...érzések... (beszélgetős fórum)
"Olyan ez, mint amikor bent vagy egy jó, kellemes, meleg, harmonikus szobában, utána kizárnak a fagyos hidegbe."
Ez nagyon találó Zolcsika, éreztem már ilyet én is, sőt most is...
Igen, mert egy pillanatra betölti a benned lévő űrt és így teljesebbnek éled meg magad általa. Mivel kaptál egy pozitív mintát, ahhoz képest sokkal nehezebb megszokni a negatívat. Olyan ez, mint amikor bent vagy egy jó, kellemes, meleg, harmonikus szobában, utána kizárnak a fagyos hidegbe.
A szomorúság az mindig a hiányból fakad. Vagy azért, mert nincs jelen az illető, vagy mert emlékeztet arra, hogy ő általa nem birtokolható a boldogság. Neked kell megdolgoznod érte.
Sehol senki?
Az a személy, aki megmagyarázhatatlan boldogságot ad, adni fog majd megmagyarázhatatlan szomorúságot is.
Ezt olvastam ma valahol, és milyen igaz.
Tökéletesen megfogalmaztad, mert a legtöbb esetben az élet rózsa, tövisekkel.
Itt a lényeg az, hogy bármi is legyen a döntés, fontos, hogy neked mit jelent az a dolog, mert ha nehézségekkel jár is, de ez szíved vágya, akkor minden kockázatot, erőfeszítést, szenvedést megér.
És akkor van értelme a szenvedésnek, akármennyi akadály jön, mert az alap koncepció boldoggá tesz.
Kezdem elveszíteni a fonalat:D
Fogalmam sincs melyikben vagyok. Csak a halálos fórumon vagyok elhűlve. Én még mindig bíztam az emberek jóindulatában,jóakaratában..
És ehhez mit szólsz?
Ebből induljunk ki:
"A szeretet szabadon hagy."
és...
"Csak aki magában bízik, bízhat másokban is. S a másokban való hit alapja a rendíthetetlen önbizalom."
Magyarázat: Kemény téma, mert egy tapasztalatlan fiatalt könnyebben bedarál(hat) a világ, mint egy tapasztalt felnőttet. Teljesen természetes ha félsz, ezt fogadd el, szembe kell nézni a tényekkel és a lehetőségekkel. Ugyanakkor a probléma áthidalása véleményem szerint abban áll, hogy ameddig tudunk, józan belátásunk (szív) szerint felelősséget vállalunk a csemetéért, de csak addig amíg nem jön el az ő ideje. Mert onnantól övé a felelősség, akárhogy is fáj. Ez az ő élete. Minél inkább korlátozzuk őt ott, ahol nem kell, annál jobban ki akar majd törni, annál jobban meg akarja mutatni. És ez veszélyes.
Fel kell ismernünk, hol terjedünk MI, azaz a szülői felősség, és hol Ő, a gyermekünk. Tiszteljük a határokat. Ahol már nincs dolgunk, ott hagyni kell.
Szerintem a legfontosabb hogy megtanítsuk a veszélyekre, a buktatókra, de ne kioktatónak, féltőnek éreztetve, mert azt nem szeretik. Bizalommal, tehát adjuk meg neki a gondolkodás és a választás lehetőségét. Így voltaképpen szabadon hagyjuk.
Ha féltjük, ha aggódunk, ha korlátozzuk, ha ellenőrizzük, azzal a legrosszabbat tehetjük.
SZABADSÁG ÉS BIZALOM
Ennél többet nem hiszem hogy tehetünk.
További ajánlott fórumok:
- Tiszta szívvel, ésszel és érzésekkel!
- Vélemények és érzések a plátói szerelemmel kapcsolatban
- Mikor, hány éves korban és milyen érzésekkel kezdődik a klimax?
- Mennyire bizonyitja a valódi érzéseket, ha a párunk sokszor mondja, hogy szeretlek?
- Szép lassan közeledik halottak-mindenszentek napja bennetek milyen érzéseket ébreszt ez a nap?
- Írd le a benned kavargó érzéseket/érzelmeket egy szóval.