...érzések... (beszélgetős fórum)

Szerintem azt kell megtanulnod, hogy vannak/lesznek olyan helyzetek, amiket anélkül kell lezárnod, hogy magyarázatot kapj, válaszokat a miértekre, vagy azért, mert a másik hazudik, sumákol, mellébeszél, vagy egyáltalán szóba sem áll veled. De ettől függetlenül neked le kell (tudni) zárni, nem arra várni, hogy majd a másik mond vmit, megmagyarázza, nem. Le kell zárnod azért, mert már neked nem jó. Fogadd el, hogy a másik úgy viselkedett ahogy, ne agyalj rajta, ne minősítsd, bízz abban, hogy minden a te érdekedben történt és történik, és majd kapsz jobbat helyette, ha elenged a régit, ami tönkrement, elmúlt, és beengeded az újat. A múlttal csak addig érdemes foglalkozni, amíg levonod a tanulságait, aztán hadd menjen.

Az önértékeléssel hogy állsz?

Olvaslak régóta. Becsapod magad és ezáltal azt az embert is akit most szeretsz.

Biztos nehéz lehet neked, kívánom, hogy mihamarabb kikerülj ebből az egészből!

Azt látod, nem tudom...Én is csináltam életemben hülyeségeket,de igyekszem túllépni rajta,és mindenkinek megbocsátani,aki megbántott,és magamnak is, mert én is megbántottam embereket.Nem szabad,hogy düh legyen benned. Szeretetet kell érezni,és kiélvezni az élet minden pillanatát.

:)

Tanultam belőle,ezzel nincs gond.De soha nem adott esélyt,hogy megbeszéljük,átbeszéljük.Soha nem adott alkalmat arra,hogy én is elmondjam,nem is akart velem találkozni,csak levelet írt.Hogy ne lásson sírni,vagy mit tudom én.Nem adott időt a beszélgetésre,csak...csakígy ennyi.Egy email és maradjak magamnak.Méltánytalan.

De mondom:nem élek már benne,de néha még bármi eszembejuttatja és akkor...eléggé feldühít ismét.Ilyenkor csak azt kívánom,hogy kapja vissza.Ismerje meg,milyen is ez.Aztán meg annyira megbánom,hogy ezt kívántam.Néha "megverném",aztán meg megbánom,hogy ilyet akartam.Ilyenek...

Nem fájt neki.Nem fájt neki soha.

Könnyű mínuszról indulni.Könnyű elvonulni hosszabb időre,magányosan szép nyugira,nagy levegőt venni,és úgy döntést hozni,de legfőképp mindig könnyebb annak,aki elküldi a másikat.

Azt tom,nem szabad.De az nem igaz,hogy nem vezet sehová.Muszáj kiadni.Amúgysem tudok ezzel mit kezdeni.Ezért is kérdeztem.

Így van, egyetértek!

Mondjuk az nem biztos, hogy többet ilyenbe nem futhat bele az ember, de mindenképp hasznára válik ha tanul az előzőekből.

Miből gondolod, hogy neki nem fájt, hogy ő nem élte meg veszteségként csak Te?

Lehet, hogy neki jobban fájt, csak ő másképp dolgozta fel a veszteséget.

Azt elhiszem, hogy nem jó látnod, hogy ő esetleg hamarabb túllépett rajtad, de nem tudhatod, hogy kiben milyen érzések zajlanak le ilyenkor.

Dühöngeni, hisztizni nem szabad, nem vezet sehová.

Az érzések átdolgozott érzelmek. Az érzelmek átdolgozatlan ösztöni impulzusok.

Például a vágy az egy érzelem, az öröm az egy érzés.

Érezni a különbséget a minőségében, a tisztaságában.

Na, most képzeld el hogy "Ő" is ezt érzi, meg "Ő" is, meg "Ő" is... és így tovább...

Csak a gyűlölet van. De pusztán reakcióval nem tudjuk megváltani a világot. Azzal hogy gyűlölünk, csak tovább rontjuk a helyzetet, mert másoknak is ezt a példát szolgáltatjuk. Más nincs is.

Ezért kéne belül megváltozni. Önismeret. Kell a pozitív példa is. De nagyon, nagyon...

Siralmas a látvány. A jelenlegi helyzet.