Érdemes még küzdenem ezért a kapcsolatért? (beszélgetés)

EZT INKÁBB MEG SE HALLOTTAM:S

Nem kötekedés céljából,de igenis vannak olyan emberek,akik családtagként tekintenek a kutyájukra,macskájukra,és ezért neked nincs jogod a másikat leszólni az értékrendje miatt.Mindenki maga dönti el,hogy ki,mi a fontosabb az életében ahhoz,hogy boldog legyen.Mellesleg amit leírt a fórumnyitó,összességében az egész pasival van a gond.A cigit aláírom,nem kellemes olyan embernek füstöt nyelni,aki nincs hozzászokva,nem dohányzik.De a macskuszok maradjanak szerintem is:) BÉKE!!!

Na, ezt mondom én is. Nálunk is ez volt. A párom csak az erkélyen cigizik, én meg elajándékoztam a macskát. Nincs is semmi gondunk egymással.

Persze, hogy nincs ott semmiféle szerelem, de szerintem egyik részről sem.

Én 2 cicával aludtam együtt és az akkor barátom teljesen elfogadta.

Nyilván nem ember, de igenis lehet úgy kötődni hozzájuk, mint egy emberhez.Már az elején tudta, h ez a "gyagyám"...cserébe nem dohányoztam előtte. Vannak még csodák mi? Elfogadtuk egymás "hülyeségei", mert szerettük egymást. De nem hiszem, h az ő párja igazán szeretné.

Még mindig azon vagyok fennakadva...."válassz..ők vagy én"...ilyen nincs!!! Ez nem szerelem.

De értem a lényeget. A csaj lakása, azt csinál, amit akar, az ő háza , az ő vára, ő diktálja a szabályokat. A pasas, csak vendég, ne pampogjon.

Mondjuk én a fickót sem értem, már rég leléptem volna, ha ennyi minden zavarja.

nem is olvastam onnan tovább..h belekötött a cicába...

Nos...ha valaki éngem választásra kényszerítene, hogy ő vagy a cica...nos nem gondolkodnék sokat, kitenném a szűrét..mármint a pasinak, nem is a cicának... :))

Ne szórakozzatok már, hogy lehet egy szinten egy állat egy emberrel?

Nekem bizony ment a cicám, amikor megtudtam, hogy a párom irtózik a szőrtől. Nem kinyírtam a macskát, csak elhelyeztem egy megfelelő helyre (tesómhoz). Imádom az állatokat, de az a baj, hogy sokan emberként kezelik őket. A kutya, a macska nem ember! Nem ágyba való, nem az asztalhoz! Megvan a saját helyük: lehetőség szerint odakint, a kertben.

Mellesleg igencsak elszomorodnék, ha a párom egy macskát választana helyettem. :S Ez gáz lenne....

ne haragudj, de te mekkora egy balfék vagy, és még zsarolsz is az öngyilkossággal??? gratulálok...

az h ki kit tartott el, azután hogy össze akartátok kötni az életeteket teljesen mindegy...az hogy beláttad a hibádat szuper, az hogy nem hisz neked érthető...

Nem könnyű, de érezni fogod, hogy hol van az a pont, mikor és mitől telt be a pohár. Ha már nem mindig esik jól, ha hozzád ér, akkor közel az az idő...

És egy pillanatig ne legyenek kételyeid, hogy milyen rossz lesz majd egyedül, meg mikor és hogyan fogsz találni hozzád illő párt! Tudom, hogy ez is megfordul a fejedben, meg hogy tinédzserként még könnyebb ismerkedni, stb :) Ugyanezt átéltem én is évekkel ezelőtt. Addig halogattam a döntést, amíg már tükörbe se tudtam nézni annyira utáltam magam a gyengeségemért, és hogy hagytam magam így megalázni és semmibe venni! Egy évig a pasik felé se néztem, de utána már megválogattam kivel kezdjek. És érdemes volt, mert a férjemnél jobb társat/szerelmet/partnert/barátot nem is kívánhatnék magamnak:)

Talán azt hitte a kapcsolat elején, hogy ezekről a lényegtelen dolgokról a szerelme kedvéért magától is lemond a csaj. De ha neki a cigi a lakásban meg a macska fontosabb, mint egy ember, akit szeret, háát, akkor talán nem is szereti annyira. Naná, hogy elkeserítő.

Mondjuk a pénzdolgokba nem kellene beleszólnia. A saját pénzét arra költi mindenki, amire akarja.

Ha szeretnék egymást igazán, nem kellene ilyenek miatt balhézni. A csaj magától lemondana, a bentdohányzásról, meg a macsról, a pasi meg nem szólna bele a pénzügyekbe. Ennyi. Egyértelmű, hogy nem egymáshoz valók.

Szia!

Szerintem ez egyáltalán nem szerelem, de még csak nem is szeretet! Inkább anyapótlás és kihasználás a részéről...

A cigizés oké, én is cigiztem, voltam együtt nemdohányzó pasival, és bár simán dohányozhattam a lakásban, önmagam száműztem a kertbe.

Bár nagy állatbarát vagyok, nekem a kutyák a mindenem, és a férjemnek nem nagyon volt választása, el kellett fogadnia őket (hála istennek, egyből sikerült), de ad absurdum el tudom képzelni, hogy valaki annyira nem rajong az állatokért, hogy nem tűri meg a lakásban. Igaz, én ilyen pasit élből nem választanék, nekem ez egy fontos kritérium, de van akinek ettől még működhet egy kapcsolat.

Na a pénz, az az igazán gáz szerintem. Ha egy pasi közel a harminchoz még mindig az anyja nyakán él, a fizuját elveri a hó első napjaiban, ráadásul még téged is elszámoltat, háááááát... ez nem valami jó. Hogy fog viselkedni akkor amikor mondjuk babát vársz, és az orvos ki akar írni táppénzre (ami ugye hatalmas pénzkiesés). Majd kényszerít, hogy dolgozz, hogy legyen pénz??? Lehet régimódi vagyok, de ebben a korban már illő, hogy a férfi legalább magáról gondoskodni tudjon, nem beszélve rólad...

Az is kulcsfontosságú, hogy te lesed/lested minden kívánságát - lehet, épp te kapattad el, és amiatt enged meg magának ennyit, mert túlzottan biztonságban érzi magát a kapcsolatban.

Sziasztok!

Én is kérnék segitséget töletek.

7 hónapot voltam együtt a barátnőmmel akinek már volt 1 kislánya is. Eljegyzésünk is volt és együtt is éltünk.

Viszont én a 7 hónap alatt szinte semmit nem foglalkoztam a kislánnyal és az utobbi időben már őt is hanyagoltam. Ha sírt akkor nem vigasztaltam meg stb.

Általában hetente egyszer összevesztünk valami kis aproságon mindig aztán 1-2 nap mulva meg szent a béke volt.Kétszer akart velem szakitani de mindkétszer megigértem neki hogy ne szakitsunk és többet fogok foglalkozni a kislánnyal, de sajnos nem igy tettem nagyon sokat voltunk együtt és én állandoan a számitogép elött ültem. Egyikönk se dolgozott de nem is mentünk soha egyedül sehová sem, mindenhová együtt mentünk.

Aztán 4 napja este összevesztünk egy kicsit megint és ő akkor kimondta hogy vége. Azóta én haza költöztem és átgondoltam és beláttam az összes hibámat. De sajnos hiába probálok vele beszélni folyamatosan azzal jön hogy amikor ő mondta akkor miért nem vettem komolyan a változtatást. Most meg nem tud bizni bennem. Én pedig mondtam neki hogy nagyon akarok bizonyitani és megmutatni hogy igenis tudom teljesiteni az elvárásait, tehát sokkal többet foglalkoznék velük de sajna nem akarja elhinni. Egyszerüen annyira szeretem őket hogy a 4 nap alatt csak 2-szer tudtam enni is mert nagyon hiányoznak egyszerüen nem találom a helyem nélkülük.

Mondtam neki ha ez sokáig igy megy én nem fogom birni nélkülük és inkább valamit csinálok magammal, mert igy nem látom az élet értelmét.

Szerintetek mit tegyek? Van még esélyem vissza szerezni? Hiszen én nem követtem el akkora hibát mint az elözö pasija aki néha verte is meg minden.

Azt hozzá kell tenni hogy én tartottam el és ezt nem is bánom mert megérdemelte nagyon. Imádom és meghalnék érte meg a kislányért.

Mit tegyek? :(((

Azzal kezdtem, hogy mindkettőnek kell kompromisszumot kötni. Ha a gyereked miatt leszoktál a lakásban dohányzásról, a párod kedvéért miért nem tennéd? A párod kaphat tüdőrákot a te cigid miatt csak a gyerek nem?

Ha valaki cigizik, tegye, az ő dolga. De miért kellene olyannak is szívni a füstöt, aki inkább választaná az egészséges levegőt és nem szeretne füstszagú bútorok közt élni. Lehet intelligensen is cigizni.