Érzelmi hűtlenség (beszélgetős fórum)

Hmmmmm.... Igazad van! De tényleg mindig utólag látod tisztán a dolgokat. :) Én nem mondom, hogy a jelenlegi lenne az igazi. Egyrészt azért nem, mert sajnos vannak problémák. Igaz, rajunk kívül álló okok miatt.

De ha minden tökéletes is lenne, akkor is az élet igazolja, hogy mi az, ami életre szóló és igaz. :) Nem?

Én bummoltam sajnos. :( De nem feküdtem le az illetővel. Viszont csókolózni csókolóztam vele... De soha többé nem tettem meg, és az első dolgom volt színt vallani. Ez nem mentség, csak mondom. :)

Egyébként nagyon elsöprő erejű hatással volt rám a másik, nem sok ilyet tudok megemlíteni rövidke életem során.

Te bummoltál, vagy a partner?

Nem személyeskedni akarok, csak a helyzet értése miatt...

De végülis mindegy, mert akkor az nem volt igazi megfelelő kapcsolat :/

Én is így gondolom, ha szeretek valakit, hozzá tartozok, akkor semmiféle nagy bumm nem jöhet. Lehet őrült nagy szexuális vagy másféle vonzalom, de az önmagában semmi, hacsak nem meztelenül fekszem az ágyában, és ott érzem, de ahhoz már tennem kellett.

Ha nagy bumm jön, akkor a párom nem igazán a párom, akkor az csak egy sima járogatás, egy felületes kapcsolat, amit bármikor meg lehet szakítani.

Akkor én vagyok nagyon naív, ha azt gondolom, hogy miféle nagy bumm, ha maradok, aki voltam, kívül-belül, ha szeretettel várom haza, ha boldog közös programjaink vannak, ha megfelelünk egymásnak mindenben?

Milyen bumm jöhet akkor?

Szerintem csak szimplán érdekli a téma. És érdekes is. Mert annyian gondolunk sokfélét erről. :) Már ezért is érdekes erről beszélgetni!

Soma könyvében olvastam egyszer... Azt írta, hogy addig nem nagy kunszt hűségesnek lenni, ameddig nem jön a nagy bumm. De ha jön, mert hozza az élet, onnantól kezdve lesz kihívás. És milyen igaza van. :)

Amúgy igazad van, a helyzetet két ember teremit meg. Ritkán pedig az élet... De tényleg személyes döntés kérdése, hogy belemész-e.

Nem köveztelek meg, csak azért írtam, meg kellett volna várnod, míg szakít a menyasszonyával, mert akkor biztos lehettél volna abban, hogy szeret, veled akar lenni és nem használ ki minden alkalmat mással.

Nekem sem nagy erkölcsösség miatt volt mindig tabu az a férfi, akinek barátnője vagy felesége volt, hanem mert nem volt számomra potenciális jelölt, és nem is tartottam volna semmire, ha félrelép. Annyira sosem kellett a szex, hogy foglalttal is, akinek hazudozni és bujkálni kell a szexért, az olyan szánalmas.

De ezt a dolgot miért értékeled át? A hűtlenségnek sok oka lehet, meg is lehet érteni, átérezni, de én nem tudnám elfogadni. Nem vagyok egy erkölcsi bajnok, de bennem a párkapcsolati érzés erős. Jöhettek problémák, hullámvölgyek vagy kívül-belül vonzó férfi, nem léptem volna át sosem egy határt. Ha párom volt, nem volt szükségem más férfira se szexuálisan, se máshogy. Ha megromlott a kapcsolat, azt próbáltam rendbe tenni vagy szenvedve lezárni, és utána is idő kellett, míg nyitott voltam újra.

Érezhetsz más iránt erős vonzalmat és hogy jó a közelében, de azt a helyzetet is két ember teremti meg kölcsönösen, hogy történhessen valami, aminek nem kellene.

Szerintem teljesen irreális dolog azt gondolni, hogy a szerelem, a lángolás az egy életen át tart. Idővel elmúlik, és vagy oda a kapcsolat, vagy a társaddá, a pároddá válik a másik. Akit szeretsz, aki mellett kitartassz. Ez még bőven nem jelenti azt, hogy nem jöhet olyan ember az életedbe, aki megérint, akitől meghűl benned a vér... És akivel újra érezhetnéd AZT a bizsergést.

És innentől kezdve már a kezedben van a döntés... Hogy belemész-e, és csinálod, vagy szereted-e annyira a másikat, hogy tudatosan nemet mondj a dologra, és kihátráljál belőle. Szerintem a Te esetben erről lehetett szó a kollégádnál.

Azt gondolom, hogy a hűség az igazából döntés és elhatározás kérdése.

Bármennyire hihetetlen, nem csalt meg a férjem sem érzelmileg, sem testileg, és nem görcsölök semmin, csak kíváncsi vagyok mások véleményére. Főleg, mert ahogy telik az idő, én is változom, és a dolgokról alkotott véleményem is, és sok régi helyzetet újraértékelek. Ma már persze sose mennék bele egy ilyen szituációba. Ti ketten nagyon jó dolgokat írtatok:) Pont erre vagyok kíváncsi.

(A csókolózást ő kezdeményezte, álmodni sem mertem akkor arról. Sőt, a beszéljük meg végre, mi van köztünk-et is ő hozta fel. Én csak ezekre válaszolván hívtam fel.)

Nekem is.

Semmiképpen sem egy érett felelős kapcsolat jellemzője.

Bevallom, nem olvastam el az egész topicot, csak görgettem, és a Te hozzászólásodat olvastam el.

Ezzel kapcsolatban lettek gondolataim.

Azt egyenesen nevetségesnek tartom, hogy "ha másra gondol, akkor ... " :D

Ahányan vagyunk, annyiféleképpen láthatunk dolgokat, de most is csak azt tudom mondani, ami a meggyőződésem: ha ápolod a kapcsolatod, akkor jöhet bármennyi ribi, és a mának kell élni szeretetben, nem a jövőn görcsölni.

(Ja, a csókolózást nem ő kezdeményezte, ha jól emlékszem, te vitted bele valamibe, amire ő végülis nemet mondott.)

Pedig az gyakori barátok között vagy munkahelyen, hogy valakihez vonzódsz, flörtölsz, de nem lépsz tovább. Jó beszélgetni vele, megosztasz vele olyasmit, amit a pároddal nem.

Én flörtölni sem szoktam mással, mert biztatásnak vehetik, de nincs is igényem rá.

Miért foglalkoztat ez a téma? Megcsalt a párod egy "csak szex", "nem jelentett semmit" partnerrel, és vigasztalod magad, hogy érzelmi vagy más megcsalás mindenkinél előfordulhat?

Én egyiket se tudnám elfogadni, mert ha szeret a párom, akkor miért lép félre, hiszen tudja, hogy ha kiderülne, mit veszít, mennyire megbánt, főleg hogy nem jelent semmit. Ha érzelmileg érintett másnál, még ha nem is szerelmes, az pedig azt jelentené, hogy valami nagy gond van a kapcsolatunkban.

Te egész másképp látod, mint itt néhányan. Vannak olyan hozzászólások ebben a topicban, hogy ha másra gondol, az már megcsalás. Amúgy félre értés ne essék, nem akarom magamhoz láncolni a Társamat, és nem ezen rágódom napokat, csak felmerült bennem egy kérdés, amit gondoltam, megosztok. Másrészt azért ha csókolózol valakivel, az már nem az "oh, csak szellemesnek találom" kategória. Idézek neked az ellenvélemények közül:

15. Betandi 2010-02-03 19:05

"Engem az érzelmi hűtlenség jobban zavar, mint a fizikai. Én a társa akarok lenni a mellettem élő férfinak, aki megosztja velem az örömeit, a gondjait és nem csak a - lesarkítva - állandó szexpartnere. Ha más a bizalmasa, ha más a lelki társa az durvább megcsalás, mintha spiccesen lefekteti a pincérnőt, vagy az edzőterem recepciósát..."