Eutanázia párti vagyok. (beszélgetés)
Ez a fórum egy anonim vallomáshoz nyílt.
kifogás:
hátha az utolső pillanatbanfedeznek életmentő gyógyszert/baromság/, nem tud dönteni tiszta észzel/dehogynem
Nyilatkozik, majd kap olyan gyógyszert minek következtében minden mindegy/próbáltam más estben/
és hogy újból gözmozdonyokkal vontassanak? Mert kommentednek ennyi köze a támához
Hamár felvetetted, igen halálbümtetéspárti vagyok
Mindemellett eutanázia párti is
Én is.
Az ellenzőket nem értem. Nem lenne kötelező, ha nem akarnak élni vele akkor nem élnek vele, de aki ezt választaná miért gátolnák meg ebben?
Igazából nem nagyon tudok állást foglalni. Mert bármikor előfordulhat az ember életében olyan eset, hogy arra azt mondja, hogy inkább a halál. Ugyanakkor az esetek jelentős részében utólag örülünk, hogy akkor nem volt választási lehetőségünk, merthogy helyre billentek a dolgok, minden rendben.
Lehet mondani, hogy az orvosok döntsék el, mikor haljon meg valaki. Ez jó is lenne, ha az orvosok valami teljesen objektíven döntő, szinte felettünk álló, bírói szinten döntésképes különleges lények lennének, de sajnos, vagy szerencsére ez nem így van. A doktorok is esendő, hibázó, rossz döntést is hozó emberek.
Így aztán ugyanott vagyunk. Ha nagy bajban vagyunk és inkább a halál, akkor pártfogoljuk az eutanáziát, ha viszont minden rendben megy, akkor ellenezzük...
"Egyelőre az eutanáziát ellenzőknek nem kell tartaniuk attól, hogy engedélyezni fogják Magyarországon."
Ez megnyugtató a számomra, azzal együtt is, hogy nem ott élek.
Tehát: beszélgessetek csak tovább!
Pro és kontra...
Persze, persze, ragozzuk csak...
Honnan tudod, hogy hány szerettemet láttam eddig és hogyan??
Honnan tudod, hogy én mikor mit szeretek/szeretnék most és az elkövetkezőkben??
Nos, szóval, hogy ne szaporítsam a szót: én a továbbiakban nem kívánok részt venni ebben a felvetésben.
Legyen szép napod!
"(Életpártiak vagyunk mind a ketten, erről meg vagyok győződve.)" - Bár nem nekem írtad, egyszerűen nem tudok elmenni mellette anélkül, hogy hozzáfűznék valamit.
Én is életpárti vagyok. De az ám! És ez mégsem ellentétes azzal, hogy pártolom az eutanáziát.
Akiben felmerül az eutanázia gondolata, az az ember egészen biztosan nem egy kósza gondolat miatt szeretne meghalni. Ez nem olyan hirtelen felcsattanás, hogy "Elegem van az életből!" - ilyet meggondolatlanul is kiejthet ember a száján. De az is biztos, hogy az ilyen embernek valójában esze ágában sincs meghalni.
Viszont annak az embernek, akinek hosszú ideje kibírhatatlan fájdalmakkal küzd, és tudatában van annak, hogy menthetetlen beteg - annak az embernek bizony joga lenne tiszta elmével rendelkeznie az emberhez méltó halálról. Mert ez lenne emberséges.
Egyelőre az eutanáziát ellenzőknek nem kell tartaniuk attól, hogy engedélyezni fogják Magyarországon.
De majd ha egyszer (ne legyen úgy, csak példaképpen írom)
egy gyógyíthatatlan szerettének a szenvedését kellene végignéznie az eutanázia ellen tiltakozónak, akkor talán elgondolkozna...
"Legyen szép napod!"
Köszönöm, viszont kívánom!
Tízsoros a válaszod...
A 10 sor mindegyikében olyat írtál, amivel maradéktalaul egyet tudok érteni.
Csodálkozol?
Nem kéne!
(Életpártiak vagyunk mind a ketten, erről meg vagyok győződve.)
Legyen szép napod!
Valószínűleg lennének olyanok is, akik pénzért vállalnák, de ez ma emberölésnek minősülne, és óriási jogi kockázatot jelentene. Nagy bátorság, kellene ahhoz, hogy valaki ezt felvállalja. Na és van akik ezt meg sem tudnák fizetni.
Felmerülhet az is, hogy aki még képes rá, maga vet véget az életének. De ki lehet biztos abban, hogy ez sikerülni fog? Mi van, ha nem, és a vége csak még súlyosabb, még kiszolgáltatottabb állapot lesz?
Éppen ezért ezt a kérdést én nem bocsátanám népszavazásra. Erről nem a laikusoknak kellene dönteniük, hanem olyan orvosoknak és szakembereknek, akik meg tudják ítélni, mikor van még reális esély a javulásra, és mikor nincs.
És igen, biztosan lennének orvosok, akik ezt a rendkívül nehéz feladatot – szigorú jogi és szakmai feltételek mellett – vállalnák, ahogy ma is vannak, akik abortuszt végeznek. Persze a nők is fordulhatnának illegális abortuszt végző kuruzslókhoz,"angyalcsinálókhoz", mégsem ezt tartjuk a helyes útnak. Éppen azért vannak szabályozott orvosi eljárások, hogy ne a kétségbeesés, a titkolózás és a veszélyes megoldások maradjanak az egyetlen lehetőség.
Őszintén sajnálom, Kedvesenfanyar, hogy ilyen élethelyzeteket kellett megtapasztalnod!
Hogy meg tudlak-e érteni? Igen; még át is tudom érezni, milyen szörnyű lehetett!
Orvos?
Miért kellene egy élet kioltásához orvos? Elég lenne ehhez egy vállalkozó szellemű "Akárkinek" is megadni a felhatalmazást! ("Van az a pénz", hogy lennének vállalkozók, nem gondolod?)
Te úgy látod, én pedig másként, mert érintettje voltam – nem a halálbüntetésnek, hanem a mérhetetlen szenvedésnek. Volt idő, amikor akkora fájdalmaim voltak, hogy két imádott kisgyermekem ellenére is úgy éreztem, hálás lennék az orvosomnak, ha véget vetne a kínjaimnak. Hat hónapot töltöttem kórházban, ebből hármat teljesen egyedül, hogy pihenhessek. Ezt nem lehet kívülről megérteni.
Ezért tudom megérteni azokat, akik életük végén a méltó búcsú lehetőségét kérik. Számomra ez nem gyilkosság, hanem könyörület a reménytelen szenvedéssel szemben.
Karsai Dániel alkotmányjogász, is ezért küzdött. ALS-ben szenvedett, egy gyógyíthatatlan betegségben, amely során a test fokozatosan lebénul, miközben az ember tudata végig tiszta marad. Ő nem az élet ellen harcolt, hanem azért, hogy emberi méltóságát a legvégéig megőrizhesse.
Ha valaki még teljesen ép ésszel és gondolkozással nyilatkozik hivatalosan (ügyvéd, orvos stb), hogy ha gyógyíthatatlan beteg lesz vagy teljesen leépül fizikailag vagy mentálisan, akkor engedjék el.
Ebben az esetben támogatnám.
Sőt, élnék is vele.
Korábban láttam egy filmet. A címe: Mielőtt megismertelek
Az eutanáziáról szól. Nem egy könnyű film, de tanulságos.
Kedvesenfanyar!
Köszönöm, hogy véleményzted a beírásomat!
"Valahol" azért érintkezik az eutanázia és a kivégzés - ahogy én látom.
Eszemben sincs azonban győzködni erről senkit.
Hálás lennék, ha engem se próbálna senki győzködni arról, hogy tévedésben vagyok.
Ez ismét egy megosztó téma lesz.
Volt már erről szó korábban. Érvek és ellenérvek...
Én is eutanázia-párti vagyok. Nem tudom, hogy most lesznek-e újra olyan hozzászólók, akik konkrétan érveltek mellette és ellene. Akik ellene érveltek, és hosszabban is kifejtették a véleményüket - általában arra hivatkoztak, hogy mennyi visszaélés lenne ebből. Mert majd a gonosz hozzátartozók eltennék láb alól az öregeket. Na, ezektől a megnyilvánulásoktól nem tudtam komolyan venni ezt a kétségtelenül nehéz, megosztó témát.