...érzések... (beszélgetős fórum)
Megint milyen nagy igazságot írtál le.Jól megfogalmaztad.És az öngyilkosságról mi a véleményed?
Ezért isznak, drogoznak, gyógyszereznek, füstölnek az emberek, mert ez beszűkíti, torzítja a tudatukat, így nem tudják vállalni a felelősséget, hogy többet felfogjanak a külső-belső világból. Nem lesznek képesek érezni a fájdalmat, a káoszt, nem tudnak különbséget tenni dolgok között, nem tudnak tudatosan gondolkozni. Ezzel megkímélik magukat egy csomó mindentől, csak éppen érzéketlenné, éretlenné, felelőtlenné válnak. Persze, ki az aki erősnek érzi magát ahhoz hogy érzékelje a deffekteket, a hibákat, a problémákat. Nem sokan. Csak a bátor, erős lelkek. Nekik viszont nagy súly nyomja emiatt a vállukat.
Ha kicsit feljebb hangolt állapotban vagy, sokkal jobban érzed a negativitást, és a kollektív tudattalanban lappangó gyűlöletet. És ez egyénenként rejtetten megnyilvánul, olykor kitör. A baj az, hogy össze is adódik. És rejtetten minden sötétség a fény ellen lázad. A Földön a sötétség az úr.
"Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége. Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. Aki meg akarja találni életét, elveszíti; aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja."
---
"Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!"
---
"Ha gyűlöl majd benneteket a világ, gondoljatok arra, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket. Ha a világból valók volnátok, mint övéit szeretne benneteket a világ. De mert nem vagytok a világból valók, hanem kiválasztottalak benneteket a világból, gyűlöl benneteket a világ. Gondoljatok a tőlem kapott tanításra: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha tehát engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én tanításomat megtartották, a tieteket is megtartják. S ezt mind az én nevemért teszik veletek, mert nem ismerik azt, aki küldött engem."
---
"Aki engem gyűlöl, gyűlöli az én Atyámat is."
---
"De azért lőn így, hogy beteljesedjék a mondás, amely megiratott az ő törvényökben: Ok nélkül gyűlöltek engem."
/Jézus Krisztus/
Freud ez esetben azt hiszem tévedett...
[link]
www.kephost.com/view3.php?filename=a1_2013_9_8_y5ltyst3gu.jpg
Húúú, de szerény voltam, de akkor sem tartom magamat annak... :))
Ha így gondolod, akkor te sem lehetsz kispályás... :))
Minél több szeretet és jóság sugárzik belőled, annál több áramlik rád vissza.
Sigmund Freud
Na, a mai világban szerintem ez a ritka. A valódi,tiszta,érdekmentes szeretet. Én is hasonlóképp gondolom,mint te.
Mindennek a FORRÁS az alapja. Innen indul ki minden ami "szép, jó és igaz". Ha ez a Forrás elapad, akkor nincs miből kiinduljon, és ennek az a következménye, hogy az emberre rázárul saját alacsonyrendű "önmaga" (egója). Az egóval pedig az a gond, hogy "önmagában" koldus és szeretethiányos. Olyan mint egy sötét verem. Minél mélyebb a verem, annál inkább egoizmus. Minél inkább egoizmus, annál inkább akadálya a fénynek, a szeretetnek. És ilyenkor minden kapcsolat és kapcsolódás kín, pokol, sikertelenség.
Egyszer hallottam egy olyasmit, hogyha megtanulsz egy embert TISZTA SZÍVBŐL szeretni, akkor a többi embert is képes leszel majd. De ez nem a birtokló szenvedélyes önzőséget jelenti, amit "szerelemnek" tituálunk, hanem a VALÓDI, TISZTA, ÉRDEKMENTES SZERETETET.
Nem merültem ki, csak nem mindig van időm feljönni. Amúgy rendes tőled. Egyszer mindennek vége lesz, de addig is nem szabad feladni...
Ezzel csak az a baj, hogy aki ezen képességének, érzelmi intelligenciájának tudatában van , az már elejétől fogva így cselekszik, aki pedig nincs, nem biztos hogy nyitott és befogadó lesz rájuk... :)
Micsoda igazság ez.De,ha már erre ráébredünk, ezen tudunk javítani,változtatni.
"Mi emberek nem becsüljük meg sose amink van , nem segítünk annak akinek kéne, fájdalmat okozunk a szeretteinknek ,bízunk akikbe nem kéne, és lényegtelenné vállnak azok a dolgok számunkra amik pedig igazán fontosak. Felhőtlennek látjuk a másikat pedig valójában lehet belül számtalan kimondatlan dolog van benne, rengeteg probléma. Nem becsüljük meg a szeretetet ,bizalmat, a törődést ,az apró dolgokat sem, minden olyan mindennaposnak és természetesnek tűnik, mintha kötelező lenne megkapnunk ezt bizonyos személyektől, és elfelejtjük viszonozni őket ,vagy csak szimplán megköszönni."
..Mert gyarlók vagyunk, mi emberek...
De feldobnék azért ezzel kapcsolatban egy utolsót,ha nem gond. Miért van a sok válás, a sok hűtlenkedés? Miért nem tud az ember fia,vagy lánya kitartóan szeretni? Egyet, de azt örökké? Miért kalandoznak el az érzelmeink, azaz miért szűnnek meg vajon..
Rám?
A fórumot nem én nyitottam, csak Zolcsika itt hagy minket, én meg gondoltam nem engedem laposodni a dolgot,mert ez egy jó téma (lenne) :) De úgy néz ki kimerült..
Pedig milyen sokan reagáltunk rád:)
Az az ÉRZÉSem, hogy kihal ez a fórum:(
A világdráma tulajdonképpen gondolatok, érzelmek és akarati (tett) tényezők összeütköztetéséről szól. És nem kicsi kihívás összehangolni, kiegyensúlyozni, kijavítani a hibákat, lavírozni az élet folyamában. Valakinek ez egy csapásra megy, legtöbbször annak, aki többet lát, mert így helyesen, gyorsan dönt. De még így is sokszor nagyon nehéz, mert aki többet lát, tud, azt meg félreértik és kibabrálhatnak vele.
Őöööö, hát ez több szempontból is bonyolult téma.
Ha az egó akar szeretni, azt "szeretetnek" definiálja, valójában csak kihasználás, birtoklás az eredménye. Sokan nem veszik észre hogy át lettek verve, csak utólag. Addig leélnek együtt hosszú éveket, és még büszkék is rá. Aki józanabb, az már eleve bele sem kezd egy ilyen kapcsolatba. Sok kellemetlenségtől megóvja magát. :)
Ha már mégis benne van, akkor megélheti folytósnak, és akkor inkább a konfliktusok a jellemzők, nem a szeretet. Megy a csatázás ezerrel a "békéig" vagy a szakításig.
Más a helyzet, amikor valaki tényleg szeret, de a másik ezt kellemetlennek éli meg, mert valami hitelessel találkozott. Ilyenkor általában bennünk van a hiba, nem érezzük hogy megérdemeljük ezt a szeretetet ("nem vagyok szerethető") és ilyenkor legtöbbször félni, menekülni kezdünk a szeretet forrása elől, bárki képviseli azt.
Ez tényleg nagyon jó téma, ritkán tesznek fel ilyen kérdéseket... :)
Mert ugye kérdezni is tudni kell...
Fordítva is lehetséges. Ebből a másik fél előbb-utóbb menekülni kezd, mert ez nem szeretet, inkább valamiféle birtoklási vágy, ami mögött ott a félelem, hogy elveszíti a párját.
Igaz az a mondás, hogy ami az enyém, az rám talál és velem is marad. Ami/aki nem, azt nem zárhatom kalitkába, mert így is, úgy is elveszítem.:)
Az ilyen eset egy idő után biztos, hogy párkapcsolati problémához vezet.Fontos, hogy közel azonos hőfokon égjenek együtt. Én is tudok adni és szeretni és vevő is vagyok rá:)
Na, ez jó téma. Mi van akkor, ha olyan emberek kerülnek össze, akiknek teljesen más az igényük, érzelmi beállítottságuk. Mondjuk a nő nagyon tud szeretni és el akarja halmozni a párját, a férfi meg már úgy érzi ez túl sok, és kínos már neki. Engem még hálistennek senki nem fojtott meg az érzelmeivel,én nem csak adó vagyok, hanem kiváló vevő is:P
Szia! Azé a hasmenéses elefánt betemette a gondozóját elég rendesen:)))
Én nem szeretnék senkit megfojtani az érzelmeimmel de azé' utat engedik nekik...
Szia! Engedj nekik utat!Mint a hasmenéses elefántnak,tudod..
További ajánlott fórumok: