Ez még belefér a "kamasz csíny" kategóriába? (beszélgetés)

Igen. Mindenkinek más az értékrend.

Baszki családból bárkit meglopni extra gáz. Meg lopni? :/

Ez egy normális vélemény, én is ezzel értek egyet.

FI 16 éves volt akkor, rossz döntést hozott, tudja, megbánta, kínozza a lelkiismeret. Miért kell nekiesni?

Ennyitől nem lett rossz ember.

Nem tudom beleélni magam a helyzetbe, mert gyerekkorunk nagyon szegényes volt, sőt csórni sem volt mit :) Olyan apróságoknak örültünk, hogy havonta! kaptunk 1 zacskó cukrot, amit 3 felé el kellett osztani. Megjegyzem, és fontos jellemző a történetben, hogy akkor még mások sem rázták a rongyot, amire lehetett volna nyálat csorgatni. Kb. egyformán volt csóró mindenki a faluban, másra pedig nem volt rálátás.

Szerintem a múlton már ne rágódj, beszéljétek meg, és spongyát rá. Max. nosztalgiázni érdemes, de inkább örülj, hogy elmúlt a szörnyű időszak.

Én sem születtem grófnak. A szüleim négy gyermeket neveltek fel. Akkor még csak családi pótlékot kaptak a gyermekesek. Soha nem kaptak semmilyen segélyt. Nekem sem volt tele a szekrényem divatos cuccokkal.

De eszembe sem jutott soha meglopni a szüleimet.

Míg iskolába jártam minden nyáron dolgoztam, (ahogyan a testvéreim is) hogy ősszel könnyítsek a szüleimen a beiskolázáskor. Ebből jutott olyan ruhára, amilyet szerettem volna.

Egy 16 éves már nem annyira gyermek, hogy ne tudna dönteni jó és rossz között vagy ne tudna megoldásokat keresni a pénztelenségre.

Neked a szüleidtől való lopás volt kézenfekvő.

Köszönöm, ez nagyon szép gondolat volt 😊🙏!

Hidd el, nekem a mai napig fsj higy egy ilyen emléket pár rongyert eladtam. Mert az ilyen dolgoknak, ma már tudom, nincs pénzbeni értéke. De szörnyű volt úgy iskolába menni, hogy napi szinten verbálisan kaptam az ívet, hogy már megint ugyanabban a ruhában vagyok? Talán ezért lett belőlem egy szorongó,antiszociális valaki, aki beszélni fog az édesanyjával 😊.

Ne csodálkozzunk, hogy hetenként olvashatunk az újságokban bántalmazásokról, kegyetlenkedésekről, amit fiatal követett el a másik fiatal ellen, ha itt meg felnőtt rúg bele egy másik felnőttbe. Mindenki hoz rossz döntéseket az élete során. Van, amelyiknek van súlyos következménye, van, amelyiknek nincs, és van, amelyikkel akár nagyon megbánthatunk másokat. A múltat nem lehet visszacsinálni, de lehet őszintén bocsánatot kérni, lehet belőle tanulni és lehet a hibákat tanítani, hogy mások ne kövessék el.

Fórumindító, ha édesanyáddal jó a kapcsolatod és úgy gondolod, hogy amúgy is tud róla, akkor beszéljétek meg. Ki tudja, hogy benne akkor mi zajlott, vagy akár még most is mi zajlik az esettel kapcsolatban. Még az is lehet, hogy fájt neki, de nem magának a tárgynak az elvesztése, hanem az, hogy nem tudott neked többet adni és emiatt bántottak téged. Ne cipeld tovább ezt a terhet, elég ideig tetted.

Ne beszélj félre. Azt írtam, hogy aki így ítélkezik, fogalma sincs arról, milyen iszonyú tud lenni, amikor gyerekként zaklatják a társai. Nem a szegénységről beszéltem. Én is csomóztam sálakat a szüleimmel, és boldog voltam, mikor kiszámoltam, hogy ezzel már kerestem nekik, ill. mindannyiunknak 10 forintot... Nálunk meg nem volt kérdés, hogy sajt vagy szalámi, mert mindkettőt elég ritkán tudtunk venni, de a párizsi vagy a lekvár is finom volt a kenyérre.

A te hozzászólásaiddal az a baj, hogy gyalázkodsz, nem pedig építő véleményt mondasz. Többem is kereken leírták, minek tartják a fórumindító tettét, de kulturáltan és segítő szándékkal. Nincs jogod mást így lebunkózni, ha már az emberi jóérzés nem tart vissza.

Gyerekként hoztál egy rossz döntést. Ennyi. Felnőttként már nem tennéd.

Nagyon szép gesztusnak tartom, amit már írtak, hogy vegyél egy karkötőt és beszéljétek meg.

Nem lehet egy életen át bűntudatod. Édesanyád nagyon szépen kezelte a helyzetet akkor is, csak beszéljétek meg.

Ez lopás volt. Tudom, hogy érezted magad, mert hasonló helyzetben voltam. Alig volt ruhám, cipőm. Azt nagyon jónak tartottam, hogy akkoriban kötelező volt a köpeny ! A héten a legnehezebb pár nap a tornaórás nap volt, mikor a legelviselhetőbb felsőmet vettem fel gimis koromban.

Soha eszembe se jutott bármit ellopni se otthonról, se máshonnan. A becsületem sokkal fontosabb volt. Arra gondoltam, majd felnőttként dolgozom, és lesznek rendes ruháim. Annyira még nem ment a suliban a divatozás, mint a kapitalizmusban, de azért én is szenvedtem a lányok szövegeitől, és a gúnyos pillantásaiktól. Nyáron elmentem dolgozni 2. és 3. gimi után, abból a pénzből ruhaneműt vettem magamnak, és nagyon büszke voltam magamra, hogy ezekért megdolgoztam.

Ha már ez így megtörtént, a helyedben én elmondanám anyukámnak - biztos sírnék - és hogy mennyire megbántam. Teljes szívből bocsánatot kérnék, és megkérdezném, valahogy jóvá tehetem-e ? Mondjon valamit !

Anyukád biztos értékelné a bátorságodat, és hogy nem akarsz tovább rossz lelkiismerettel élni. Bármikor véget érhet az élet,- bármelyikünké,- én nem akarnám, hogy ez a tett titok maradjon valamelyikünk halála után.

Jaj, istenem!

Szerintem az anyukád nagyon hamar rájött arra, hogy te vetted el a karkötőt. Új ruhákat kizárt dolog rejtegetni úgy, hogy ne vegye észre. Azokat a ruhákat ki is kellett mosni, szárítani. Nyilvánvaló, hogy feltűnt az édesanyádnak, hogy vannak új ruháid. Az is biztos, hogy szinte rögtön összekapcsolta a dolgot az eltűnt karkötővel.

Tehát amikor megkérdezte tőled, hogy nem láttad-e a karkötőt, már tudta, hogy csakis te vehetted el.

Mostani eszeddel már biztosan bevallanád. Kár, hogy akkor nem tetted meg! 19 éve nyomaszt a dolog, bűntudatod van.

Soha nem voltam ilyen, még hasonló helyzetben sem. De a helyedben én bevallanám neki. Ha nem teszed, emészteni fog a dolog. A karkötőt pótolni nem tudod, de szerintem megkönnyebbülnél.

Édesanyád pedig úgyis tudja már. Lehet, hogy sírva ölel majd át. Legyen úgy!

Honnan veszed, hogy fogalmunk sincs?

Mindenki az ezüst kanállal a seggébe született, nem?

Én 17 éves koromig 3 emeletes ágyon aludtam, 6 ember 60 nm-em. Új ruhát, cipőt általában csak unnepnapra kaptam.

Amikor "még csak" hárman voltunk tesók, választani kellett, hogy szalámi vagy sajt a szendvicsbe.

Én varrogattam,festettem a farmerjeim, hogy ne nézzen ki szarul, és azt jól is csináltam.

En 11-12 évesen kis fűszeres zsákokat vártam anyámmal, ed eladtam.