Érzelmi hűtlenség (beszélgetős fórum)
Természetesen. Félig-meddig vicceltem.
Természetesen fel lehet tenni a kapcsolat elején a kérdést: te mit gondolsz a megcsalásról?
Ilyenkor vagy őszinte az, akit kérdezek, vagy nem.
És nekem fogalmam sincs, mert nem ismerem.
Sokkal inkább szeretek hagyatkozni a spontán beszélgetésre, amikor úgyis hamar kiderül, mi a véleménye az erkölcsi dolgokról, a világról, egyezik-e az enyémmel, vagy sem.
Elég lenne, ha annyit mondana, hogy képzeld, a kollégám jól megcsalta a párját, a kolléganőnkkel elment egy sört meginni munka után!
Na, már menekülnék is :D
Miért is? Mert minden megbeszélnek. Ezt nevezik játszma nélküli kapcsolatnak, ahol önmagad lehetsz.
Gondolom te is megbeszélsz mindent a pároddal, nem csak a számotokra kellemes témákat.
Ezesetben igen rövid kapcsolat lenne :D
Utána pedig meglepődsz, ha a párod úgy érzi, hogy megcsalod. :)
Tudatosság itt kezdődik, hogy ezeket is megbeszéljük, nem csak azokat a témákat, ami nekünk kényelmes.
Hát hogyan?
Meg kellene kérdeznem, hogy szóba állhatok-e a kollégával?
Enyhén szólva is méltatlan helyzetben érezném magam már a kérdés miatt is!
A hűtlenségről annyit, mindenkinél más a határ, van akiknél flört, csók is belefér, van akinek már az is hűtlenség,ha a párja szóba áll egy kollégával. Teljesen egyén függő, ezt meg kellene beszélni minden kapcsolat elején, hogy kinél hol van ez a határ, mert meglepetés érheti az embert.
Tényleg nem vagyunk felelősek.
Muszájból, kérésre, döntésre nem lehet szeretni .....
Ez teljesen igaz. Az tényleg érzelmi hűtlenség. Bár az érzelmeink iránt nem vagyunk felelősek, szóval olyan hülye szó, hogy érzelmi hűtlenség. :)
Szóval szerintem az az érzelmi hűtlenség, ha mással érzi jól magát, de velem nem. Érdektelen, unott, undok, stb. Mondjuk csak elméletben tudom elképzelni, gyakorlatban hálistennek még nem volt ilyen.
Ha meg amúgy minden oké, de vki elcsavarja a fejét egy röpke csók erejéig, de aztán magához tér, és nem megy tovább, arról meg nem is biztos, hogy szeretnék tudni.
Ezt akkor megtanultam. Ő nem tudom, hogy megtanulta-e. Szerintem nem. :)
Az nagyon nem jó. :( Mi lobbanékony és büszke természet vagyunk, hamar meg kellett tanulnunk, hogy bármilyen rossz napunk is van vagy rossz passzban vagyunk, odafigyelünk arra, hogy mit mondunk vagy teszünk, nem bántjuk meg egymást.
Nekem volt egyszer egy igazi sünim. Addig szúrkáltuk egymást, míg nem működött a dolog. :(
Akkor én vagyok a harmadik variáns, mert én visszaszúrtam mindig a sünnek, aki összegömbölyödve messzire gurult. :) Megtanulta idővel, hogy nem szúrogat, mert nem tolerálom, és ha nehéz napja is van, figyel arra, hogy ne szúrjon.
De ez fordítva is így van, én is figyelek, hogy ne szúrjak nagyon. :)
Nem semmi. Nagyon bölcs vagy, azt kell mondanom. Egyébként nálunk is így megy ez. Nem is szoktunk veszekedni sem. Megbeszéljük a dolgokat. Neki a hátán fát lehet vágni. Én néha indulatosabb vagyok, van, hogy szar napom van. Akkor rám hagyja teljesen a sztorit, később térünk rá vissza.
Dejóó:)
Lehetnék cukibb is, ez tény :D
Átgondolom, ígérem:)
Nekem eltartott egy darabig, de eljutottam odáig, hogy ha sünit játszik, akkor is megölelem, mert olyankor van rá a legnagyobb szüksége. Múltkor egy egész nap sünizés után rám nézett, és megkérdezte: "Te miért vagy ilyen kedves, amikor én ilyen undok vagyok?" Akkor mindketten éreztük, hogy a másik mennyire szeret :)
Tök jó veletek beszélgetni :)
ÁÁÁÁÁ minnnndig erre a hozzáállásra van szükség:)
Amikor sünit játszik, hagyom, hadd dúljon fúljon:D
Úgyis hamar rájön, hogy jobb nem süninek lenni:D
Mindenkinek vannak rossz napjai. Az alaptermészet számít. Ha abban összeillik két ember és jó természet, akkor nagy baj nem lehet, mert akkor éppen a nagy bajokat tudják megoldani együtt. A kicsiken meg túllépnek. Ha valaki rossz természet, hiába leszel vele türelmes, teszel meg érte sok mindent, a végén azt veszed észre, hogy boldogtalan vagy, mert elnyomod magad, és nem kapsz egy jó szót sem.
Egyébként gratula nekünk, mert szerintem marhára normálisan beszélgetünk egy igen érzékeny témáról. Ezen a fórumon ez nagy ritkaság, nagy kincs! :D
:DDDD Ez milyen jóóóóóóóó. :)))))))
Az a jó, ha természetesnek éled meg. Csak az a baj, hogy pont akkor van szükség erre a hozzáállásra, amikor nem könnyű, mert a másik pl ingerült, és épp olyan, mint egy sündisznó, neked meg nincs kedved ölelgetni :)
Kérdés, hogy valóban melónak éli-e meg az ember, vagy a világ legtermészetesebb dolgának.
Egy reggeli kedves ölelés és mosoly, hogy várlak nagyon haza este, már mennyivel fontosabb egy férfinak, mint a durcás csapkodás, hogy ap...ba már megint kelni kell!!! ... :DD
Ezért gondolom azt, hogy általában a nőket nem a külső szépség indítja be elsősorban, mint a férfiakat. Nem véletlenül szebb a mi testünk. :)))) Nem úgy gondolom, hogy nem számítana nekünk a külső, mert fontos a külső vonzódás, csak a mi agyunk, vágyaink másként működnek, mint a férfiaké.
igen, a kezdeti nagy szerelemben az ember sokkal elnézőbb a másikkal, és sok áldozatot képes hozni.
"Akkor még horgászni is eljött velem. Még a halat is megfogta." :D
Tényleg nem egyszerű. Az elején azért mindenki szépít. Talán ha nem is tudatosan, de ezt tesszük. Lássuk be.
Nem, nem azért... De nem is az eszéért, mert már amikor bemutattak egymásnak, már akkor az első pillanatban éreztem, s akkor pedig semmit nem tudtam arról, hogy milyen ember lehet. Magyarán szólva, ez puszta "kémia", és nem több.
Értem én :) De ez nem egyszerű, csak annak hangzik. Attól nem riadok vissza, ha dolgozni kell egy kapcsolaton. Akkor ennek elégnek kell lennie :)
Pedig te írtad, hogy a nagy bumm nem az eseted, nem is tetszett. :) Mégis rögtön érezted, de akkor nem azért, mert olyan jóképű volt szerinted és a zsánered.
További ajánlott fórumok: