...érzések... (beszélgetős fórum)
Én itt vagyok, bár velem nem sokra mész:)
Hová tűnt mindenki? Ne haljon már ki a fórum...
Bocs. Azt hittem azt írtad, hogy adni KELL egy kapcsolatban,erre reagáltam. A viselkedéssel kapcsolatban egyetértek.
Nem a másikra mutogatok!Noha a képmutatás felesleges.És igen:ahogy viselkedni tudni KELL a nagyvilágban,úgy még inkább egy kapcsolatban. Nem hiszem el,hogy bárki kiegyezik egy figyelmetlen,egocentrikus,anarchista társsal.
Ha egy kapcsolat úgy működik, hogy adni KELL, akkor már rég megette a fene az egészet szerintem...
Igen.Vagy nem.Mit számít?A kapcsolatokban igenis van egy normális szint,amit adni kell.Mondom:KELL.Természetesen nem kötelező.De az ilyen én tojok rád,te is tojsz rám és ezt kineveztük szabadságnak és függőség-mentes kapcsolatnak,az attól még sekélyesség.
Hát nemtom...Sztem rossz lehet neked(ha így élsz),hogy soha senki nem fontos neked és te sem vagy fontos senkinek.Soha senkire nincs szükséged és rád sincs szüksége senkinek.Soha senki szeretét nem igényleg és nem igénylik a tiédet sem.Én igen.Nekem ő fontos és legyek én is az.Nekem szükségem van rá és azt akarom,hogy rám is szükség legyen.Szükségem van a szerelmére és akarom,hogy neki is szüksége legyen az enyémre.Igen.Összetör és megvisel,ha ezeket nélkülözöm.Igen,mondja el újra és éreztesse újra.És boldog vagyok,ha én is megtehetem neki.
Vannak tények,amiket nem lehet figyelmen kívül hagyni.A kérdés mindig az:kinek mi fogadható be.1x1.
Nem akarok kekeckedni, de szerintem a legtöbb spirituális megközelítés is a pszichológiát veszi alapul .... mindegy ....
Nem tudom mert ez már óvodás korom óta van. Később csak rosszabb lett ahogy nőttem
Ha nem oldja fel, akkor előbb-utóbb rideggé válik. Én is látok olyanokat, akik régen finomak voltak, most meg kőkeménnyé dermedtek. Főként az egoista közeg miatt. Ez ragályos ha valaki nem védi magát.
Jó, akkor én nem pszichológiai értelemben fogalmazok. Én kicsit tovább megyek, spirituális nézőpontok felé.
És mi van mögötte? Tudod, hogy miért?
Például ha van egy blokkod, az ugye elfojtás alatt van. Az elfojtás gátlást szül, a gátlás feszültséget, a feszültség stresszt. A stressz aktivizálja a szimpatikus idegrendszert, ami a betegségek (főként rák és szív-érrendszer) melegágya. És innentől kezdve no limit. Minél nagyobb a stressz, annál gyengébb az immunitás, a boldogsághormon blokklva, a szervezet terhelés alatt, a szívfrekvencia nő, stb...
Amikor tetőponton van a negatív energia, tehát a test tűrőképessége határához érkezik, akkor megtörténik a baj. Persze ennek okai vagyunk, mert nem figyelünk magunkra, se testileg, se lelkileg. Pedig lenne munka és megoldhatnánk az okokat.
Szerintem vannak alapfogalmak, amiket nem lehet más értelemben használni ..... ill. az összes diszciplína ugyanabban az értelemben használja őket, ezeken nem érdemes változtatni. Az érzés, érzelem stb is ilyen. Szerintem. Ha félreértettem, én kérek elnézést. :o)
Húú..nekem ehhez már későn van, de úgy gondolom, hogy nem minden esetben vagy nem mindenkinél vezet ridegséghez egy feldolgozatlan trauma.
Más értelemben fogalmazol. Én nem erről beszéltem.
Igen létezik, én jó példa vagyok. ( vagy rossz, nézőpont kérdése)
Olyan nincs hogy valakit ne lehessen kihozni a sötétségből. De ahhoz az ő döntése, szabad akarata is szükséges. És mindenekelőtt az önátadás, hogy megtudjon bízni a segítőben, a terápiában, a gyakorlatban, a fejlődésben. Ehhez nagyon kell az egyén, a beteg. Ha ő nem dönt és cselekszik, akkor az ügy szinte halott és minden marad a régiben.
Mivel nem akarom tágabb körökben boncolgatni, ezért csak annyit mondok, hogy a "ridegség" a feldolgozatlan traumák következménye. Amikor úgymond becsontosodik (megerősödik) az árnyékszemélyiség. Vagy másnéven a belső gyermek sötét oldala.
Igen, én is hiszek abban, hogy a testi tünetek, betegségek mögött mindig vmilyen megoldatlan érzelmi probléma, ill. vmilyen hibás gondolkodás húzódik meg.
Az első mondatoddal vitatkoznék. Az érzelmek NEM eltorzult érzések!
"Az érzelem, erős érzés, olyan szubjektív állapot, amely a környezetünk fontos változására adott reakcióként fogható fel, ami a további viselkedést meghatározza. Az érzelmek központi szerepet játszanak a viselkedésben, gondolkodásban, emiatt több diszciplína (pszichológia, biológia, idegtudomány, filozófia) kitüntetett területének számít tanulmányozásuk.
Az érzelem a hangulathoz sok tekintetben hasonló fogalom, mégis jól elkülöníthető a kettő. Az érzelmet szokás szembeállítani az értelemmel. Az érzelmek elszabadulásának lehetnek nem kívánatos következményei, ezért az emberek igyekeznek érzelmeiken uralkodni, és az értelem uralmát fenntartani."
Ez a lehető legrosszabb variáció szerintem. Mert az elfojtott érzelmek még testi bajokban is megmutatkozhat. Betegségek...
Remélem én is, hogy legalább egy kis szikrája meg van mindenkiben, mert nem lehet azokat kizárni. Vannak akik egyáltalán nem tudnak mit kezdeni az érzésekkel, nem tudják felismerni azokat, ezáltal megélni sem tudják.
Szerintem nincs olyan, hogy érzéketlen ember .... olyan van, aki menekül az érzések, érzelmek elől, olyan van, aki mélyen elnyomja, mert nem tud velük mit kezdeni ..... de nekik is vannak érzelmeik, érzéseik ..... csak félnek tőlük, vagy rossznak tartják őket .... stb .....
A többivel egyetértek. :o))
Ezt Zolcsikának szerettem volna írni de más is válaszolhat:)
Én se tartozom az érzéketlen kategóriába:)
Foglalkoztat, hogy mi vezet egy rideg személyiséghez.Életkörülmények, hozott minta, betegség?
Létezik érzelmi analfabetizmus.
Azt a mindenit!:) Én ilyen szinten nem gondoltam még bele, de valószínű igazad lehet.
Én túlérzékeny vagyok és állítom hogy nagyon rossz. Nagyon nehéz így létezni és több a munka, amíg stabilizálódik egy ilyen lélek. Olyan ez, mint amikor valaki olyat érzékel, amit mások nem, és ez a "semmi" óriási hatással van rá, persze a környezete meg nem érti hogy mitől van kiborulva.
A másik oldal az érzéketlenség ("sehallselát Dömötör") na ott kőkemény szívtelenség, ridegség van. Ott konrétan a személy jelenléte is súlyos károkat tud okozni, ha valaki nem vigyáz.
További ajánlott fórumok: