rendet a fejemben .:)

Sok embert ismerek a környezetemben és a fórumokon is sok olyan emberrel beszéltem már akinek ott vannak a tünetek .. Mi akik átéltük tudjuk miről beszélünk ... Én mindenkinek csak azt tudom tanácsolni , hogy kérjen segítséget és küzdjön , mert ezeket a fogságban tartott éveket nem adja vissza senki !

Az én pánik rohamaim egy nagyfokú feszültséggel idegességgel kezdődött minden alkalommal . Pl . ha egy zárt helyen voltam ,( nagy áruház , tornaterem teli emberekkel stb ) ahonnan tudtam, hogy nem egyszerű kimenni ..jött a feszültség , majd az ingerlékenység , beszűkült a látásom , szédülni kezdtem és akkor elkapott egy még nagyobb feszültség , mert azt éreztem, hogy menekülnöm kell kifelé , de hogyan ??? Ájulásom sosem volt azt az egyet kivéve , de mivel tudtam abból kiindulva , hogy milyen érzés ..így már előre féltem tőle ! Féltem ,hogy majd én ott fekszem ..az emberek körbe állnak és ez milyen ciki helyzet .. Egyszóval ..és amit már korábban is írtam és nagyon jellemző a pánik betegségre ..hogy az agy generálja a tüneteket , azért mert saját magunkat hergeljük ! Amint kimentem az érintett helyről abba a pillanatba megnyugodtam és mintha elvágták volna a rosszullétet .

Hogy a pszichológus hogyan tudott segíteni ? Bevallom nem tudom ... A terápia lényege az volt , hogy beszélgettünk , gyakorlatilag kibeszéltem neki mindent az addigi életemről akárcsak egy jó barátnővel tenném , mert tudtam ,hogy semmit nem adhat tovább és megőrzi a titkaimat + tanácsot ad ! Nálam nem igazán derült fény a pánikom miértjére ..így fél év elteltével már a felderítés helyett inkább azon dolgozott , hogy önbizalmat töltsön belém és megerősítsen az értékeimben . Egy év múlva már szinte teljesen kicserélődtem, szembe mertem szállni bárkivel és kiállni magamért . Ezzel az erősödéssel jött,hogy már egyre kevésbé lettem rosszul és ritkábban jöttek a rohamok . Kicsivel több,mint egy év múlva azt mondta a pszichológusom, hogy elmeri engedni a kezemet , mert erős vagyok már :) Kaptam tőle pár praktikát arra az esetre ha újra jönnének a rohamok ..

A lényeg a figyelem elterelés ! Bármivel amivel kitudod magad zökkenteni abból a gondolatból, hogy "jaj rosszul leszek " jó ! Nálam bevált az orrfújás , vagy ha ittam pár kortyot , vagy ha beszélgetni kezdtem , de az is elég volt sokszor ha ott volt velem a kisfiam akinek épp megtudtam ragadni a kezét vagy megkérdezni kér e egy csokit ! Kizökkentés ! :) Mára már csak nagyon- nagyon ritkán fordul elő , de gyógyultnak nevezhetem magam , mert maximálisan uralni tudom . Én állítom, hogy noha valójában magamat gyógyítottam meg , de igenis kellett hozzá a pszichológus aki erősített és útnak indított :)Azért vagyok mérges ha valaki azt mondja ,hogy ez nem betegség , ilyen betegség nincs és magunknak okozzuk , mert részben igaza van .. de ettől még a jelenség van amit kezelni kell , sokszor komoly tünetei vannak ..akár ájulás is ..és ez egy elismert betegség !

Nekem az első alkalom nem nyilvános helyen történt, hanem otthon, a nagyival beszélgettünk, és csak úgy jött, "minden ok nélkül".

Éreztem valami furcsát a gyomromban, és mintha leesett volna a vérnyomásom. Szédülni kezdtem, és furcsa fájdalmat éreztem a tarkómban. Gyorsan lefeküdtem az ágyra, felpolcoltam a lábaimat, mert tudtam, hogy mi jön, és ezt kell tennem. Nem vesztettem el az eszméletemet, de elkezdett kiverni a víz, hullámokban tört rám a remegés. Nem tudtam kontrollálni a remegést, rángatózott a testem, de csak úgy, mintha rettentően fáznék. Szaporán vert a szívem, és csak jöttek a hullámok a testemben. Szóltak a dokinak, ennyi, az adott egy nyugtatót azzal, hogy csak ideges vagyok.

A legközelebbi alkalom a koleszban volt, nem kapott el teljesen, csak éppen. És az utolsó egy koncerten. Ki kellett vonulnuk a férjemmel a koncertről, és akkor csak ültem remegve, nem tudtam felállni. Úgy egy óra múlva múlt el, és akkor tudtunk buszra ülni és hazamenni.

Azóta nem fordult ilyen mértékben elő. Megkérdezhetem, hogy tudott a pszichológus segíteni? Milyen tanácsokat adott? Nálad hogy zajlott le egy roham?