Weboldalunk cookie-kat használhat, hogy megjegyezze a belépési adatokat, egyedi beállításokat, továbbá statisztikai célokra és hogy a személyes érdeklődéshez igazítsa hirdetéseit. További információ
Főoldal » Fórumok » Egyéb témák » Érzéketlenebbé válás fórum

Érzéketlenebbé válás (beszélgetős fórum)

22. 73212b3780 (válaszként erre: 17. - Lanadelqueen27)
2015. nov. 27. 00:44
Jó tanácsként tudom mondani, a mai világban szükséges megválogatni, egyáltalán kivel áll szóba az ember. A semlegesség jó kiinduló pont lehet erre.....aztán lehet ebből majd idővel bizalmi kapcsolat vagy más. viszont azt ki kell érdemelni, de nem holmi szavakkal,hanem tettekkel! Találd meg a középutat az érzelem valamint a józan gondolkodás között
21. lanadelqueen27 (válaszként erre: 18. - Főnix01)
2015. nov. 6. 22:29
:)
20. lanadelqueen27 (válaszként erre: 19. - MZsanett)
2015. nov. 6. 22:27
Talán ez az ok. De, mint írtam, tudom, hol vannak a határok, tartom magam a keretek közé, csak belülről úgy érzem, hamar kötődök.
19. MZsanett (válaszként erre: 1. - Lanadelqueen27)
2015. nov. 6. 21:23
Nem lehet, hogy kezdesz pánikba esni a magánytól és túlságosan kapaszkodsz az emberekbe?
2015. nov. 6. 20:49

A semlegessèghez csak annyit: èn is ilyen volt, lelkileg is a bèka segge alatt voltam. Hozzateszem kèt baràtom is volt, akik kitartottak mellettem. Szòval törtènt egy nagyobb dolog.... a lènyeg, hogy kinyìltam szèpen-lassan (tènyleg nagyon lassan) ès megismertem a fèrjemet. Vele aztàn mindent megosztok, èrzelmeket stb... de ezt elfogadta ès ìgy szeret :-) pedig ő az ellentètem :-)

Szerintem minden a gondolkodàson mùlik. Mert azt vettem èszre, hogy aki pozitìv, jobban sikerülnek dolgok :-)

2015. nov. 6. 18:56

Amióta elrontottam a túlzott nemtörődömséggel egy kapcsolatot, azóta nem zárkózok el az érzelmektől meg gondolatoktól, ha bajom van, ha valakinek el akarom mondani, hogy kedvelem őt, akkor megmondom és kész - hisz mi van, ha később a fejemet verem majd a falba, annyira megbántam. Nem vagyok soha túlzó, szóval tudom én is, mi a határ, de már nem félek leírni/elmondani bizonyos dolgokat. Inkább tudjon róla a másik, minthogy a végén kiderüljön, végig a visszaigazolásomra várt, és ennek hiányában távolodtunk el egymástól.


Ettől függetlenül úgy érzem, hogy jó lenne kicsit semlegesebbnek lenni. Nem teljesen, mert az nekem úgy sem menne, hanem úgy viselkedni, mint a legtöbben, hogy nem veszik fel annyira a dolgokat, egyes dicséreteket nem ízlelgetnének olyan sokáig... szóval értitek. És erre még mindig tudni szeretném a választ.

16. 3b097083af (válaszként erre: 1. - Lanadelqueen27)
2015. nov. 6. 08:27
A semlegesseg (az erzelmi langyossag) a legrosszabb!
15. 76c87e32e1 (válaszként erre: 3. - Lanadelqueen27)
2015. nov. 6. 06:10
De pont azt írod, hogy gyorsan kötődsz és az érzelmeidre veszed, csak azt mutatod a külvilágnak, hogy nem. Nincs itt "áldás", hiszen attól, hogy mást mutatsz, mint amit érzel, még ugyanazt fogod érezni. Legfeljebb attól, hogy távolságot tartasz megfontoltan, elronthatsz olyan emberi kapcsolatokat, ahol szükség van az érzelmek kimutatására. Mindenki szereti érezni, hogy tetszik a másiknak, hogy az érez iránta. Akinek ez nem fontos, azért nem, mert ő nem érez irántad, és akkor nem is érdemes foglalkozni vele.
2015. nov. 6. 06:09

Én sem vagy egy minden érzelmet kimutató valaki, sosem lógok sem a barátaimon, sem a férjemen, sem a gyerekemen, de mint látod van férjem, gyerekem és nagyon sok barátom is:D

A barátok nem azt várják, hogy minden pillanatban megöleld őket vagy elmond nekik mennyire szereted őket, hanem teljesen mást. Azt, hogy velük legyél egy jó buliba, na meg akkor is ha baj van.

Sajnos sokan azt hiszik, hogy a barát a lelki szemetesládájuk és csak azért kell, hogy kihúzzon a sz@rból, illetve együtt sírjon veled, ha megoldhatatlannak tűnik a probléma, ezért nincs is barátjuk. A barát elsősorban az aki jól érzi veled magát, akivel jókat lehet beszélgetni, bulizni, és csak hosszú-hosszú idő múlva lesz az, hogy megpróbál támogatni bármilyen élethelyzeten. És természetesen ez visszafelé is így működik.

13. lanadelqueen27 (válaszként erre: 12. - 94bbbd484c)
2015. nov. 5. 23:15
:)
12. 94bbbd484c (válaszként erre: 11. - Lanadelqueen27)
2015. nov. 5. 23:05
Okés. :)
11. lanadelqueen27 (válaszként erre: 8. - 94bbbd484c)
2015. nov. 5. 23:04
Megpróbálom. :D
10. lanadelqueen27 (válaszként erre: 9. - Juditka23)
2015. nov. 5. 23:04
Én is így gondolom. Inkább egyedül, mint barmokkal.
9. juditka23 (válaszként erre: 7. - Lanadelqueen27)
2015. nov. 5. 23:03
nekem bevalt, ugyse tudom megvaltoztatni a dolgokat, arra meg nincs szuksegem, hogy idiotakkal ismerkedjek meg.. eleg volt
8. 94bbbd484c (válaszként erre: 5. - Lanadelqueen27)
2015. nov. 5. 23:02
Vannak erre is gyakorlatok. A lényegük az, hogy a légzésedet és a testedet kell figyelni, és nem gondolkodni. :)
7. lanadelqueen27 (válaszként erre: 6. - Juditka23)
2015. nov. 5. 23:02
Szép lassan én is kezdek lemondani róla. Köszi a tippeket.
2015. nov. 5. 23:01
szerintem lehet, en mar teljesen lemontam arrol, hogy baratot szeretnek... nincs ertelme ezen idegeskedni, edzesre jarok itthon meg sorozatokat nezek igy lekötöm magam es nincs idöm ezen idegeskedni, nekem bevalt.
5. lanadelqueen27 (válaszként erre: 4. - 94bbbd484c)
2015. nov. 5. 22:59
Szia, igen, az agyalás az, amit nagyon kiirtanék magamból...
2015. nov. 5. 22:57

Szia!


Szerintem se lehet ezen nagyon változtatni.

Vagy talán úgy, ha nem agyalsz túl sokat a dolgokon. :)

3. lanadelqueen27 (válaszként erre: 2. - 4740439ec6)
2015. nov. 5. 22:53
Szerintem viszont pont, hogy áldásosabb annak, aki nem szívja úgy az érzelmeire a dolgot, és nem kötődik gyorsan.
2015. nov. 5. 22:49
Hidd el,nem jó ilyennek lenni.Inkább válj nyitottabbá és nem leszel többet egyedül.
2015. nov. 5. 22:41
Nem vagyok egy nyálas alkat, sőt, a külvilág számára egy póker arcú, nagy tűrőképességű lánynak tűnök, akiről a legtöbb dolog lepereg. Az igazság viszont az, hogy -hála az egyedüllétnek-, sok mindenbe olykor túlságosan beleélem magam. Ezt nem mutatom, és nem is úgy kell elképzelni, hogy nyáladzani kezdek, mint egy kis pincsi, miután hazaért a gazdája, csak legbelül érzem, hogy képes vagyok hamar kötődni. Ezt nem mutatom ki az adott félnek, de nem szeretem, ha ilyen vagyok, viszont félek, hogy elrontom, ha meg túlságosan eltávolodom. Esetleg van még valaki, aki ilyen? Hogyan tudnám kezelni, illetve hogyan tudnék semlegesebbé válni?

További ajánlott fórumok:


Minden jog fenntartva © 2005-2020, www.hoxa.hu
Kapcsolat, impresszum | Felhasználói szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Facebook