Érdekek mentén (beszélgetős fórum)

Elolvastam ezt a cikket, és borzasztó...

Többek között ilyenek miatt sem javaslom senkinek a fogadott orvost, ugyanis aki éppen ügyeletes, az tudja, hogy munkában van, úgy készül, számít rá, hogy "beesik" 1-2 szülő nő. Viszont a fogadott orvost lehet, hogy éjszaka riszatják, mikor épp a legszebbet álmodja, vagy mondjuk családi ebéden van, vagy a várva várt focimeccset nézi stb.

Mikor én szültem egy éve a kisfiamat, a mellettem fekvő nőnel fogadott orvosa volt. Ennek ellenére, úgy kellett belőle fogóval kirángatni a gyereket, aki azonnal összeszedett valami fertőzést, és nem engedték haza egy ideig, mert antibiotikum kúrát kapott, a nő pedig annyi vért veszített, hogy elájult, és pótolni kellett, ezen kívül össze-vissza repedt.

Nekem nem volt fogadott orvosom, és simán szültem, gátvédelemmel, nem sürgettek...

A mellettem fekvő hölgy annyi plust kapott, hogy a fogadott orvosa minden nap egyszer benézett hozzá, és megkérdezte, hogy érzi magát... Ezért fizettek egy vagyont.

Én most várom a harmadik babámat, és az eddigi két szülésem csodálatos volt, pedig se fogadott orvos, se epidurális fájdalomcsillapító nem gondokodtak a jobb közérzetről.

Mindkét gyermekemet gátvédelemmel hoztam világra, és nem vagyok valami nagy darab (156 cm, 48-50 kg). A lányom 2650 g és 51 cm, a fiam pedig 3650 g és 54 cm-rel jött a világra.

Most, a harmadik terhességemnél sincs fogadott orvosom, és fájdalomcsillapítást sem fogok kérni, mert a szülés úgy gyönyörű, ahogy van, a fájdalommal együtt.

Egy vizsgához tudnám hasonlítani: nem mindegy, hogy az ember azért kap ötöst, mert felkészült az anyagból, vagy azért, mert jól tudott puskázni...

[link]

aki még nem olvasta, ilyen is van.

Én 13 napja adtam életet a Kisfiamnak ésmindenképpen el kell mondanom, hogy nagyon örülök, hogy császár lett a vége, ugyanis hiába tágultam kellőképpen ki, nem tudott a kicsi beilleszkedni, illetve téraránytalanság állt fenn.Hajnal 1-től fél 1-ig vajúdtam, már a kitolási szaknál tartottunk,de mivel hiába tettem szóról szóra, amit az orvos mondott, így császár mellett döntött az orvosom.

Epidurálról nincs ossz véleményem, mindenkinek más a fájdalom tűrő képessége. Az oxytocint pedig nem buliból köttetik be az orvosok, hanem, hogy felerősítsék a fájdalmakat, amiknek oka van.

Én azt gondolom, a mai felvilágosult és magasan kvalifikált világunkban annyira szeretnénk mindent a saját kényelmünk érdekében, hogy gyakran elfelejtjük az orvosnak meghagyni a döntési jogot, ami Őt illetné meg.

Lassan már az orvos kérdezi meg a kismamát, hogy megengedi-e a gátmetszést...(Még, ha szükséges is, hiszen félnek a következményektől...)

Vagy pl: szülési terv: úgyis maga a folyamat határozza meg, mi fog történni...

Én is a természetes szülés híve vagyok, még ha császároztak is,de én azt gondolom, ne avatkozzunk bele az orvos döntéseibe...

Nyilván fájdalmas az oxitocin hatása (az első esetben több óráig kaptam), de a kórházi protokollt én akkor sem a kórházi személyzet érdekének tudnám be.Hanem annak a törekvésnek, hogy könnyítsék a szülést.Ráadásul egyre több kórházban biztosítanak az anya igényeinek megfelelő körülményeket (vajúdó kád, a papa, hozzátartozó, dúla, stb. jelen lehet, stb.)Az epidurált meg ha jól tudom kérni kell előre!

A császárt pedig szerintem nem a dokik kényelméért alkalmazzák (ismeretségi körömben lévő kismamáknál is mindent megtettek az orvosok a természetes szülésért), hanem ha kicsit is biztonságosabb (pl. farfekvéses a baba), vagy ha a kismama nagyon fél a szüléstől (ezt is meg lehet szerintem érteni).

Az anyai halandóság sok tényezőtől függ.

Nem vitatom, hogy van, amikor kell a császár.

Fájdalomtűrés: nekem az volt nehezen viselhető, amit felerősítettek, a természetes szüléseim sokkal kevésbé fájtak.

Az én lányom sem volt beilleszkedve.

Szerintem a lényeg, hogy élünk, egészségesen.

A mai időszakban átlag 30 %-k vagy annál is több a császár aránya. Sok esetben indokolt, de nagyon sok esetben csak a türelmetlenség, siettetés, nem megfelelő körülmények miatt jut oda a kismama.

A szülési fájdalmaknak bizony nagyon fontos biológiai jelentőségük van és bizony a fájdalomcsillapítók is okozhatnak galibát.

Nekem kontaktlencsém van, így anno nem parázhatott be a doki, bár az enyém csak 6-os...

Ez is túl van lihegve, ha normális testhelyzetben szülsz, akkor véletlenül sem tudsz rosszul nyomni, és akkor a szem nincs veszélyben.

Olvastam olyan technikát is, aminél kilihegi az anya a gyereket, azaz csak a méh izommunkája dolgozik. Én nem próbáltam, de nehéz elképzelnem, hogy ellen tudjak állni annak a hihetetlen intenzitású nyomási ingernek...

Gratulálok! Én is így gondolkozom!

Szerintem ha valaki többször szül , többféleképpen megérti míly komoly különbségek tudnak lenni!

Köszönöm Mirtuszvirág, épp valami hasonló válaszra készültem. :-)

Nem kell fanatikusnak lenni, de szerintem aktuális a mai világban újra a russeau-i tétel: vissza a természethez.

Szerintem nem korcsosultunk MÉG el, vagy legalábbis nem annyira. A medence pedig hanyattfekvésben sokkal szűkebb, ha baj van a mérettel, akkor négykézláb sokkal több a helye a babának.

Igazából egy célom volt: biztatni minden nőt, hogy a szülés más, mint amit sokan sugallnak róla, nem kell előre félni, és az esetek döntő többségében a természet simán intéz mindent.

Hasonló a történetünk, bár nekem a -7-es szemem miatt "programozott"(az utolsó pillanatban szereztem papírt a császárról, mivel se a nőgyógyászom, se a szemészem nem vállalta az igazolást, végül a szemészet főorvosához fordultam).

A lényeg hogy 8 óra vajúdás után is csak 1cm-re tágultam, azaz semmit mert előtte nap már megvolt ez az 1centi és az ügyeletes császározott, aki megmondta jó hogy császár volt mert a köldökzsinór miatt nem tudott volna kijönni.

Az UH-n már láttam hogy rá van tekeredve és szóltam, de nem törődtek vele. (Így halt meg egy kislány a környezetemben az anyuja hasában)

Szóval nekem az egész egy nagy harc volt, a párom nehezen ment bele hogy baba legyen, aztán egyedül csináltam a 8. hónapig mert ő távol dolgozott.

Sziasztok!

Igen, érdekes cikk, jó megközelítéssel és sok tapasztalattal. Köszönöm is, mert szeretnék még egy babát és most sokat tanultam. Persze magából az első szülésből is, de ez a cikk is sokat adott.

Emőke, neked csak azt szeretném leírni, hogy írta a cikkíró a természetes szülés kapcsán: "Természetesen vannak helyzetek, amikor ez kell, de közel sem annyiszor, mint ahányszor élnek vele". Vagyis, igen van, hogy be kell avatkozni. Ő sem zárta ki az eshetőséget.

A másik, amit megnyugtatásodra írnék, hogy én 165 centi vagyok és 50 kiló. A párom 194 magas és 123 kiló volt, amikor teherbe estem (5400 grammal született). A babánk pedig 3100 grammal jött világra és 49 centivel. Tehát egyáltalán nem biztos, hogy nagy babátok lesz. Ahol szültem volt egy pici lány, aki 5900 grammos 55 centis babát hozott a világra 10 óra alatt, természetes úton, első baba volt.

A vizsgálatok megmutatják, hogy kb. mekkora babára számíthattok, de lehet tévedni. Megint csak egy példa erre A 38. héten riadót fújtak, hogy a babám kicsi, 34 hetesnek felel meg. Nem értettem, mert addig voltam vagy 5 uh-n, egy 4d-n is. Persze mint feljebb írtam semmi gond nem volt, de még ma is tévedhetnek a műszerek és orvosok a súlyt illetően. Remélem neked is "könnyű" szülésed lesz és nagy élményben lesz részed.

Sziasztok (bocs, hogy hosszú voltam :))

Gratulálok a cikkhez. Nekem úgy lett babám, hogy elhittem, képes vagyok rá.

Császár lett, nehezen épültem fel belőle, a kórházban töltött napok kemények voltak, alvás összesen két-három óra, de hittem hogy menni fog. Itthon 39 fokos láz két hét múlva, mellgyulladás, alig álltam a lábamon(párom főzött), sírva a fájdalomtól fejtem, tudtam hogy muszáj.

A babám 4 kilós lett, de formás, nagy és kíváncsi szemekkel :) Most 16 hónapos.

Érte? Mindent! Nekünk nőknek sokat kell kibírnunk.

Elgondolkodtató cikk.

Sokban egyetértek, valóban az lenne a legjobb, ha mindenki természetes úton csendben és nyugalomban hozhatná világra a kisbabáját.

Én is így terveztem.

Aztán 6 nap túlhordás után indítottak, mert a babám nem ereszkedett le. 6 óra vajúdás után kiderült, hogy azonnali császár kell, mert nem tud megszületni, nem fordul be a szülőcsatornába. A műtét alatt derült ki, hogy rá volt tekeredve a köldökzsinór. Hiába voltam teljesen kitágulva, nem tudott megszületni. Ha ez mondjuk 200 évvel ezelőtt történik, ott halunk meg mindketten...

Nem feltétlenül kell elítélni a művi beavatkozásokat, mert a legtöbb esetben életet mentenek vele!

(Persze azt elítélem, mikor valaki eleve császárral akar szülni a fájdalmak elkerülése érdekében...)

Szia!Nagyon szépen megírt cikk.

Nekem indították a szülésem,de ez teljes mértékben a gyerekem érdekét szolgálta,zöld volt a vize és mivel 12órán belül meg kellett születnie ezért nem ehettem,ihattam ha netán császár a vége,minden féle fájdalomcsillapítás,epidurál nélkül szültem és kibírható.

Teljesen egyet értek azzal amit leírtál...annyiban viszont ellent kell, hogy mondjak, hogy mind szép és jó, hogy ez egy természetes dolog, és hagyni kéne, hogy minden menjen s maga útján...de ha véletlenül a baba oxigénhiányos lesz, vagy elakad a szülőcsatornában, vagy bármi probléma jöhet...ki lesz a hibás???Hát a hülye orvos..hogy, miért nem avatkozott bele, és szedte ki azt a gyereket amilyen gyorsan csak lehet.

A másik, az emberi test az evolúció során igen is sok változás ment keresztül, és a mai nők többsége nem az a tipikus "ősanya"...a medencénk szűkült...valamint a sok ilyen olyan fogyókúrának köszönhetően sem vagyunk erőnk teljében...

Az én medencém pl. lapos...155 centimmel és 50 kilómmal igen is szeretném megszülni a babámat, bár ha az apát is figyelembe vesszük, aki 184centi és 84 kg..és majdnem 5kilósan jött világra...aligha hiszem, hogy természetes úton megfogom tudni szülni a kisbabánkat...

Egyáltalán örülök, hogy egyszerre összejött a baba...iszonyat sok olyan pár van, akik alig bírják összehozni a babát...aztán megtartani...

Ez a világ már nem olyan mint 100-200 évvel ezelőtt...SAJNOS!

Ez egy mű világ...mű kajákkal, mű testrészekkel (implantátumok és társaik), mű fényekkel, mű mindennel...szép lassan kezdenek ráébredni az emberek, és próbálnak egyre inkább a természetesség felé törekedni, de ez nem minden esetben lehetséges, rajtunk kívül álló okok miatt.