...érzések... (beszélgetős fórum)
Az érzések azért nincsenek, mert helyettük érzelmek vannak (eltorzult érzések), ugyanakkor automatikusan elzáródik egymástól a gondolkodó és az érző "agy", így ez sem tudatosul, azaz elfojtódik. Ez már szinte magától működik, mert berögzült, hogy mindent elutasítsunk, ami kellemetlen. Pont attól tudattalan, mert nem kerülünk tudatába. Ezért vagyunk üresek. Ha megnyitnánk a zsilipet, azaz engednénk tudatosulni az érzelmeinket, gondolatainkat, akkor meg ezzel az iszonyatos szenvedéssel, traumával kéne szembesülnünk, de ehhez meg bátortalannak és gyengének érezzük magunkat. Ha a bátortalanság megszűnne, azzal igencsak sok energiát felszabadíthatnánk, azzal hogy hagyjuk feldolgozni, tudatosulni a lelki tartalmakat. De ezt nem sokan akarják, sőt, azt sem tudják hogyan kell és kitől kérjenek segítséget. Szóval ez egy súlyos probléma. Ezért gyötri a neurózis és a depresszió az emberek nagy százalékát.
És mi van ha nem hív fel? Akkor össze dől a világ? :)
Sose felejtem el, az egyik előadáson, egy trükk keretében pont ezt a könyvet nyerte meg valaki. :)
Először mindig magamat ítélem meg, addig a másikat nincs jogom elítélni. Különben is ez egy veszélyes, kényes terület. Csak azok tudnak szelektálni, elemezni, akiknek van lelki tapasztalatuk.
Egy kapcsolat nem a pátyolgatásról szól, hanem az örömről és a szeretetről. Ez sokan elfelejtik. De amíg nincs szeretet, addig marad a függés egymástól. Csakhogy a függők szeretethiányosak és mindketten azt kívánják, amit egyikük sem tud megadni a másiknak. Magyarul üresek. Üres kosárból nem lehet adni. És akkor megy a balhé, a sértődés, a dráma. Csak az ép emberek kapcsolatképesek. De ott már a kapcsolat milyensége, minősége is átértékelődik. Eltűnik a ragaszkodás és teret hódít a szabadság, ugyanakkor a szeretet. Ilyet nem is nagyon látni, olyan ritka.
Azért fáj neki ugye, mert még függ mások szeretetétől. Ahol nem függ, ott nem is tud megsérülni.
Annál nincs nehezebb. Az önismeretnél. Ott folyamatosan a tükör elé kell állnod és SOHA NEM HAZUDNI ÖNMAGADNAK. Ettől olyan nehéz. Az első fájdalmas igazságnál kirohanunk a szobából vagy összetörjük a tükröt. Pedig ő csak megmutatja hogy hol nem vagyunk azok, akik. De ugyanakkor azt is megmutatja, akik vagyunk. Csak nem adunk magunknak esélyt.
Önértékelési szempontból az ambivalencia, kétség. Tehát az önértékelésed kétes, azaz kételkedsz önmagadban, bizonytalan vagy. Amíg a kétség megvan, addig nincs egység, addig nem tudsz egységbe (harmóniába) rendeződni saját magaddal. Valahol el kéne kezdeni.
Belső gyermek sérülései ("Nem vagyok értékes/jó/szerethető!") --> Nem tudjuk magunkat szeretni/elfogadni --> Függőség (pl: kapcsolatok, káros szenvedélyek, stb.)
(Ezt a képletet érdemes bebiflázni.)
Számomra megdöbbentő, hogy mennyi "érzéketlen" ember van. Nem tudom, hogy alapból ilyen érzelem mentesek-e vagy csak egyszerűen nem merik kimutatni az érzéseiket mert félnek valamitől.
Aztán van a másik tipus, akik meg tele vannak érzelemmel, ill. túlérzékenyek. A túlérzékenység sem jó.
Mindenesetre az érzéseinket fontos kimutatni.
Ezek nélkül nem lehet és nem is érdemes élni.
Az érzések visznek nagyon sokszor előbbre minket. A legszebb dolgokat is az életben az érzéseknek köszönhetjük. A rossz érzések is vihetnek előbbre bennünket, hiszen azon munkálkodunk, hogy jobb legyen a közérzetünk, vagy az a szituáció,ami kiváltotta. Sőt, tanulhatunk is ezekből.
Sokan írtátok, hogy bár ne lennének érzések! Én ezt sem igazán értem.Akkor úgy élnénk, mint egy gép. Az nagyon nem lenne jó. Érzések kellenek.Pozitívak is és negatívak is. Utóbbi szerintem azért, hogy tudjuk értékelni az előbbit. :)
A személye állandóan az értéktelenségemre emlékeztet
Hm...ez érdekes számomra.
Lehet ez a megoldás,de ez nekem nagyon nehéz feladat...:/
Imádom a mostani szerelmem.Édes,szépen bánik velem.:)
Végülis annyit írtam neki óvatosan,hogy picit szomorú vagyok,de nem tudom megfogalmazni.Egy kb.2óráig bírta és felhívott.Na.Az ilyenből sok kell nekem...:) <3
Egyről beszélünk. Őt fölértékeled, magadat meg le. Ezen lenne jó változtatnod. Ha megbékélnél önmagaddal, helyrebillenne körülötted (és benned) a világ. :o)
A Louise L. Hay könyvet én is ajánlom.
Mert még mindig felmentem őt,igazat adva neki.Ezért.
Asszem...asszem rájöttem.A személye állandóan az értéktelenségemre emlékeztet,az egyetlen értelmes magyarázatra,amit egyedül képes voltam találni.Mert nem beszéltünk.Mert egyedül hagyott a fájdalommal,mert nem segített.És mert tényleg szerettem,hogy felmentsem.Nem tudja visszacsinálni ezt bennem.Engem pedig elkísér.Ami baj.Borzasztó nehéz tartani magam erősnek a jelenlegi kapcsolatomban.Kínosan ügyelek,nehogy...nehogy úgy járjak megint.Néha ezért világgá mennék.De nem teszem.És amikor megvígasztalódom,örülök,hogy nem tettem.De nem érzem a jogaim.Megítélni sem tudok helyzeteket,ezért inkább hallgatok.Asszem félek is tőlük.
A hiúságodon, büszkeségeden esett csorba, mert nem értékeled eléggé önmagad. Most is azt írod:
"Mondjuk...ilyenkor szoktam magamra nézni és csak csóválni a fejem:kinek kéne egy olyan,mint én???"
Ha úgy igazából elfogadnád és szeretnéd önmagad, feltétel nélkül, akkor nem érdekelne, nem fájna a büszkeségednek, hogy vki elutasított, hamarabb túl lennél rajta.
Tök mindegy mi van máshol.ÉN tudom a különbséget.:)
Nem fogod tudni letenni.:-) Van Louise-film is a youtube-on, érdemes végignézni. Mindet!
"Most már.Végre".
Akkor maradjon is így!
Eddig nem ezt éreztem a másik fórumban írt hozzászólásaid alapján, de tényleg kívánom Neked, hogy "végre" legyen:)
Egy sokkal könnyebb megközelítés:
Az elfogadás mindig a jelenben zajlik, így ha csak megtanulod elfogadni a dolgokat (elsősorban magadat) az rögtön a jelenbe emel.
Egy bizonyos fokig kellemetlen a jelenben lenni, mert mindenképpen azokkal szembesülsz, amiket eddig elutasítottál. De minél erősebb az elfogadás, a jelenlét, annál harmonikusabb, stabilabb, pozitívabb a személyiség.
Ebben a könyvben az a poén, hogy megtanítja, hogyan állj a dolgokhoz pozitívan. És akkor úgy érzed visszanyered az önbecsülésed. És amikor megvan az önbecsülésed, akkor meg rájössz arra, hogy ebből indul ki a pozitív gondolkodás. Oda-vissza hat. Érdekes. Voltaképpen azt akarja mondani az egész könyv, hogy a pozitív hozzáállás az önbizalomból/önszeretetből nő ki. És teljes mértékben igaza van. CSAK! Ezt meg kell élni!
Nem én nyitottam, hanem az inspiráció.
Nem azt mondtam, hogy könnyű, vagy hogy kapásból megy mindenkinek, hanem azt, hogy ezt kell megtanulni. Erre tanítanak minket ezek a helyzetek.
:o)
Ah bazzzz...hát pont ezek miatt kötődtem hozzá annyira...:'D...
Bár...sose hitte el,hogy a maga valójában látom őt és pont ez miatt kötődtem annyira.Vicces.Meggyőződése volt,hogy én az ő "életét és gondolatait misztikus rejtélynek" tartom,továbbá idealizálom a tetteit,a sorsát,és hogy nem tudom,hogy mit miért és hogy.És pont ezért...Mindig úgy éltem meg,hogy végre van valaki,aki úgy fogadná el,ahogy van,erre...Pff...hát...így járt.Mondjuk...ilyenkor szoktam magamra nézni és csak csóválni a fejem:kinek kéne egy olyan,mint én???Úgyhogy nagyon is megbecsülöm a mostani szerelmem minden értelemben.Csak ez...ezmiez még...néha ez a düh...:P
Ehhez a felfogáshoz sok tapasztalat és belátás kell, amikor már nem tartod a másik életét és gondolatait misztikus rejtélynek, nem idealizálod sem őt sem a tetteit, sem a sorsát, mert tudod hogy miért nem nyilatkozik , a személyiségéből és az addigi reakcióiból kisakkozva. Amíg ez nincs,addig maradnak a miértek, az ürességérzés, a kíváncsiság, a lezáratlanság.
Hú a jobbat megkaptam.Biztos kutyául szenvedhettem,ha sikerült egy ilyen pasit,mint a mostani,megkapni.Hihetetlen álom.:)De kellett is ahhoz,hogy sokmindent le tudjak zárni.Csak néha ez a düh...De jól mondod...Van,amikor nincs magyarázat,de a kérdések túl...sz*rok.(elnézést)Általában nem agyalok már rajta,mivel...most tök jó lett,de éppen ezért...nem értem ezt a dühöt néha.Olyan eleven...:/
Az önértékelés elég ambivalens bennem.Akkor lehet nem jó,nemtom.Ezen sem szoktam gondolkodni.
"Becsapod magad és ezáltal azt az embert is akit most szeretsz."
Szoktam ezen gondolkodni,mert szeretem az egyenességet,úgyhogy bizton mondhatom:ez így ebben a formában nem igaz.A kettő nem függ össze.Most már.Végre.:)
További ajánlott fórumok: